Egy meccs az élet, avagy Európa-kupa-döntő Olaszország ellen

Több mint két hónap volt még hátra az Olaszország elleni, sorsdöntő mérkőzésig, de már megindult az ostrom a jegyekért. Pedig márciusban még csak annyit lehetett tudni, hogy „megállapították a magyar–olasz meccs helyárait”. Nos, a legdrágább jegy (I. rendű páholy) 10 pengőbe került (a pénzértékindex szerint: 8300 forint), legolcsóbb (gyermek- és tanulójegy 1 pengőt (830 forint) kóstált, az állóhely 2.20 pengőt (1826 forint).

Hivatalosan legfeljebb 40 ezer néző fért el az Üllői úton, ám ezúttal akár 100 ezren is lehettek volna a meccsen. A Nemzeti Sport érve szerint „a jelenlegi kétségbeejtően rossz gazdasági viszonyok között is a labdarúgósport az, amely nagy tömegeket tud megmozgatni”, ráadásul az MLSZ költségvetése egy-két válogatott meccs bevételére épül, amelynek a felét elviszik az adók, a pályabér és a költségek. A nagy pálya, azaz a valódi stadion csak álom, pedig „a szegény legyőzött, nyolcmilliós Magyarország talán nagyobb tömegeket tudna felvonultatni erre a magyar–olasz meccsre, mint a gazdag, győztes és negyvenmilliós Itália”.

Máig nem tudható, mennyi igaz a lap március 11-i megdöbbentő híréből, mely szerint „Triesztben Olaszország képviselője 100.000 pengőt ajánlott fel a magyar–olasz meccs pályaválasztói jogáért”, sőt, ha kikap a magyar csapat, fizet még százezret ráadásként.

Fodor Henrik dr., a profi szövetség (PLASZ) főtitkára tálalta az ajánlatot, amelyet az európai futballkongresszuson tett neki Zanetti, az olasz szövetség főtitkára, amikor megtudta, hogy 40 ezer nézővel számolva, 100 ezer pengő lesz az Üllői út bruttó bevétele. „Jó – mondotta hirtelen az olasz delegátus – Olaszország hajlandó ezt a 100.000 (százezer) pengőt megtéríteni az MLSz-nek, ha beleegyezik abba, hogy a meccset Olaszország valamelyik városában játsszák le. Ha az MLSz ma beleegyezik – tette hozzá – este itt lesz a pénz!” – idézi Fodor Zanettit, aki még azt is megígérte, hogy megegyezés esetén az olaszok eljönnek egy meccsre hozzánk pünkösdkor, ami ugyebár szintén kasszasiker.

„Nem érnénk haza élve!” – így a magyar válasz, ám a Nemzeti Sport konklúziója mindenképpen komoly: „Érdemes azonban eltűnődni kissé az ellentéteken, amelyek itt összetalálkoztak: a fasiszta Olaszország sportjának korlátlan anyagi lehetőségei és a miénk végzetes elesettsége.”

Az viszont nem volt kérdés, hogy az olaszok semmit sem bíznak a véletlenre. A kerettagok nem mondhattak le edzést, „még haláleset vagy sérülés esetén sem”, aki mégis megteszi, eltiltásra számíthat.

Mint kiderül, olasz drukkerekben sem lesz hiány. A hivatalos küldöttséget (benne három miniszter, családostul) csak hálókocsiból álló különvonat hozza Budapestre, de lesz „egyszerű” szerelvény is a drukkereknek, s várhatóan 2000 olasz autókon és motorokon jön konvojban.

És ezzel elérkeztünk a futball-láz legfontosabb kérdéséhez: hogyan lehet jegyhez jutni? A Nemzeti Sport szerint a válasz így foglalható össze: „reménytelen szerelem”. Különösen az ülőhelyekre (10 238) nehéz belépőt szerezni, főként mert az MLSZ-nek vannak kötelezettségei a három „nagypálya” (Ferencváros: 776, Hungária: 473, Újpest: 250), a PLASZ (1000) és a BLASZ (749) felé, saját hatáskörben pedig 4500 jegyet oszthat szét. Ez ugyebár összesen már 7749 belépő, és hátravannak még az olaszok, az európai társszövetségek, a vidéki alszövetségek és a sajtó.

