Felszelheti Egervári a mechanikus narancsot?

Mindig, minden válogatott mérkőzés fontos, bármilyen sportágban és bárki ellen vívja is az ember – és férfi labdarúgóinkra sokadszorra is sorsdöntő mérkőzés vár, ezúttal Hollandiában. A körülményeket mindenki ismeri: a törökök romániai sikerének és az észtek budapesti legyőzésének köszönhetően élnek az Egervári Sándor vezette csapat világbajnoki reményei, akkor is, ha ezen remények csak pótselejtezőt jelentenek.

Hogy hogyan érhetünk a már továbbjutó hollandok utáni második helyre, arról EBBEN A CIKKBEN olvashat, hogy hogyan lehetne megverni a hollandokat, arról pedig most értekeznénk. Mert igenis, nincs értelme feltett kézzel a pályára lépni, igenis, hinnünk kell a sikerben nekünk, szurkolóknak – a pályára lépőknek pedig életük legjobbját kell nyújtaniuk.

VARIÁCIÓK A VÉDELEM KÖZEPÉN

Kevés dolog biztos a mai magyar válogatottal kapcsolatban, de arra bizton számíthatunk, már csak statisztikai alapon is, hogy legalább egy gólt kapunk a legalább közepes ellenfelektől. Ezen a soron, a védelmen áll vagy bukik most nemzeti csapatunk sorsa, csak ők adhatnak alapot egy bravúrhoz. A kapuban Bogdán Ádám (Bolton Wanderers) helye megkérdőjelezhetetlen, lassan elfogyunk a pozitív jelzőkből vele kapcsolatban, és szomszédos nyelvterületekről kell hasonlatokat csennünk dicséretére – bár, mondjuk meg őszintén, ritkán jó, ha a kapus a csapat legkiemelkedőbb alakja. A kispadosok közül Király Gábor közel a negyvenhez is az 1860 München első számú kapuvédője, ami mindenképpen értékelendő, Gulácsi Péter jó teljesítményt nyújtott a Salzburgban, de ujjsérülése miatt továbbra is Megyeri Balázs a harmadik számú kapus.

A sioni Vanczák Vilmos védelmünk erős embere, olykor legveszélyesebb támadónk is (na, ez is megérne egy misét), középen és jobb oldalon is megbízható (társaihoz képest különösen). Hollandiában aligha próbálja ki Egervári 2010 óta 11. védőkettősét is, szerintünk Guzmics Richárdnak és Korcsmár Zsoltnak szavaz bizalmat. A Haladás szimpatikus védője nagyot hibázott Bukarestben, de dőreség lenne az ő nyakába varrni a vereséget, nem ő válogatottunk „mexikói tésztája”. Az NB I-ből kiemelkedik, de az ősszel kupacsapataink megmutatták, mennyit is ér ez – Guzmicsnak itt az alkalom a bizonyításra, Egervári pedagógiai érzékét pedig bizonyítja, hogy az észtek ellen is játszatta. A Greuther Fürth légiósa, Korcsmár kihagyta ugyan az első öt bajnokit a német másodosztályban, de azóta a kezdő tagja, jó közepes átlagosztályzattal. Középső védőként, nem szűrőként, ez utóbbi pozícióban látványosan nem találta fel magát Romániában. A bal oldal Kádár Tamás felségterülete lehet, aki kezd magára találni Diósgyőrben, sokoldalú játékos, ám továbbra is képes ki-kihagyni – bár ez védelmünk összes tagjára igaz –, és ez Hollandiában végzetes lehet.

Az összeszokottság hiányáról már ne is beszéljünk…

Vanczák: Magyar válogatott mez egyenlő 90 perc küzdés

Nincs mese: a Manchester United támadója, Robin van Persie világklasszis, napjaink egyik legveszélyesebb csatára, és sokszor megmutatta már, hogy 60 percnyi poroszkálás után is képes két szemet gyönyörködtető gólt vágni, ráadásul elismert lesipuskás. Egymaga többet ér egész keretünknél, buszostól, edzőpályástól; két középső védőnket egymaga leköti majd, mert követni kell őt a 16-oson kívülre is, hiszen mesés középtávoli bombái miatt rettegett kapuskörökben. Éppen ez hordozza a „másodlagos” veszélyt, mert az általa keltett űrbe fog befolyni Arjen Robben. Nos, a Bayern München szélsőjének passzjátékára nem kell külön felkészülni, mert ilyen gyakorlatilag nem létezik az orenjében, de a Bundesligában és a Bajnokok Ligájában látjuk őt hétről hétre: az előbbi sorozatban csapatmunkája, utóbbiban gólerőssége miatt emelkedik ki.

