– A válogatott Európa-bajnoki szereplése álomszerű, vagy ahogyan ön fogalmazott korábban, meseszerű volt. Ám igen gyorsan visszacsöppentünk a valóságba.
– A nemzetközi kupacsapatok eredményeire gondol? – kérdezett vissza Bernd Storck szövetségi kapitány.
A szakmai stáb összetételében nem tervez változást Bernd Storck szövetségi kapitány, az orvosiban viszont annál inkább. Ugyanakkor nevekkel a jövő hétig még nem szolgálhat. „Én szorgalmaztam a változtatásokat – árulta el a szakember. – Az a cél vezérelt, hogy még professzionálisabb legyen az orvosi stábunk. Továbbra is azt akarom, hogy a stábtagok kizárólag a mi csapatunkra összpontosítsanak. Hogy olyan orvosok dolgozzanak a válogatott mellett, akik kizárólag a nemzeti csapat játékosaiért felelnek, és nem állnak klubok alkalmazásában. Mivel e téren nem tudtunk egyezségre jutni, azt mondtam, oké, akkor új orvosok után nézek. Annyit elmondhatok, hogy hamarosan egy külföldi és egy magyar szakember csatlakozik hozzánk." |
– Igen, többek között.
– Mindig realista voltam. Rövid távon nem remélhettünk jelentős változást. Ezért sem akarok pálcát törni a kiesők felett. Történt, ami történt. A kluboknak kell megválaszolniuk azokat a kérdéseket, hogy miért nem jutottak tovább, vagy mit kellett volna másként tenniük. A saját munkámmal foglalkozom, nem szeretnék másokéról véleményt formálni. Azt összességében elmondhatom, hogy sajnos a magyar futball látja kárát a korai kupabúcsúknak.
– Ráadásul a válogatottak sem tündököltek.
– Vékony jégre léptünk. Mert a német, a francia vagy mondjuk a portugál labdarúgók a franciaországi torna után három hét szabadságot kaptak, sőt Cristiano Ronaldo – igaz, megsérült – még most is nyaral. A mi válogatottjainknak ezzel szemben egyhetes pihenő után ismét edzésbe kellett állniuk, hiszen a klubjaikban szükség volt rájuk. Nem volt könnyű dolguk, szinte semmi idejük sem maradt a kikapcsolódásra, valamint az erőgyűjtésre. Ezek a fiúk nyolc hetet keményen végigdolgoztak velünk. Beleadtak apait-anyait. Nem lenne fair csak tőlük várni a megoldást. A többieknek kellett volna húzniuk a szekeret. A fáradt szervezet egyszer csak megálljt parancsol. Király Gáboré is jelezte, hogy elért a teljesítőképessége határához.
– Gera Zoltán döntött már a sorsáról?
– Beszéltem vele, és jelezte, hogy szívesen folytatná a válogatottban. Továbbra is fontos tagja a csapatunknak, ha úgy játszik, ahogy az Eb-n vagy a legutóbbi bajnokikon is tette. Nagy segítségünkre lehet, ráadásul a fiatalok beépítésében szintúgy jelentős szerepe van. Akkor is alapembere lesz a válogatottnak, ha nem minden esetben kap helyet a kezdők között. Amikor egészséges és a teljesítménye is megfelelő, semmi sem gördíthet akadályt a bevetése elé.
– Többször elmondta: fontosnak tartja, hogy játékosaink nemzetközi tapasztalatokkal gazdagodjanak. Az Európa-bajnokság azonban nem hozta meg a remélt hatást, nem fokozódott a kereslet honfitársaink iránt.
– Csalódott vagyok, hogy így alakult. A válogatottban szóhoz jutó játékosok rászolgáltak az esélyre és a bizalomra. Érthetetlen, miért nem kapkodnak a selejtezőkön, valamint az Eb-n szerepet kapó játékosokért a külföldi klubok.
– Az előttünk álló vb-selejtező jelentősebb erőpróba lesz?
– Igen, és ezt nem azért mondom, mert előre kifogásokat keresek. Nehezebb lesz, mert a körülményekben nem változott semmi, a csapatoknál ugyanazt a munkát végzik – és a játékosokból ugyanúgy hiányzik a nemzetközi rutin, kivéve persze a tornarésztvevőket. Ráadásul az elvárások fokozódtak. Ugyanakkor ne feledjük el, a selejtezőcsoportunkban szerepel az Eb-nyolcaddöntős Svájc és a döntős Portugália is, és csak a kilenc csoportelső jut ki automatikusan. A második, pótselejtezőt érő helyet kell megcéloznunk. Kezdésként máris a papíron, hangsúlyozom, csak papíron gyengébbnek tartott Feröer vár ránk szeptember elején. Megnéztem a válogatott legutóbbi feröeri mérkőzését, és hát nem mi domináltunk…