Húszperces tizenegyesölő, semmire sem jutó gólgyárosok, „kisorsolt” magyarok

A LEGJOBB CSAPAT AZ U20-AS VB-N SZEREPLŐKBŐL

Világválogatottat összeállítani nem könnyű az 1977 óta eltelt évek ifi vb-n is megfordult klasszisaiból, de kísérletezni lehet: az alábbi képzeletbeli csapat tele van fantasztikus egyéniségekkel. Nem mindegyikük villogott az U20-as tornán, de legtöbbjükre itt figyeltek fel.

Kapus: Petr Cech (Csehország) Végigjárta az összes cseh korosztályos válogatottat, az U20-as vb-n még 2001-ben, a Blsany játékosaként szerepelt. Csapata a nyolc között esett ki, Cech nevét pedig viszonylag keveset emlegették a tornát uraló argentin tehetségek mellett. A figyelmet azért annyira felkeltette, hogy szerződtesse a Sparta Praha, onnan pedig egyenes út vezetett fölfelé.

Jobbhátvéd: Vlagyimir Besszonov (Szovjetunió) Rá biztosan kevesebben emlékeznek, de mindent elmond a képességeiről, hogy a valaha volt legjobb szovjet jobbhátvédnek tartják. A kőkemény védő bizonyult az első, 1977-es kiírás hősének. A döntőben kétszer egyenlítette ki a mexikóiak előnyét, majd együttese tizenegyesekkel megnyerte a tornát. Összesen három gólt szerzett a vb-n, ő lett a torna legjobbja. Később Eb-ezüstérmes, olimpiai bajnok, KEK-győztes lett, jelenleg pedig edző, míg a lánya világklasszis ritmikus gimnasztikázó.

Középhátvéd: Matthias Sammer (NDK) Még a Dynamo Dresden ifjú tehetségeként lépett pályára az 1987-es tornán. A középhátvédként, középső középpályásként és (főleg) támadó felfogású söprögetőként bevethető ifjonc Dariusz Wosszal együtt ahátán cipelte csapatát, elért egy klasszikus mesterhármast is. Az elődöntőben a későbbi győztes jugók megállították az NDK-t, amely végül bronzérmet szerzett. Sammer pedig – amit viszonylag ritkán emlegetünk ma már – kilenc évvel később, immár dortmundiként, kiérdemelte az Aranylabdát is.

Középhátvéd: Walter Samuel (Argentína) A félelmetes erejű 1997-es argentin U20-as válogatott védekezésének vezére volt, még Newell's Old Boys-játékosként. A Samuel vezette hátvédsor lenullázta a nagyipari góltermelő brazilokat a nyolc között, majd az íreket az elődöntőben; a fináléban kaptak ugyan egyet Uruguaytól, de így is a gauchóké lett az arany.

Balhátvéd: Roberto Carlos (Brazília) Az Európában, mondjuk ki, ismeretlen Sao Joao labdarúgójaként hívták be az 1991-es brazil csapatba, melyben dinamikus játékával keltett feltűnést, a „kis selecao" pedig a döntőben tizenegyesekkel maradt alul.

Jobbszélső: Luís Figo (Portugália): A fent említett 1991-es döntő egyik hőse, a portugál aranygeneráció vezéralakja. Fantasztikusan futballozott a tornán – ekkor még a Sporting játékosaként –, és „jutalmul" októberben 18 évesen már a nagyválogatottban is bemutatkozhatott.

Védekező középpályás: Dunga (Brazília) Az 1983-as aranyérmes brazil csapat kapitánya és szellemi vezére volt; ekkor még nevelőklubjában, az Internacionalban játszott. Itt figyelt fel rá a nemzetközi focivilág, majd egy évvel később már az olimpián villogott.

Irányító: Diego Armando Maradona (Argentína) A legendás tréner, César Luís Menotti 1979-es csapatának kulcsfigurája – Ramón Díazzal kettesben zsebre vágták az ellenfeleket a tornán. A csatár lett a gólkirály, Maradona a vb legjobb játékosa, s ezután üstökösként ívelt felfelé a karrierje. Azóta már számtalan „új Maradona" játszott U20-as vb-ken, de az igazi nyomába egyikük sem érhet.

Balszélső: Lionel Messi (Argentína) Nehéz lenne kihagyni a gárdából, még ha „kényszerposztra" is kell tenni a 2005-ös vb legnagyobb egyéniségét. Minden egyéni díjat (gólkirály, a torna legjobbja) begyűjtött, az albicéleste meg az aranyéremig menetelt, köszönhetően két, büntetőből elért Messi-gólnak a döntőben.

Csatár: Marco van Basten (Hollandia) A nyúlánk Ajax-középcsatár az 1983-as torna nagy felfedezettje volt, aztán az év folyamán már a felnőttválogatottban is játszott. Győztes gólt lőtt a szovjeteknek (akiknek később még egyszer elegük lett belőle...), az argentinok ellen viszont hiába talált be, a dél-amerikaiak fordítottak, és bejutottak az elődöntőbe.

