– Frissen, kipihenten, a legjobbra is felkészülten?
– Valahogy így – felelte Dzsudzsák Balázs a Nemzeti Sport kérdésére vasárnap. – A hosszú hazaút fárasztó volt, de miután Egervári Sándor egynapos kimenőt adott nekünk, mindenki lazíthatott kicsit. Én is aludtam egy nagyot, úgyhogy a magam részéről kijelenthetem, a pénteki meccsnek már a nyomát sem érzem.

– A lábán sem?
– Szerencsére ott sem. Kár, hogy a kérdés jogos, mert egyszerűen döbbenet volt, amit az andorraiak műveltek. Nem szoktam, nem is szeretek ilyesmivel foglalkozni, de felháborító volt, ahogy a házigazdák „futballoztak". Na, meg amiket mondtak... Szalai Ádám, ugyebár, jól beszél spanyolul, utólag mesélte el nekünk, hogy folyamatosan nyomták a süket dumát, többek között ilyesmiket vágtak a fejéhez: „Ti azért fociztok, hogy tudjatok enni, mi azért, hogy élvezzük a játékot". Mintha a Real Madrid sztárjai lennének... Mindez csak azért érdemel említést, mert az Andorrával egy szintet képviselő San Marino és Liechtenstein is volt már az ellenfelünk, de annak a két csapatnak a játékosai a hatodik kapott gól után is tudták, meddig mehetnek el. Ha rossz ütemben csúsztak oda, azonnal bocsánatot kértek, ráadásul nem szándékosan szabálytalankodtak, nem az volt a céljuk, hogy nekilökjenek a pályát övező táblának... Mindegy, a lényeg, hogy túl vagyunk ezen a mérkőzésen. Ki is hoztuk belőle a maximumot: úgy nyertünk, hogy nem sérültünk meg.

– A főpróba sikerült, jöhet tehát az előadás?
– Pontosan. A keddi csata előtt remek felkészülés volt az andorrai meccs. Úgy érzem, fizikailag és mentálisan egyaránt rendben vagyunk.

– Mire lehet esélyünk kedden?
– Egy pontra mindenképp. Sőt a körülményekre való tekintettel ez a meccs háromesélyes.

– Ez a holland csapat gyengébb, mint az egy-két évvel ezelőtti volt?
– Legfeljebb a nevek alapján. Azt azonban szögezzük le: azért, mert az Eb-n úgy szerepeltek, ahogy, továbbra sem lehet vitatni, hogy remek képességekkel vannak megáldva. Nem azért estek ki három vereséggel, mert elfelejtettek futballozni, más gondok voltak ott. Úgyhogy mielőtt bárki illúzióba ringatná magát, rögzítsük, hogy Hollandia jobb, mint Magyarország. Ez nem szégyen, hanem tény.

– Akkor mégis miben bízhatunk?
– Többek között abban, amit már említettem: hogy nem egy összeszokott csapat lesz a vendégünk. A miénk viszont az! Egy teljes selejtezősorozat, húsznál is több találkozó van mögöttünk. Egervári Sándor összerakta azt a keretet, amelyben nincsenek pótolhatatlan futballisták. Ha bármelyikünk kiesik, akad méltó helyettese. S még valami: régen voltunk ennyire egységesek. Nemcsak a hazánkért, egymásért is küzdünk!

– El tudja képzelni, hogy a hollandok, ha csak kicsit is, de tartanak a pesti fellépéstől?
– Azon ugyancsak csodálkoznék, ha így lenne, de az is biztos, hogy amíg korábban rendre úgy jöttek ide, hogy előtte nem győzték hangoztatni, mennyire könnyű meccs vár rájuk, most szerényebben nyilatkozgatnak. Nem olyan magabiztosak, mint eddig voltak, igaz, az elődjétől, Bert van Marwijktől eltérő stílust és mentalitást képviselő Louis van Gaal nem is engedné, hogy „nagy arccal" szálljanak fel a gépre. Más kérdés, hogy a csapat tagjainak így sem kell a szomszédba menniük némi önbizalomért...

– S önöknek?
– A lelkünknek jót tett a pénteki siker, ötgólos különbség manapság már ritkán alakul ki egy tétmeccsen. Ennek köszönhetően vezetjük is a tabellát, ami persze csalóka, ugyanakkor egyikünk sem bánná, ha a csoportunkban rajt–cél győzelmet aratnánk... Komolyra fordítva: ahogy azzal is tisztában vagyunk, mi a realitás, azt is tudjuk, hogy képesek vagyunk a bravúrra. Ha a hollandok figyelme kihagy, azt kihasználhatjuk, és akkor... Maradjunk annyiban, ma már nem lehet minket egyetlen kézlegyintéssel elintézni, és ezt tudja az ellenfél is.

A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN MEGJELENT TELJES INTERJÚBÓL AZ IS KIDERÜL, HOGYAN EMLÉKSZIK VISSZA DZSUDZSÁK BALÁZS PÁLYAFUTÁSA HOLLANDIAI SZAKASZÁRA, MIT VÁR MAGÁTÓL A KEDDI MÉRKŐZÉSEN!