A NAGYOKNAK ÉRTÉKTELEN

Kezdjük a 2016-os Eb kvalifikációs sorozatának általános értékelésével: szinte biztos, hogy ennyire „unalmas” selejtezősorozat még nem volt. Az UEFA ezt biztosította a létszámemeléssel, azzal, hogy a csoportok első két helyezettje biztosan továbbjut, és a harmadik is még biztosan pótselejtezős. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagy csapatot tulajdonképpen nem érhet meglepetés, Európa meghatározó válogatottjai szépen kisétálnak a kontinenstornára.

Ha végignézzük 1990 óta az európai vb-selejtezőket és az Eb-selejtezőket, akkor megállapíthatjuk: klasszikus nagy csapat egyszer sem szorult olyan helyre, amely a mostani kvalifikáción ne érne továbbjutást. Néhány erősnek, ám nem topcsapatnak számító válogatottnak vannak negyedik helyei – Dániának, Törökországnak, Belgiumnak, Görögországnak és Svájcnak. A nagyok a jelenlegi rendszerben „érinthetetlenek” lesznek.

Ennek még ők sem feltétlenül örülnek: Joachim Löw német szövetségi kapitány és Oliver Bierhoff csapatmenedzser egyaránt bírálta az UEFA-t a kvalifikáció szakmai „aláaknázása” miatt. Szakmailag megkérdőjelezhetőnek, a selejtezők elértéktelenítésének és az Eb „felhígulásának” nevezték a bővítést.

„Az egyes selejtező mérkőzések sportszakmai színvonala és a teljes kvalifikáció színvonala is romlik a bővítéssel” – mondta Löw, és igazát nehéz lenne vitatni.

A KICSIKNEK SOSEM LÁTOTT ESÉLY

Az érem másik oldala: az UEFA a bővítéssel az európai középmezőny és alsó középmezőny kedvébe járt, esélyt biztosítva a csapatoknak a kijutásra. Ha leszámítjuk a hatodik kalap miniállamait, Izlandtól Albániáig, Fehéroroszországtól Walesig minden szövetségnél reális kijutási esélyt szimatolnak. Természetesen nálunk is. Épp ezért – mint arra az északír szövetségi kapitány, Michael O’Neill külön is felhívta a figyelmet – a játékosok más mentális állapotban lépnek pályára, és a közönség is teljesen másképp áll hozzá a selejtezőkhöz.

Ha a mostani szabályokat alkalmazzuk visszamenőleg a 2010–2014 közötti kvalifikációs (Eb-, vb-) sorozatokra, a következő továbbjutókat kapnánk. A tényleges vb- vagy Eb-kijutókat vastag betűvel szedtük.

2010-ben Dánia, Portugália, Svájc, Görögország, Szlovákia, Szlovénia, Németország, Oroszország, Spanyolország, Bosznia-Hercegovina, Anglia, Ukrajna, Szerbia, Franciaország, Olaszország, Írország, Hollandia és Norvégia jutott volna ki közvetlenül, csoportharmadikként pedig Svédország, Lettország, Csehország, Finnország, Törökország, Horvátország, Ausztria, Bulgária és Skócia végzett.

2012-ben a két társházigazda (Lengyelország, Ukrajna) nem szerepelt a kvalifikációs mezőnyben. Az első és második helyezettek: Németország, Törökország, Oroszország, Írország, Olaszország, Észtország, Franciaország, Bosznia, Hollandia, Svédország, Görögország, Horvátország, Anglia, Montenegró, Dánia, Portugália, Spanyolország, Csehország. A csoportharmadikok: Belgium, Örményország, Szerbia, Románia, Magyarország, Izrael, Svájc, Norvégia, Skócia.

2014-ben a sorrend a csoportok első két helyén: Belgium, Horvátország, Olaszország, Dánia, Németország, Svédország, Hollandia, Románia, Svájc, Izland, Oroszország, Portugália, Bosznia-Hercegovina, Görögország, Anglia, Ukrajna, Spanyolország, Franciaország. A harmadik helyezettek: Szerbia, Csehország, Írország, Magyarország, Szlovénia, Izrael, Szlovákia, Montenegró, Finnország.

EGY BIZTOS: A CSOPORTUNK GYENGÉNEK SZÁMÍT

Nem könnyű megállapítani egy csoport játékerejét – egyrészt még több mint fél év van a selejtezők rajtjáig, másrészt nincs olyan általánosan elfogadott számítás, amellyel ezt be lehet lőni. A csoportokat így a három nagy koefficiens-rendszer alapján értékeltük: számításba vettük a csapatok zonális FIFA-rangsorát (a legutóbbi világranglista szerint), a sorsolás alapját képező UEFA-koefficiens-rendszert, valamint a sokak által a legjobb (ám mégsem használt) mérőszámnak tartott Élő-pontszámot (szintén az UEFA zónájára lebontva).