Legendás önzőségében azért bízhatunk, főleg most, amikor tét nélküli mérkőzése lesz – ellenben az nem jó ómen, hogy Kádár nem a legfordulékonyabb játékosunk, ha túljut rajta Robben, egy középső védőnek ki kell lépni rá, így viszont lesz tere Van Persie-nek, a fürge és mindig gólra éhes támadó középpályásokról már nem is beszélve.

Louis van Gaal kapitány nagy kedvence a balszelő, Jeremain Lens, aki a nyáron kilencmillió euróért került a PSV-től a Dinamo Kijevhez. Akárcsak Robben, ő is mindkét szélen bevethető, erőszakos, gólerős játékos, ezért volt sokszor középcsatár Eindhovenben; jó hír viszont, hogy Kijevben nem találja önmagát, 12 bajnoki után sem gól, sem gólpassz nem állt a neve mögött, miközben utolsó hollandiai szezonjában 30/15/11-es mérleggel zárt. Szintén univerzális támadó Dirk Kuyt, aki már 33 éves, és „csak” a Fenerbahcét szolgálja, de igazi csapatember, és smirglis, kőkemény futballista, aki mindig kiteszi szívét-lelkét a válogatottban, ezért is közönségkedvenc. Nincs még 20 a PSV-s balszélső, a ghánai születésű Memphis Depay, aki talán éppen ellenünk fog debütálni az oranjében, köszönhetően annak, hogy húzóemberré érett klubcsapatában. Bárki is legyen a bal szélen a hollandoknál, Vanczák csakis a pontrúgásoknál segítheti a támadásokat, mert őket hátul otthagyni egy az egyben egyenlő az öngyilkossággal – futógyorsaságban egy védőnk sem veheti fel velük a versenyt.

A cseresorból Kuyt nagy valószínűséggel pályára lép, ellenben magyar részről a rutintalan Devecseri Szilárd (Haladás), Gyömbér Gábor (Ferencváros) kettős és korábban a válogatott mezben sokszor nyílt napot tartó Mészáros Norbert (DVSC-Teva) bevetése nem várható. Lipták Zoltáné inkább: a győrit sokan kritizálják idehaza, de Bukarestben egy-két megingást eltekintve megbízhatóan teljesített, társaihoz képest különösen, az észtek ellen viszont Kádár játszott helyette a védelem közepén.

TENGELYHATALMAK

Jelenlegi legelismertebb védekező középpályásunk az angol másodosztályban, a Middlesbrough-ban játszó Varga József, akinek harcosságában ezúttal is bízhatunk, de az extrákat Hajnal Tamástól várjuk. Azért az beszédes, hogy ő meg a német második vonalban, az Ingolstadtban keresi kenyerét, és a Kicker szerint csapnivaló, 3.92-es átlagosztályzatot hozott eddig össze (a legjobb az 1-es, a legrosszabb a 6-os). Hat bajnokiján egy gólpasszt adott a 32 éves karmester, akire szintén igaz az, ami Vargára: posztbéli vetélytársai – Elek Ákos (DVTK) és Pátkai Máté (Győri ETO), illetve Szakály Péter (DVSC-Teva) – nemzetközi szinten súlytalanok, sőt az NB I-ben is képtelenek hosszabb időn keresztül magas színvonalon futballozni, hétről hétre kiemelkedni pontvadászatunkból. Eleket a hírek szerint kis híján elküldték Diósgyőrből, Szakály a kispadon kezdte az idényt, Pátkai képes negyedórákra megbújni a mezőnyben…

Egyebekben ugyanazt tudjuk mondani, amit a románok elleni mérkőzés előtt: csakis lelkesedéssel, odaadással, akarattal és hittel lehet pótolni a képzésbeli, képességbeli hiányosságokat. Már csak azért is, mert az új csapatához 250 ezer euróért kerülő Hajnalnak azzal a Kevin Strootmannal kell megbirkóznia, akit a nyáron a Roma 16.5 millióért vett, és remekel a Serie A-ban, lőtt egy gólt, és adott három asszisztot szűrő létére; Vargának pedig a Hamburgban kivirágzó (nyolc bajnoki, négy gól, négy gólpassz) Rafael van der Vaartot kellene levennie a pályáról. Abban azért bízhatunk, hogy Strootman tartalékolni fog a Serie A-ra, ahol csapata listavezető, Van der Vaart pedig borzalmasan kiegyensúlyozatlan, ezért is nem lett igazi klasszis, és az utóbbi hetekben ráadásul kifejezetten pocsékul futballozott (a hétvégén aztán újra brillírozott).