Csatár: Davor Suker (Jugoszlávia) Elképesztő az U20-as tornákon felbukkant csatárcsillagok száma, de igazságtalanság lenne, ha a '87-es győztes jugoszláv csapatból senki sem kerülne be. Hat góllal a horvát tehetség volt az első számú jugó gólfelelős, mögötte Boban és Prosinecki osztogatott, mellette Mijatovics rohamozott. Nem volt sok esély ellenük...

ÉS MÉG KÉT „ALL STAR-CSAPAT”

Taffarel (Brazília, 1985) – Jorginho (Brazília, 1983), Gallas (Franciaország, 1997), Carragher (Anglia, 1997), Sorín (Argentína, 1997) – Boban (Jugoszlávia, 1987), Cambiasso (Argentína, 1997), Kaká (Brazília, 2001) – Bebeto (Brazília, 1983), Owen (Anglia, 1997), Ronaldinho (Brazília, 1999)

Dida (Brazília, 1993) – Montero (Uruguay, 1991), Márquez (Mexikó, 1999), R. Song (Kamerun, 1993), Jarni (Jugoszlávia, 1987) – Fabregas (Spanyolország, 2005), Essien (Ghána, 2001), Balakov (Bulgária, 1985) – Saviola (Argentína, 2001), Henry (Franciaország, 1997), Robben (Hollandia, 2001)

AKIK ELTŰNTEK

A fenti játékosokat senkinek sem kell bemutatni, viszont rengeteg, U20-as vb-n csillogó játékos nem tudta később befutni a neki jósolt fényes karriert. A kilencvenes évek elején minden korosztályos tornán ragyogóan szereplő, „ghánai Pelének" tartott Nii Lampteyből kiégett világjáró lett. Az 1995-ös vb legjobbja, a brazil Caio az Inter egyik legnagyobb melléfogásának bizonyult. A '83-as gólkirály és torna-aranylabdás Geovani sem lett sztár, bár egy olimpiai ezüstje és egy Copa América-sikere azért volt a felnőttek között.

Az 1987-es tornán parádézó nyugatnémet gólkirály, Marcel Witeczek szép éveket töltött a Bayernnél, de sosem lett nagyválogatott, vagy ott van az 1997-es gólkirály Adaílton, aki hiába lőtt például hat gólt Dél-Koreának (!), nem tudta kinőni magát. Nem beszélve a Figóval, Ruí Costával, Joao Pintóval felálló portugál aranygenerációból legjobb teljesítményt nyújtó Peixéről, aki az 1991-es torna legjobbja lett, ehhez képest utóbb csak 1991 és 1993 között került be a nagyválogatottba – szemben az említett társaival.

AKIK KISPADOZTAK

A tehetség nem azonnal mutatkozik meg a jelek szerint. Egy kolumbiai kapus, bizonyos Eduardo Nino két vb-n is védett, olyan egyéniségeket kispadra szorítva, mint René Higuita vagy Óscar Córdoba.

Iker Casillas (a képen) Aranzubia miatt kispadozott 1999-ben a spanyoloknál, a gyenge képességűnek nem nevezhető Fernando Couto hátsóját meg keményre törte a kispad, mert az 1989-es portugál csapatban egy bizonyos Morgado játszott helyette. Júlio César az 1999-es brazil együttest nézte a padról. És ez csak néhány példa.

A KISORSOLT MAGYAROK

A magyar válogatott azzal büszkélkedhet, hogy veretlenként sorsolással nem került tovább a csoportjából 1985-ben... Az Európa-bajnok Bicskei-csapat teljesen egyformán végzett Kolumbiával, a balsors pedig minket tépett, s a dél-amerikaiak mentek tovább. Persze az is lehet, hogy nem kellett volna velük ikszelni, amikor a 88. percben még 2–0-ra vezettünk... Egyébként a magyar együttes sosem jutott még tovább a csoportjából – reméljük, ez a sorozat most megszakad.

A HÚSZPERCES TIZENEGYESÖLŐ

Az első, 1977-es torna egyik hőse Jurij Szivuha, a szovjetek kapusa volt, aki húsz percre volt hitelesítve. Amikor közelgett a tizenegyespárbaj, bejött a 100. percben Novikov helyére, a szovjetek kivédekezték a meccset, majd várták, hogy Szivuha „rendet tegyen". A trükk kétszer is bejött, a szovjetek az elődöntőt és a döntőt is szétlövéssel nyerték meg.

LEÁLL A GÓLGYÁR

Kevés látványosabban játszó U20-as csapat volt, mint az 1997-es brazil. A szamba azzal kezdődött, hogy a kis selecao lemosta az erőtlennek nem nevezhető, Henry-Trezeguet-Anelka csatártrióval felálló franciákat, majd 2–0-ra megverte a dél-afrikaiakat, ezután pedig (a jobbra látható Adaílton hat góljával) 10–3-ra Dél-Koreát. Tíz gólt csak egyszer lehet egy tornán lőni, gondolhatták a belgák, de nem volt igazuk: a tizenhat között ők is megkapták a maguk tízesét. A brazilok ekkor már természetesen a világbajnoki címet és az ősellenség argentinok szétcincálását emlegették, aztán fennakadtak Samueléken és simán kiestek egy 0–2-vel...

