Folytatódó Dárdai-korszak? – Szöllősi György jegyzete

Amikor Bernd Storck sikerrel vívta meg az Eb-pótselejtezőket, majd Franciaországban is minden várakozást felülmúlóan szerepelt a magyar válogatottal, sokan találgatták, hogy az évtizedek óta nem látott magyar futballbravúrokban mennyi az ő szerepe, mennyi a szerencséé s mennyi a csapat vázát és filozófiáját megalkotó Dárdai Pálé. Az azóta eltelt több mint egy év árnyalta a képet, részben választ is adott a kérdésekre.

Storckot szokás Dárdai „találmányának”, az ő munkája folytatójának, sőt kiteljesítőjének tekinteni, hiszen való igaz, hogy játékoskorából származó tapasztalatai alapján (pazar alapozásokat vezényelt annak idején) a magyar szakember ajánlotta a német edzőt sportigazgatónak; de az is igaz, hogy éppen Storck volt az, aki a pótselejtezők előtt sokat kockáztatva határozottan megüzente: a saját lábára állt.

Mégpedig úgy, hogy kipenderítette a válogatott szakmai stábjából a Dárdai által helyzetbe hozott fiatal szakembereket, Sallói Istvánt, Szabics Imrét, míg az egyfajta apafiguraként a kezdő edzőkből álló Dárdai-csapatot kiegészítő Nyilasi Tibor és a sajtófőnök Sztancsik Tamás maga határolódott el a nyilvánosság előtt is a sokáig igen eredményes Bernd Storcktól (egyedül a most már szövetségi edzőként is sikeres Szélesi Zoltán felelt meg mindkét szakembernek, Dárdainak és Storcknak is).

Miközben egyszer azt terjesztették, hogy a taktikát továbbra is Dárdaitól várják a játékosok, másszor meg azt, hogy éppen azért kellett távozniuk az öltözőből Dárdai korábbi embereinek, hogy még látszólag se lehessen befolyása az ott történtekre. Érdemes mindkét szempontból vizsgálni a kérdést, főleg most, amikor az eredetileg sportigazgatónak szerződtetett, s először csak átmenetileg kapitánynak kinevezett Storck körül egyre fogy a levegő, és félő, hogy az utánpótlás-válogatottakra, az edzőképzésre is kiterjedő sportigazgatói tevékenysége is áldozatául esik kapitányi kudarcainak.

Hiszen az akkor igencsak merésznek tetsző megoldás, azaz Dárdai és korosztálya segítségül hívása, amilyen kockázatos volt, olyan áttörően sikeresnek bizonyult három évvel ezelőtt. S mivel a Storck-korszak páratlan eredményességével és ellentmondásaival együtt is lezárulni látszik, miközben nagyon nehéz minden szempontból megfelelő szövetségi kapitányt találni, talán érdemes visszatérni az egyszer már bevált ötlethez: jöjjenek Dárdaiék, akár más szereposztásban és munkamegosztással, de ugyanazzal a szakmai teammel, amelynek nemzetközi tapasztalata is van, magyar érzelmű is, s egy borzalmasan nehéz helyzetben egyszer már bizonyított.

Hiszen Bernd Storck is kapott egy újabb esélyt Andorra után, korábbi érdemeire tekintettel. Az ő hitele azonban mostanra a szurkolóknál és alighanem az MLSZ-vezetőknél is elfogyott – Dárdainak, Dárdaiéknak viszont jócskán maradt még két évvel ezelőttről…