Egervárinak komoly fejtörést okoz, hogy a hollandok három középső középpályással állnak ki, míg mi kettővel. Az ősszel Strootman mellett a PSV-s Stijn Schaars szerepelt, aki sokat tud futni, közelre jól passzol és ennyi, most lesérült, de ettől függetlenül a kapitány behívta a Milan verőemberét, Nigel de Jongot, akinek kíméletlen stílusa még a hollandokat is megosztja. A 67-szeres válogatott játékos hosszas sérülés után tért vissza, telve bizonyítási vággyal, azaz lesz dolga keretorvosunknak.

A hollandok Elek, Pátkai kettőse a Jordy Clasie, Leroy Fer duó: előbbi játékjoga ötször annyit ér a transfermarkt.de szerint, mint a két magyaré összesen, és míg ő a Feyenoordban, curacaói születésű társa a Norwich Cityben edződik hétről hétre.

És akkor még nem beszéltünk Wesley Sneijderről, akivel jó ideig „évődött” Van Gaal, amíg rá nem jött, hogy nem tudja nélkülözni tudását; a Galatasaray légiósa pedig mindent megtesz 100. válogatottságáért és az újabb vb-részvételért. Az sem lehetetlen, hogy a kezdő tagja lesz, Schaars ugyanis szintén megsérült az utolsó pillanatban, ráadásul a hollandoktól a közvélemény gólzáporos győzelmet vár az észtországi és andorrai „punnyadás” után. Egyébként sincsenek elragadtatva saját legényeiktől a hollandok, szerintük a jelenlegi a legutóbbi tíz év messze legpocsékabb nemzeti csapata, komoly szakértőktől komoly kritikákat kapnak Robbenék – reméljük, nem tüzeli fel őket a sok szidás.

INDUL A BAL!

Mint mostanában rendesen, támadójátékunk ezúttal is Dzsudzsák Balázson áll vagy bukik. Nos, a Dinamo Moszkva légiósa Bukarestben hat párharcot vállalt, majd az észtek elleni nyilatkozata után közellenség lett a szurkolók körében. Nagy kérdés, a bírálat- és gúnycunami mit hoz ki belőle, most eldől végleg, kell-e neki a válogatott vagy sem, hogy egy állítólagosan elhangzott kérdésre utaljunk. Egy újabb leszereplés teljesen lerombolná az összességében még mindig inkább pozitív „Dzsudzsi-képet”, de erre gondolni sem merünk, inkább abba kapaszkodjunk, hogy a 4–3–3-as holland hadrend miatt közvetlenül a szélső védőkkel találkozik majd, az oranje Achilles-sarkaival. Balszélsőnk embere a feyenoordos Daryl Janmaat lehet, aki magas játékos, és így lassan fordul, és az Eredivisiéből sem emelkedik ki (legfeljebb testmagasságával...), nyolc forduló után 101. volt a játékosranglistán. Lehet itt tehát keresnivalónk, még akkor is, ha esetleg Van Gaal Stefan de Vrijnek (Feyenoord) vagy a keretbe utólag behívott Paul Verhaegh-nek (Augsburg) szavaz bizalmat.

A másik oldalon sem egy Ronald Koeman játszik, bár Jetro Willems (PSV) rutinos, kiváló felépítésű játékos, aki a támadásokban is ügyesen segíti társait, nem mellesleg kirobbanó formában futballozik – lesz is vele baja Koman Vladimirnek, és mondjuk meg őszintén, ahogyan mostanában az Ural légiósa játszogat, kevés a remény, hogy éppen itt kerekedünk a hazaiak fölé. Az a gond, hogy Lovrencsics Gergő sem remekel a Lech Poznanban, bár javuló formát mutat, és az is biztos, hogy többet jelentene neki a pályára lépés, mint Komannak. Mellettük Stieber Zoltán is bevethető ezen az oldalon, bár ballábas, de gyakran szerepel ezen a poszton a Fürthben, amelyben első kilenc bajnokiján ugyanannyi „kanadai pontot” jegyzett. Talán éppen ő lehetne a meglepetésemberünk Amszterdamban?

MIKOR, HA MOST NEM?