Minden csapat kapott egy ranglistaszámot, a ranglistaszámok összesítése – a kisebb összpontszám erősebb csoportot jelöl – alapján állíthatunk fel egy erősorrendet a csoportok között. Az I-csoportban csak öt csapat szerepel, így átlagoltuk is a csoportok összpontszámait. Nem meglepetés, hogy az ötcsapatos I-csoport (amelyben Albánia a leggyengébb) messze a legerősebb minden számítás szerint, a hatcsapatos csoportokból az A (Hollandia, Csehország, Törökország, Lettország, Izland, Andorra) és a C jelű (Spanyolország, Ukrajna, Szlovákia, Fehéroroszország, Macedónia, Luxemburg) követi. A „magyar csoportnál” csupán a B-csoport (Bosznia-Hercegovina, Belgium, Izrael, Wales, Ciprus, Andorra) gyengébb a koefficiensek alapján. Tegyük hozzá, épp a kiegyenlített mezőny miatt a B-csoport is elég trükkösnek tűnik, nem hiába nem örültek sorsolásuknak a belgák.

SE NAGYCSAPAT, SE VILÁGKLASSZIS

A mieink csoportjában Görögország az egyetlen válogatott, amely a legutóbbi három nagy torna mindegyikére kvalifikálta magát. Románia a 2008-as Európa-bajnokság óta nem jutott ki nagy viadalra, Magyarországnál (1986, vb) és Észak-Írországnál (1986, vb) kevés európai válogatott vár régebben újbóli kvalifikációra. Finnország és Feröer még sosem jutott ki nagy tornára.

Azt, hogy a csoportunkban mennyire nincs sztárcsapat, jól mutatja, hogy a Transfermarkt érték-meghatározása szerint a legmagasabban rangsorolt Görögország is csupán a 32. legértékesebb csapat a világon. Az átigazolási szakportál Romániát a 38., Finnországot a 46., Észak-Írországot a 47., Magyarországot a 49., Feröert a 143. helyre rangsorolja a játékosállomány értéke alapján.

Figyelmeztető, hogy Magyarország ebben a rangsorban csupán ötödik, és ez összefüggésben áll azzal is, hogy a topligákból eltűntek a magyar légiósok. Románia minden topligába (angol, spanyol, német, olasz, francia) ad futballistát, Görögország négybe (a francia kivételével), Finnország csak egybe (az olaszba), Magyarország kettőbe (a németbe és az angolba), Feröer egybe sem. A Transfermarkt értékelése alapján a görög kapitány 31, a román 33 egymillió euró fölötti összegre értékelt játékosra számíthat, ez nálunk (leszámítva a válogatottságot nem vállaló Huszti Szabolcsot) 12, Észak-Írországnál 11, Finnországnál 9.

A csoport legértékesebb játékosának egyébként a Dortmundban légióskodó Szokratisz Papasztathopulosz számít, ez sokat elmond arról, hogy mennyire „sztármentes” a hatosunk. Világklasszis játékos nincs a csapatokban, és Európa-klasszisnak nevezhető futballistát sem lehet sokat mondani – talán még a 2013–14-ben élete formájában futballozó Kosztasz Mitroglu áll ehhez a legközelebb. Hasonló, kiemelkedő egyéniség nélküli csoport nincs az Eb-selejtezőkön.

HOGYAN KÉSZÜLNEK?

Görögország a csoport egyetlen csapata, amely kijutott a brazíliai világbajnokságra, ennek megfelelően ők is játsszák a legtöbb mérkőzést az őszig. A görögök Dél-Korea, Portugália, Nigéria és Bolívia ellen kötöttek le felkészülési mérkőzést, a világbajnokságon Kolumbiával, Japánnal és Elefántcsontparttal mérkőznek meg a csoportban.

A magyar válogatottnak csak márciusra van lekötve felkészülési mérkőzése: ekkor a csoportellenfél Finnország ellen lép pályára Győrben. Májusra-júniusra várható még egy felkészülési találkozó lekötése, de a minőségi ellenfelek gyorsan fogynak, hisz a vb-csapatok ekkorra mind partnert keresnek.

Románia két vb-résztvevővel – Argentína és Algéria – meccsel márciusban, illetve júniusban. Finnország (nyugat-európai légiósai nélkül) az Omán elleni 0–0-val nyitotta 2014-et, a folytatás Magyarország ellen jön, május végén Csehország és Litvánia lesz az ellenfele. Észak-Írország Ciprus, Uruguay és Chile ellen készül, Feröer pedig Gibraltárral játszik márciusban.

