– A pincérek azt mondják, hiába vitték fel az ételt a szobájába, sokszor hozzá sem nyúlt, végig a számítógépét nyomogatta.
– Amióta itt vagyok, tizennyolc órát dolgozom naponta. Éjszakánként gyakran hajnali négykor felriadok, jár az eszem, hatkor pedig már talpon vagyok. Nemcsak a pályán van tennivaló, az irodában is. Valamelyik nap kértem, mutassák meg a magyarországi akadémiákon nevelkedő gyerekek részletes adatlapját. Erre mi volt a válasz? Hogy itt olyan nincsen… Eltelt egy hét, és most már ott tartok, hogy három-négy akadémiáról begyűjtöttem az összes adatlapot. Ígérem, hamarosan valamennyi gyereké ott lesz a számítógépemben.
– Igaz, hogy megállította az egyik hétközi edzést itt, Telkiben?
– Igen, igaz. Tíz másodperc után. Hihetetlen volt, amit láttam. Egyszerűen muszáj volt közbeavatkoznom.
– Képzelem a játékosok reakcióját...
– Szerintem az edző sokkal jobban meglepődött. Csakhogy olyan hibákat láttam, amelyek miatt a trénernek azonnal közbe kellett volna avatkoznia. Egy edzőnek ugyanis látnia kell, ha valamit rosszul csinálnak a gyerekek, és rögvest meg kell mutatnia, mi a helyes út. Amit nem tudok elviselni a pályán, az az, ha egy játékos, miután továbbpasszolta a labdát a társának, mint aki jól végezte a dolgát, elfordítja a fejét... Vagy amikor rossz helyre továbbít egy labdát valaki, a társa megtapsolja, hogy sebaj, a következő majd jó lesz. Egy fenét! Aki hibázik, ne dicsérjük már meg!
– Dárdai Pál munkájáról mi a véleménye?
– Nagyszerűen dolgozik a Herthánál és itt, a válogatottnál is. Tudja, mit akar, és ami a lényeg, ő is az egyenes utat járja. Rendkívül tehetséges edző, nagyon drukkolok neki.
– Milyennek látja a futballjövőnket?
– Optimista vagyok. Annak ellenére is, hogy egyelőre túl sok körülöttem a pesszimista ember…
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY BERND STORCK SZERINT VANNAK-E MAGYAR TEHETSÉGEK, ILLETVE SZERINTE KI SZÁMÍT IGAZI TALENTUMNAK, OLVASSA EL A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN MEGJELENT INTERJÚT – AKÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS!