Dárdai: Van, aki a futballhoz ért, van, aki a pénzszerzéshez

– A könyvéből kiderül, játékosként sokszor honvágya lett, ugyanakkor egy hét, itthon töltött idő után már vágyott vissza Berlinbe. Edzőként is így érzi?
– Igen, egyre kevésbé érzek kint honvágyat. A fiaim is nagyon jól érzik magukat Berlinben, a Herthában játszanak, így erős a kötődésük – mondta Dárdai Pál a Nemzeti Sport Online-nak. – Ettől függetlenül minden évben hazajövünk, a Balatonon nyaralunk, disznóvágásra megyünk, itthon karácsonyozunk, de néhány nap után már vágyom vissza Berlinbe a foci miatt.

– A könyvben szerepel a következő mondat: „Egyeseknek meggyőződésük volt, ha értenek a politikához, a futball meg sem kottyan nekik.” Most is így látja ezt?
– Külön kell választani a kettőt. Van, aki a futballhoz ért, van, aki a pénzszerzéshez. Ha mindkét szerepkörre megvan a megfelelő ember, akkor lehet belőle sikertörténet. Hiába lenyűgöző az infrastruktúra, ha hiányzik a másik rész… Meg kell hallgatni az embereket. Úgy látom, most jó az irány, tovább kell menni az úton. Az Európa-bajnokság ugródeszka, és még nagyobb lendületet vehetnénk, ha kijutnánk a világbajnokságra is, mert jó hangulatot kelt, és akik pénzt szereznek, azok megerősíthetik azokat, akik a szakmához értenek.

– Az lenne örömteli, ha a futsal bekerülne a képzésbe. Mint a múltkor is elmondtam, nem vagyunk elég gyorsak, nem vagyunk sprinterek, viszont van agyunk! A futsal észjáték és technika. Ha ezeket az elemeket átvisszük nagypályára, akkor – mivel már a képzés részéve válik –, segíti a magyar labdarúgást. Jó lenne, ha bizonyos kor után erőltetnék az edzők a futsalt, azt játszatnák a gyerekekkel, akár az iskolában is, mivel ott van rá idő.

– Finnország legyőzése után úgy fogalmazott, a megszerzett három pont egész Magyarország sikere volt, kiemelte az összefogás jelentőségét. Hogyan lehetne elérni, hogy például egy ilyen ügy, mint a futsal integrálása mögött valós összefogás legyen?
– Jó példa erre Szalai László munkája. Tapasztalatcseréket folytat az utánpótlásedzőkkel, konferenciákat szervez azért, hogy képezze őket. Ha szorgalmasan dolgoznak, megtanulják a megfelelő elemeket, és a szülők is úgy állnak hozzá, hogy nem az edzőt kritizálják, hanem a gyereket nyüstölik, hogy dolgozzon keményebben, akkor jó mentalitással és összefogással azt látjuk majd, hogy egy évben nem két-három, hanem huszonkét tehetség kerül fel a felnőttek közé.

– Tegyük fel, hogy kap egy varázspálcát, amellyel három tényezőt megváltoztathat a magyar futballban. Melyek lennének ezek?
– Először is jó gének kellenének a gyerekeknek. A tehetség megvan, de a gyorsaság, az atletikusság sokszor hiányzik. Ha nem lenne ebben hiány, a szorgalmas edzőknek is könnyebb lenne a munkája. Tehát az első kettő a genetika és a szorgalom lenne, a harmadik pedig a pénz. Ismerjük Puskás Öcsi híres mondását: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.”

– És amit sokszor említ, a pozitív gondolkodás?
– Azt hozza magával az első három! Ha jók a génjeid, szorgalmas vagy és van pénzed is, nyilvánvalóan pozitív leszel.