A sorban a „nagypályák”, az élcsapatok jelentik az különlegeset, ám Kenyeres Árpád MLSZ-főtitkár szerint: „A pályák (...) azt mondják, hogy nem utasíthatják el azokat a jegyigénylőket, akik az egész év során, vasárnapról-vasárnapra kivándorolnak a meccsekre, akár esik a hó, akár perzsel a napfény. Az ilyen fanatikusok joggal tarthatnak igényt arra, hogy megnézhessék a magyar–olasz mérkőzést is.”

Egy héttel a találkozó előtt, május 4-én pályabejárást tartottak az Üllői úton, a hivatalos bizottságban legnagyobb számban a rendőrség képviseltette magát Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány vezetésével, de a mentőknek, az MLSZ-nek és a pálya gondnokainak (Weisz István, Mester György) is volt dolguk éppen elegendő.

Főként a szükséglelátót, az úgynevezett „C” tribünt (1380 ülőhely) vizsgálták meg árgus szemekkel, majd eldöntötték, hogy „az »A« tribün és a főbejárat közt a büffé-bódék helyén még egy póttribünt fognak felállítani, ahol kb. 300 ülőhely lesz még”.

Úgy döntöttek, hogy a rendőri készültség már reggel 9 órakor felvonul a meccs napján, a pálya kapuit 10 órakor nyitják meg, a kordonon csak belépőjeggyel lehet átjutni, a villamosmegállókat áthelyezik, az Üllői utat a város felől egyirányúsítják, „a taxik utasait már előre is kéri a rendőrség, hogy a menetdíjat tartsák készen, hogy a fizetés miatt ne akadjon fel a forgalom”.

A helyszíni szemlén megjelentek a rádió képviselői is, hiszen első futballközvetítésükre készültek. Az MLSZ ingyen engedte át a jogot, ám feltételül szabta, hogy „a rádió állítson föl egy kijelölendő téren egy hangosan beszélőt, amelyen azok is végighallgathassák a magyar–olaszt, akik nem kaptak jegyet és rádiójuk sincs”. A rádiósok húzták az orrukat, mondván, nincs hozzá berendezésük, ám Zsarnóczay János MLSZ-alelnök kemény volt: „Az urak a közérdekre hivatkoztak, amikor ingyen kérték tőlünk a közvetítés jogát, akkor mi is joggal hivatkozhatunk a közérdekre, amikor ehhez a feltételhez kötjük az engedély megadását.” A rádiósok másnapra ígértek választ, igent mondtak, így az Üllői úti gyalogsági laktanya melletti hatalmas térségen felállították a hangszórókat.

A játékosok a mérkőzés előtti csütörtökön kiköltöztek a Hűvösvölgybe, a Holzspach-panzióban volt a titkos rejtek. Nem mindenkinek, mert például Aknai János kapus csak két napot tudott szánni a pihenésre, a csapatkapitány Fogl III József pedig csupán szombat este vonulhatott be, „nem engedi az elfoglaltsága ezt a nagy pihenést, ami talán nem is tenne jót az erős munkához, állandó elfoglaltsághoz szokott játékosnak”.

Közben elterjed a hír, hogy Vass József népjóléti államtitkár tízezer pengőt ajánlott fel győzelmi prémiumként a játékosoknak. Hatalmas összeg, hiszen ahogy a Nemzeti Sport írja, „a válogatott csapat húsz és hatvan pengős prémiumokkal jutott el az Európa Kupa eredménylistájának az élére. Húsz pengőt kaptak a fiúk egy döntetlenért és hatvanat egy győzelemért két esztendőn keresztül, amíg az olasz, osztrák, cseh és svájci futballistákkal harcoltak.”