Mivel legalább egy kapott gól borítékolható, a magyar csatársornak legalább kettőt össze kellene hoznia. Főszerepet kap a ferencvárosi Böde Dániel, aki most adhatja el magát külföldre, harcosságára, lendületére égető szüksége van nemzeti csapatunknak. Nagy kérdés, mi lesz Szalai Ádámmal, akinek a hétvégén jól ment a Schalkében, duplázott, a bajnokságban pedig négy gólnál jár már összesen, ám a válogatottban valóságos góliszonyban szenved. Ehhez jön még az állítólagos konfliktus az észtek elleni mellőzés után, kikezdték 70 millió forintos csodakocsija miatt is, és ugyebár már korábban sem viselte jól a kritikákat. Egy csatár pedig mindig könnyű helyzetben van, góljaival parádés feleletet adhat a benne kétkedőknek – nos, Szalai mostanában nemhogy gólokat nem szerzett (legutóbb éppen egy éve a törökök ellen volt eredményes, s azóta ötször játszott a válogatottban!), kívülről úgy festett, hogy az akarat is hiányzott belőle. No, de hát régi nóta: a Bundesliga nem Magyarország, Magyarország pedig nem a Bundesliga.

A Szalai-ügyekből profitált a hosszas hányattatás után a Rodában kikötő Németh Krisztián, aki kezdett az észtek ellen, és még gólt is lőtt (13. válogatott fellépésén az elsőt...). Jól ismeri a holland futballt, a holland védőket, ez mellette szól, de az sem valószínű ugyanakkor, hogy Szalait kispadoztatni hívta be Egervári, mert ezzel újabb feszültséggócot keltene a keretben.

ITT AZ ESÉLY?

Csatárainknak a Swansea kapusát, Michel Vormot kellene megtréfálniuk, aki remek képességekkel rendelkezik, de nem a kiegyensúlyozottság szobra, beadásoknál sem mindig áll a helyzet magaslatán. Cseréi közül Tim Krul (Newcastle United) egyáltalán nem rosszabb nála, Jasper Cillessen helye viszont még az Ajaxban sem biztos. A védelemben találunk egy ismerős nevet, a bal oldalon és középen is bevethető Daley Blindét, aki a nagy Danny fiacskája – és kispados lesz, középen ugyanis nagy valószínűséggel a már említett De Vrij és rotterdami klubtársa, Bruno Martins Indi kezd majd. Két igen tehetséges fiatalról beszélünk, akik a jövő nyáron keresett cikkek lehetnek a transzferpiacon, ám még sokat kell fejlődniük addig, nem véletlenül kapnak rengeteg kritikát. Nagy választék nem áll Van Gaal rendelkezésére ezen a poszton, bár az Aston Villa kapitánya, Ron Vlaar nem rossz védő, de főleg a romboláshoz ért, a PSV-s Jeffrey Bruma pedig egyelőre nem más, mint ígéret.

Mint láthattuk, ha valahol, hát itt megfoghatjuk a hollandokat, de csakis fegyelmezett, lendületes játékkal. Gyors ellentámadásokat ritkán tudunk majd vezetni, a pontrúgások után azonban feladhatjuk a leckét a házigazdának. Böde biztosan nem fogja lefutni Martins Indiéket, szélről jövő labdákkal kell kiszolgálni őt, és azzal se nagyon számoljunk, hogy Hajnal vagy Varga megindul középen, és átverekedi magát árkon-bokron-dinnye- meg tulipánföldön. A három holland támadó eleve korlátozza Vanczákék felfutásait, őszintén szólva, őrültség lenne Robbent vagy Van Persie-t hátul hagyni egy az egyben bármelyik magyar védővel.

A középpálya gondjairól már szólottunk, a 3 in 2 gond megoldása az lehet, hogy vagy a támadósorból vesz el embert Egervári (akár Böde visszavonásával), azaz csak egy csatárral állunk ki, vagy Koman lépeget alkalomadtán beljebb egy sorral, de akkor az ő helyén szabadon garázdálkodhat a legjobb formában lévő holland bekk, Willems. A védelem közepéből ugyebár nem léphet senki fel Varga mellé, sőt, mi több, az sem lenne bolondság, ha három középső védővel és három középső középpályással állnánk ki. De ekkor éppen a széleket nem tudnánk kihasználni, márpedig csakis ott tudjuk megbontani a hollandusok sorait.

Ördögi kör – boncolgathatnánk még a taktikai variációkat napestig, feldobhatnánk nagy szavakat, burkolózhatnánk terminus technikusokba, elbújtathatnák semmit mondásunkat a számok és a statisztika mögé, rajzolgathatnánk misztikus nyilakat az innenből az odába, de láthattuk már a románok ellen, hogy mennyit érnek az előzetes várakozások és vágyakozások, a szépen kigondolt hadrend akkor, ha megbénulnak a lábak az ellenfél stadionjában, és a nadrág nem a fűtől lesz foltos…