Bernd Storck: Senkiben sem maradt tüske, jó viszonyban váltunk el Csányi Sándorral

– Mouscronban máris csodát tett?
– Az újságok szerint igen – felelte a Nemzeti Sportnak adott interjúban Bernd Storck, a belga élvonal 10. helyén álló Mouscron vezetőedzője, akinek irányításával a legutóbbi hat meccsét egyaránt megnyerte az együttes. – Korábban a lapok azt írták, hogy a csapatot csak a csoda mentheti meg a kieséstől, most pedig azt olvasni, hogy ez a csoda máris bekövetkezett.

– Gondolom, ön mégsem csodának nevezné a csapat feltámadását.
– Inkább kemény munkának. Amikor kineveztek, hat forduló után pont nélkül az utolsó helyen szerénykedett a Mouscron. A nyáron több új játékos érkezett a klubhoz, akiket nem volt könnyű beépíteni. Valamennyi labdarúgót szemügyre vettük, fizikai teszteket, aerobvizsgálatokat, sprintfelméréseket végeztünk, és egyéni képzéseket is tartottunk. Lépésről lépésre építettük fel a csapatot, próbáltam átadni nekik a filozófiámat. A téli, spanyolországi edzőtáborban tovább dolgoztunk a részleteken, remek közösséget alakítottunk ki az öltözőben, és végig csapatként fejlődtünk. Hosszú út vezetett odáig, hogy most a Mouscron játssza az egyik legjobb futballt a belga élvonalban.

A válogatott kispadján kiszolgáltatott az edző

– Ha már szóba hozta, hogyan jellemezné az edzői felfogását?
– Először is, bármelyik poszton szerepeljen is a játékos, pontosan tudnia kell, hogyan helyezkedjen. A kapuban pedig olyan játékosra van szükségem, aki olvassa a játékot és remekül passzol. Olyan csapatot akarok építeni, amely nem az ellenfél játékára reagál, hanem az első perctől a kezébe veszi az irányítást, önbizalommal futballozik, és diktálja a tempót. Ezeknek az összetevőknek köszönhetjük, hogy elindultunk felfelé.

– Milyen érzés válogatott után klubcsapatot irányítani?
– Nem lehet a kettőt összehasonlítani. A nemzeti csapat kispadján ülő szakember jelentős részben ki van szolgáltatva a klubedzők munkájának. A játékosok fizikai, taktikai és egyéni felkészítése mások kezében van, ám most mindenért én felelek. Több időt tölthetek a labdarúgókkal, így a saját képemre formálhatom az együttes játékát. Ennek köszönhetően a Mouscron futballistái kiváló állapotban várják a folytatást, több különböző rendszerben képesek játszani, és nem véletlen, hogy több nagy csapatot, például a listavezető Genket, valamint a második helyen álló FC Bruges-t és az Anderlechtet is legyőztük.

– Milyen célt tűztek ki az idény végére?
– A legfontosabbat már elértük, a sorozatos győzelmeknek köszönhetően biztossá tettük a bentmaradást. A legutóbbi, Lokeren elleni siker történelmi jelentőségű volt, mert ez a klub korábban sosem nyert sorozatban hat meccset az élvonalban. Innentől a további fejlődésre törekszünk, az alapszakaszból hátralévő három találkozón egyaránt az első ötben lévő csapatok ellen lépünk pályára, vagyis lemérhetjük, hol tartunk a legjobbakhoz mérten. Bár a rájátszásban az alsóházba kerülünk, a lebonyolítás miatt még így is odaérhetünk európai kupaindulást jelentő helyre. Ám ez nem elvárás, már nincs teher a játékosokon. A célt elértük, innentől kezdve minden siker csak ráadás.

– Hosszú távra tervez Belgiumban?
– A szerződésemet az idény végén egy évvel meghosszabbíthatjuk, ám ez még a jövő zenéje. A nyáron négy kölcsönjátékosunk is visszatér a klubjához, biztosan lesznek más távozók is, és én egyelőre nem tudom, hogy kik érkeznek a helyükre. Meglátjuk, mi lesz.

– A magyar válogatott kispadjáról 2017 októberében távozott, a Mouscron élére pedig tavaly szeptemberben nevezték ki. Mivel töltötte az idejét a köztes időszakban?
– Képeztem magam, különböző csapatoknál jártam tanulmányúton, és arra törekedtem, hogy amikor elérkezik a lehetőség, készen álljak. Lett volna lehetőségem arra, hogy ismét szövetségi kapitány legyek, de klubedzőként akartam dolgozni. Láttam az esélyt, hogy egy kiscsapatot naggyá tegyünk, és bár eleinte szinte senki sem hitt a játékosaimban, most magas szinten teljesítenek, s erre büszke vagyok.

Nem akart terhet rakni az utódokra

– Ismerős a történet a 2016-os Európa-bajnokságról...
– A magyar válogatott akkori szereplése is bizonyította, ha kellő idő van a felkészülésre, minden lehetséges. El kellett hinnünk, elég jók vagyunk ahhoz, hogy Ausztria és Portugália ellen is felvegyük a kesztyűt. Most ugyanez a helyzet, csak más színtéren, a Mouscron játékosaival kell elhitetnem, hogy legyőzhetik a legerősebb belga csapatokat.

– Milyen gyakran gondol a magyar válogatottra?
– Most a Mouscron sikeréért dolgozom, de a mai napig jólesik, ha Magyarországról keresnek, vagy ha gratulálnak a csapatom győzelme után. A válogatott Nemzetek Ligája-meccseit figyelemmel követtem, elvégre a nálam szerepelt játékosokból sokan még mindig tagjai a csapatnak. Érdekel, milyen teljesítményt nyújtanak.