– A könyvében azt írja, sosem értette, mit próbál játszani Illés Béla, és hogy amit megmutatott itthon, azzal külföldön valószínűleg nem sokra ment volna. Rajta kívül is volt még jó néhány olyan labdarúgó, aki Magyarországon kiválóan teljesített, külföldön mégsem futott be olyan karriert, mint ön.
– Fordítva ültek a lovon. Kimentek, és próbálták azt a futballt játszani, amit itthon, nem volt meg a gyorsaságuk a légióskodáshoz. Belecsöppentek egy új helyzetbe, nem játszottak, feladták és hazajöttek. Én kivártam. Addig dolgoztam, amíg tudtam gyorsan játszani, egyszerű automatizmusokkal futballozni. Ezt nyüstölöm a játékosaimba is. Aki kikerül, annak nem szabad hazajönnie… Meg kell erőszakolnod magadat, végig kell küzdeni a legnehezebb edzéseket is, nem szabad feladni, mert akkor nem lesz gyümölcse a munkának. Feladhattam volna én is hamarabb, de apu kijött, és azt mondta, itt kell maradnom és kivárnom a soromat. Sok esetben azt láttam, hogy a külföldre kikerülő játékos képzéséből kimaradt valami. Később már nehéz kijavítani azokat az elemeket, amelyek rosszul rögzültek.

– Szalai Ádám például most ilyen, sikertelen időszakban van. Kapitányként, majd később is többször kiállt mellette. Az Elefántcsontpart ellen nyújtott teljesítményét látva továbbra is tartja, hogy erőssége tud lenni a magyar válogatottnak?
– Sajnos a meccset nem láttam, Ádámot viszont ismerem. A labda megszerzéséért vívott harcban, a taktikai fegyelemben hatalmas érték, amit rábízol, maximálisan megoldja. Ha olyan csapatban játszana, amely mérkőzésenként legalább húsz-huszonkét alkalommal eljuttatja a középen helyezkedő csatárhoz a labdát, sokkal eredményesebb lenne. Nem volt szerencséje a klubjainál, hiszen a Hoffenheim és a Hannover is hanyatló állapotban volt, és a magyar válogatottban sem annyira átütő a szélsőjáték.

– Egy évvel ezelőtt szerette volna szerződtetni Dzsudzsák Balázst, ha most lehetősége lesz rá, hogy megszerezze, újra megpróbálja?
– Balázs lábában benne van a gól, valamint az, hogy stresszhelyzetben teljesíteni tud, a válogatottban sok fontos találatot szerzett, kiváló kapitánya a csapatnak. Erről a szezonjáról azonban nem tudok mit mondani, nem vagyok kompetens a kérdésben. Tavaly úgy éreztem, egy jó felkészülés után nagyszerű szezonja lehetett volna. Most nagyon sok játékosom van, nem tudom, mit lépünk, merre mozdulunk. Vannak hiányposztjaink, de Balázs helyzetéről most még nem tudok beszélni.

– Rengeteg dicséretet kapott, miután szövetségi kapitány lett és a Herthával is sikeres volt. A tavasz végi, sikertelen időszaka alatt mennyi kritika érte?
– Úgy látom, megemésztették az emberek, ötven pontot szereztünk, több ezer ember felállva tapsolta a csapatot. Nehezebb lesz megismételni vagy felülmúlni ezt az eredményt.

– Amellett, hogy a Herthával már jobban számolnak az ellenfelek – azaz kiesett a meglepetésfaktor –, az Európa-ligában is helyt kell állniuk.
– Ha feljutunk a főtáblára, az elején nem lesz gond, ám később, ha fáradnak a játékosok, esetleg meg is sérülnek, már nehezebb lesz. Ha jól forgatjuk a csapatot, akkor jól is kijöhetünk ebből, hiszen mindenki játéklehetőséghez juthat.

– Ha mégsem megy a szekér, akkor pedig előhúz egy olyan trükköt, mint a Piroska és a farkas eljátszatása…
– Jó csapategység nélkül nehéz taktikai fegyelmet teremteni. Vannak még ilyen trükkök a tarsolyomban, de hogy mik azok, azt nem árulom el…

Szurkolj élőben az Eb-n! www.pegazus.hu