Az MLSZ tényleg megcsinálja! Családbarát színház a katlanból

A „nagy meccs” előtt a stadion környékén a szurkolók két típusával találkoztunk. Az egyik gyermekével, családjával együtt érkezett, és a csapatról, Dárdai Pál szerepéről beszélt a „Hogyan várja a görögök elleni csatát?” kérdésre.

„Bízom a jó eredményben, de főképp hosszabb távon számítok változásokra. Dárdai végre megkavarja az állóvizet. Az egész közeg be van tokosodva, és ha valaki, ő képes lehet elindítani a változást"– érkezett egy válasz az imént említett körből egy középkorú úrtól, aki nem mellesleg egy kölyökcsapat edzője, és a tanítványaival együtt látogatott ki a stadionba.

„Hiszek a fiúkban, hiszek Dárdaiban! Minden megnyilvánulásán érződik, hogy Németországban szocializálódott. Az ott magába szívott profizmust hozza Magyarországra, és nem mellesleg olyan szakembereket közvetíthet ide, akik az utánpótlás terén is változásokat hozhatnak. Ha innen nézzük, Dárdaiból még a magyar futball megmentője is lehet. Ezért is szorítok neki nagyon, a srácaimmal együtt” – hangzott egy másik vélemény egy háromgyermekes apukától.

A szurkolók egy másik csoportja más szempontból közelítette meg a találkozót.

„Kicsit csalódott vagyok. Eddig több busszal, fergeteges hangulat közepette érkeztünk Dunaszerdahelyről, de most az autó is alig telt meg. Társaink nagy része szolidaritást vállal a szurkolói kártya ellen tiltakozókkal. Furcsa ez az egész, hiszen nekünk Szerdahelyről, szlovák állampolgár lévén nem is kell kártya, de a magyarországi barátainknak, magyar állampolgárságú rokonainknak már kell. Nem értem, hogy miért különböztetik meg őket. Mindegy, hajrá, magyarok, még ha a körítés nem is az igazi” – fogalmazott egy DAC-drukker.

„Szégyellje magát, aki szerint a stadionból színházat kell csinálni! Ez nem hangulat” – panaszkodott még a stadion előtt egy fiatal egri drukker kissé borgőzösen.

A stadionban már kinevezett hangulatfelelős próbált „rendet vágni”. „Tessék életjelet adni, mindenki szurkoljon! – szólította fel a nézőket a hangosanbeszélő nem sokkal a kezdősípszó előtt. – Hadd irigykedjenek azok, akik csak a tévéből nézhetik a meccset.”

Az MLSZ által szervezett zászlós „koreográfia” (a székekre kihelyezett miniatűr zászlókat lengették az emberek), kiegészülve az otthonról hozott trikolórokkal, a bevonulásnál nem nézett ki rosszul, de egyébként nem sok jele volt annak, hogy egy „sorsdöntő” Eb-selejtezőn ülünk, méghozzá telt ház előtt. Néha egy-egy kósza „Hajrá, magyarok!” felhangzott a lelátóról, de ezen kívül talán csak a görög tábor ütemes dobszólója emlékeztetett arra, hogy ez egy futballmeccs.

Persze a hangulatra alaposan rányomta a bélyegét a két csapat meglehetősen felejthető produkciója. Ugyanakkor nem panaszkodhatunk, mert nagyjából azt kaptuk, amit várni lehetett, és amit a héten előre meg is jósoltunk: „bazi nagy” (görög) 0–0-t. A vendégek a várakozásoknak megfelelően többet támadtak, de a kaput ezúttal sem nagyon találták (hasonlóan a korábbi meccsekhez: az első négy fordulóban 66 lövésből egy gólt szereztek). Nekünk – ahogy azt Dárdai a meccs előtt többször is elmondta – jó volt a döntetlen is a továbbjutási remények életben tartásához, így nem is vállaltunk fölösleges kockázatot. Nem szép, de szervezett játékkal hoztuk az egy pontot, amivel Dárdai megőrizte a hitelét, csapatunk pedig a csoport 3. helyét.

Vagyis azok, akik Dárdaiban látják a megmentőt, elégedetten mehettek haza. Már csak azért is, mert ismét volt tartásunk, a meccs hajrájára is maradt erőnk, képesek voltunk helyzetet kialakítani, arról pedig nem Dárdai tehet, hogy Nikolics Nemanja kihagyta a meccslabdát. Azok viszont, akik csodálatos futballélményre vágytak, alighanem csalódottan távoztak. Igaz, nem volt, és senkinek nem is hiányzott az „elmaradhatatlan románozás”, a „bu.i MLSZ”, senki sem akarta újraírni a történelmet Trianon eltörlésével, a meccsre kilátogató gyerkőcök pedig úgy a 60. perctől már békésen szundikálhattak szüleik ölében – senki sem zavarta őket hangos kiabálással... És ezután UEFA-büntetésre sem kell számítanunk, ugyanis a legmegbotránkoztatóbb rigmus a bírónak címzett „hülye vagy, hülye vagy” volt (bár lehet, hogy az MLSZ az NB I-ben már ezért is büntetne).

Minden olyan steril volt. Sem a játék, sem a szurkolás, a hangulat nem volt éppen csodálatos. Az első még rendben is van, hiszen azt már megszoktuk, és Dárdainak el is nézzük (hú, mit kapna a közvéleménytől ugyanezért a játékért Egervári Sanyi bá), mert bár keveset mutattunk, nem is ígért ennél többet a kapitány. A másodikhoz viszont – a fent említettek dacára – nem lenne jó hozzászokni, persze ez is csak egy vélemény a sok közül…

EURO 2016, SELEJTEZŐ
F-CSOPORT, 5. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–GÖRÖGORSZÁG 0–0
Budapest,Üllői út, 22 000 néző. Vezette:Karaszjov (Averjanov, Kalugin – oroszok)
MAGYARORSZÁG: Király – Fiola, Juhász, Kádár, Leandro – Elek Á. (Pintér Á., 70.), Tőzsér – Stieber Z., Gera, Dzsudzsák – Szalai (Nikolics, 68.). Szövetségi kapitány: Dárdai Pál
GÖRÖGORSZÁG: Karnezisz – Papasztathopulosz, Manolasz, Toroszidisz, Sztafilidisz – Papadopulosz, Szamarisz – Fetfacidisz (Janniotasz, 77.), Kone (Kacuranisz, 77.), Hrisztodulopulosz (Fortunisz, 69.) – Athanasziadisz. Szövetségi kapitány: Sergio Markarián