– A távozása után sokáig nem akart beszélni a magyar válogatottról. Miért döntött a hallgatás mellett?
– Szerettem volna háttérbe vonulni, nem akartam, hogy bárki is úgy érezze, beleszólok az új szövetségi kapitány munkájába. Georges Leekensszel és Marco Rossival is jó viszonyban vagyok, nem akartam, hogy bármelyik szakember úgy érezze, tanácsokat adok. Nem könnyű a magyar válogatottat irányítani, nagy tisztelet jár azoknak az edzőknek, akik elvállalják a feladatot. Mivel ez már önmagában nagy teher, nem akartam az esetleges nyilatkozataimmal további súlyokat pakolni rájuk.

– Marco Rossi a Honvédot irányította, amikor ön szövetségi kapitány volt. Milyen volt a viszonyuk?
– Olykor személyesen, máskor meg telefonon beszéltünk, és mindig jó volt a kapcsolat kettőnk között. Ami azt illeti, egy kisebb csoda az ő nevéhez is fűződik, a Honvéd kétezertizenhetes bajnoki címét nyugodtan nevezhetjük annak, mert papíron erősebb vetélytársakat előzött meg. Nagyszerű munkát végzett Kispesten, bízom benne, hogy a magyar válogatottal is sikeres lesz.

Néhány napos munka kevés a bravúrhoz

– Az Európa-bajnoki szereplés az egész országot eufóriába ejtette, de a következő világbajnoki selejtezőt csalódásként élték meg a szurkolók. Mi történt?
– Ahogy korábban említettem, szövetségi kapitányként nem csak egyedül én feleltem a játékosok fejlődéséért. Emellett több új, fiatalabb játékost igyekeztünk beépíteni a csapatba, ez pedig hullámzó teljesítménnyel jár. A csoportban nálunk erősebb ellenfeleket, Svájcot és Portugáliát kaptuk, nem lehetett valós elvárás, hogy megelőzzük őket, a realitás a csoport harmadik helye volt. Az említett két válogatott játékosai európai élcsapatokban futballoznak, a nemzetközi rutinjukat össze sem lehetett hasonlítani a magyar válogatott játékosok tapasztalatával. Az aktuális mérkőzések előtti felkészülésre pedig kevesebb idő jutott. Az Eb-sikerek egyik titka az volt, hogy Csányi Sándor elnök úrnak köszönhetően heteket készülhettünk a kontinenstornára, a selejtező alatt ez nem volt lehetséges. Ha a hétvégi bajnoki után a hétfőt regenerációval töltik a játékosok, szombaton pedig játszani kell, akkor csak néhány nap marad a taktika gyakorlására. Gondoljanak bele, mire elegendő ennyi idő.

– Mikor érezte, hogy a végéhez közeledik a magyarországi megbízatása?
– Az utolsó selejtezőn egy nullára legyőztük Feröert, ezzel megszereztük a csoport harmadik helyét. Nem volt szép meccs, de nyertünk. Mivel lejárt a szerződésem, leültünk beszélni Csányi Sándorral, és úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk. Senkiben sem maradt tüske, jó viszonyban váltunk el, és sok szerencsét kívántunk egymásnak.

– Van bármi, amit másként csinálna?
– Mit mondhatnék? Azért jutottunk ki az Eb-re, és azért szerepeltünk sikeresen a kontinenstornán, mert jó úton jártunk. Emellett az utánpótlás-válogatottaink is sikeresen szerepeltek, vagyis miért változatnék bármin is? Minden úgy volt jó, ahogy történt. Élveztem a munkát, életem egyik legszebb időszakaként tekintek vissza a magyarországi évekre, és hálás vagyok a lehetőségért. Úgy érzem, valamit én is adtam a magyar labdarúgásnak. Ha most valaki szétnéz Telkiben, több olyan fejlesztést láthat, amely az én ötletem volt. Elegendő csak a fitneszhelyiséget, a futópályát, a konditermet vagy a pályákat említeni. Örülök, hogy az elképzeléseimnek a mai napig hasznát veszik.

– Milyen viszonyban vált el a játékosoktól?
– A távozásom után nagyjából a labdarúgók kilencvenöt százaléka elköszönt tőlem. Mindenkivel megvolt a saját történetünk, gondoljunk csak Szalai Ádámra. Az emlékezetes nyilatkozata miatt nem volt könnyű a válogatottban játszania, de végig bíztam benne, és mostanra a csapat egyik legjobb játékosává vált. És ez csak egy példa.

– Hogy látja a magyar válogatott esélyeit a mostani Eb-selejtezőn?
– Az elvárás nagy, és nem könnyű rövid időn belül megismételni a nagy sikert. Mindenesetre szurkolok a csapatnak, a Szlovákia elleni idegenbeli és a Horvátország elleni hazai mérkőzés sem könnyű. Remélem, hogy a játékosok egészségesen és megfelelő állapotban érkeznek Telkibe, s képesek lesznek elsajátítani azt a filozófiát, amelyet Marco Rossi képvisel. Ha így lesz, jó eredményt érhetnek el.

– Említette, hogy élvezi a klubedzői feladatokat. Elképzelhető, hogy egyszer magyar csapatot irányít?
– Se igent, se nemet nem mondhatok. Meglátjuk, mit hoz az élet. Egy éve ilyenkor azt sem hittem volna, hogy most Belgiumban leszek vezetőedző. Mégis így lett, és most a Mouscron a legfontosabb.