ATTÓL, HOGY JÓ A KERET, MÉG NEM MEGY SIMÁN

Heitinga, Van der Vaart, Robben, Huntelaar – csak néhány név a 2001-es holland csapatból. A kispadon Louis van Gaal, a németalföldiek célja pedig a világbajnoki cím. Az E-csoportban Costa Rica, Ecuador és Etiópia könnyű zsákmánynak tűnt, na ehhez képest a közép-amerikaiak százszázalékos teljesítménnyel nyerték meg a kvartettet, Ecuador is megelőzte Hollandiát, és ha Etiópia 2–3-nál talál még egy gólt, Robbenék máris utaznak haza. Csoportharmadikként mentek csak tovább, aztán elintézték Angolát, majd a negyeddöntőben kikaptak Egyiptomtól. Kellemetlen...

A LEGERŐSEBB U20-AS CSAPATOK

Nehéz kiválasztani, melyik lehetett minden idők legjobb, vb-n megforduló U20-as válogatottja, de van néhány esélyes „aranygeneráció", amely rengeteg klasszist adott a labdarúgóvilágnak. Íme, az öt (talán) legjobb, egyaránt végső győztes csapat!

Argentína, 1979: S. García – R. Rossi, Simón, H. Alves, Carabelli – Escudero, Barbas, Rinaldi, Calderón – Maradona – Ramón Díaz.

Brazília, 1983: Duarte – Jorginho, Bonifácio, Aloísio, Camarin – Vilella, Dunga, Ferreira – Bebeto, Geovani, Santos.

Jugoszlávia, 1987: Lekovics – Pavlicic, Stimac, Jankovics, Jarni – Szkorics, Brnovics, Prosinecki – Boban – Mijatovics, Suker.

Portugália, 1991: Brassard – Gil, Jorge Costa, Abel Xavier, Nelson – Peixe – Figo, Ruí Costa, Ruí Bento – Joao Pinto, Toni.

Argentína, 1997: Franco – Cufré, Samuel, Serrizuela, Placente – Scaloni, Cambiasso, Riquelme, Aímar – Quintana, Romeo.

ÉRDEKESSÉGEK

Az óceániai résztvevő, Tahiti az ország labdarúgásának történetében először jutott ki világversenyre. Edzőjük a volt francia válogatott játékos, Lionel Charbonnier, aki a csapat vb-re vezetésével nemzeti hős lett az egzotikus szigeten.

Öt együttesnek van külföldi szövetségi edzője. A trénerek között egyébként sok neves volt játékos található, elég, ha Horst Hrubesch (Németország), Samson Siasia (Nigéria), Luís Milla (Spanyolország) vagy Hong Mjung Bo (Dél-Korea) nevét említjük.

Az első magyar gólt az U20-as vb-ken Péter Zoltán szerezte, 1977-ben Uruguay ellen, az utolsót pedig Szili Attila, 1997-ben, Kanadával szemben. Legeredményesebb játékosunk az 1985-ben két-két gólt elérő Pintér Attila és Fischer Pál.

Az eddigi utolsó U20-as vb-meccsünket a Rabóczki – Erdei, Diczkó, Komlósi, Balog Z. – Szabó J., Balogh G., Szabó Z., Lóczi – Szili – Kabát összeállítású csapat vívta. Nem sokan lettek közülük felnőttként is válogatottak. Ez az együttes megmérkőzött a vb-n a fent említett 1997-es argentin gárdával is (0–3) – onnan valahogy ismerősebben csengenek a nevek...

A vb-k legfiatalabb játékosa az ír Jason Bryne, aki 13 évesen és 3 naposan (!) játszott 1991-ben. A mostani tornán a kameruni Ghislain Mvom az egyetlen 17 év alatti labdarúgó.

A leghosszabb veretlenségi sorozat a braziloké, 1989 és 1995 között 18 mérkőzés.

A legnagyobb nézőszám az 1991-es fináléban volt: 127 ezer drukker látogatott ki a lisszaboni Estadio da Luzba.

21, U20-as vb-n részt vevő játékos lett később felnőtt világbajnok.

44 különböző ország bajnokságából jöttek a torna játékosai, a legtöbben az olasz Serie A-ból és B-ből (35 összesen).

3 játékos vett részt 3 ifi vb-n: a szaúdi al-Rumi, az amerikai Adu és a kanadai Edgar.

Most harmadszor rendez vb-t Afrika, az eddigi két alkalommal európai gárda lett a befutó.

Anglia fiataljai 581 perce nem rúgtak gólt U20-as vb-n, utoljára 1997-ben találtak a hálóba!