HOGY ÁLLUNK MI?

Ezt jó lenne megtudni, mivel még teljes keretet sem láttunk Pintér Attilától, a finnek ellen bemutatkozó szövetségi kapitánytól. Pintér Attila jelezte: az NB I-es játékosok nagyobb szerepet kaphatnak, összeszokottságukat a rendszeres összetartásokkal igyekszik erősíteni. Más kérdés, hogy ezek az összetartások könnyen generálhatnak konfliktust – a „Mindenki fogjon össze!” jelszó nagyon jól hangzik (bár önmagában nem jelent semmit), de az első súlyos(abb), összetartáson elszenvedett sérülés ki fogja vívni a klubok haragját, és mivel a jelenlegi futballvilágban (szinte) sehol sem a nemzeti válogatottak számítanak az erősebb félnek, az erőegyensúly a klubok javára billen. Finnország ellen mindenesetre meglátjuk, hogy mit képzelt el a kapitány – érdemes lesz figyelni első keretét, majd első mérkőzését egy leendő Eb-selejtezős ellenféllel szemben. Mindenesetre most nem kellenek nagy csapat elleni bravúrok legalább a 3. hely megszerzéséhez – „csak” a hasonló játékerejű válogatottak ellen kellene jól szerepelni. Ezzel pedig a saját árnyékunkat is átlépni.

HOGYAN LÁTJUK AZ ESÉLYEKET?

Görögország alighanem simán megnyeri a csoportot. Európa egyik legszervezettebb védelme – hét kapott gól nélküli mérkőzés 2013-ban – és a kilengések nélküli selejtezős szereplés a közelmúltban egyaránt a görögök mellett szól. 2008 óta tétmeccsen csak két csapat nyert Görögországban – a görögöknek ráadásul a hasonló játékerejű csapatok nem szoktak gondot okozni, a nagy csapatok elleni mérleg a gyengeségük. Márpedig nagy csapat itt egy szál sincs. A legnagyobb kérdés, hogy marad-e a szövetségi kapitány Fernando Santos – úgy tűnik, nem –, és hogy ő maga vagy utódja miként vezényli le a fiatalítás következő lépcsőjét a vb után.

A román szövetségi kapitánynak, Victor Piturcának a görögökéhez hasonló a merítési lehetősége, csapata azonban nagyon kiszámíthatatlan. A korábban otthon félelmetes román válogatott a legutóbbi három selejtezősorozatban (vb, Eb, vb) a hazai mérkőzéseinek legfeljebb a felét tudta megnyerni – igaz, hazai Eb-selejtezőn 2003 óta veretlen. A mieink legnagyobb gyengesége, hogy erős csapatok ellen idegenben „vékony” a mérlege – az 1986-os vb selejtezői óta az egyetlen igazán erős válogatott Dánia volt, amelyet legyőztünk, már tét nélkülivé vált mérkőzésen. Finnországnak jól jön, hogy nincs nagy csapat a csoportban, hisz ezek ellen rettenetes a mérlege – tétmérkőzésen viszont a hasonló játékerejű csapatok közül legutóbb épp Magyarország tudott nyerni Helsinkiben, egyébként a finnek egyáltalán nem rosszak a középmezőnnyel szemben. Az erős ellenfelekkel szemben – a mieinkhez hasonlóan – idegenben ők sem villognak. Feröer legutóbbi tizenhat válogatott mérkőzéséből tizenötöt elvesztett, 2011 nyara óta nem nyert meccset. Észak-Írország 2009 nyara óta csupán három győzelmet aratott, Michael O’Neill szövetségi kapitánynak mélypontról kell újjáépítenie csapatát. Észak-Írország legutóbbi húsz mérkőzésén csak kétszer nyert, tizenkétszer viszont kikapott.

Az első helyre egyértelműen Görögországot várjuk, a második hely megszerzésére játékosanyaga révén Románia esélyesebb, mint a többi csoportrivális. A magyar–finn–északír hármas verseny nehezen megjósolható, de ez a sorrend tűnik a leginkább valószínűnek (aztán a finn, magyar, északír – az északírek valószínűleg inkább a mérleg nyelveként szólhatnak bele a továbbjutásba), a sort mindenképpen Feröer zárja.

24-ES EB-MEZŐNY = 1 rendező (Franciaország) + 9 csoportgyőztes + 9 csoportmásodik + 1 (a legjobb) csoportharmadik + a csoportharmadikok által vívott pótselejtező 4 győztese