Kötődés – Vincze András jegyzete

Vágólapra másolva!
2018.10.03. 00:35

Miközben mi, magyarok roppant büszkék vagyunk rá, hogy Puskás Ferenc legendája nyomán ismer minket az egész világ, képesek vagyunk ugyanilyen büszkén begubózni, s szinte észre sem venni, hogy a határon túl is vannak futballista tehetségeink. Érthetetlen ez, annak tükrében főleg, hogy legtöbbünket azzal az útravalóval készítettek fel az életre, merjünk büszkék lenni a magyarságunkra, s valóban higgyünk abban, hogy nemzetünk képviselői a legtehetségesebbek között vannak a föld kerekén. S mi mégis csak addig látunk, amíg a határ tart.

Ha Székelyföldön, a Felvidéken, a Vajdaságban kis klub, futballiskola vagy már akadémia tárja ki kapuját a gyerekek előtt, akkor sem akarjuk elfogadni, hogy a magyar ügyesség, technika, gén, akarat kerül közelebb az anyaországhoz. Holott érdemes lenne tudatosítani magunkban: a nagyvilágban milliónyi honfitársunk kötődik hozzánk, s bár a távolság nagy, az érzelem, a született tehetség közeli.

Akik most elolvassák a magyar válogatott új kerettagjával, a már Németországban született, a Bundesligában szereplő Leipzig labdarúgójával, Willi Orbannal (Orbán Vilmos Tamással) készült interjúnkat, ízelítőt kapnak abból, milyen erős a ragaszkodás az anyaföld iránt, még akkor is, ha a gyerek már távol Magyarországtól nő fel, ha nem hallhat magyar szót, s a generációs szakadék sem csekély.

„Fontosnak tartom, hogy nem a német válogatott ellen, hanem a magyar mellett döntöttem” – és ez az üzenet egyértelmű, hiszen Willi Orban a világ egyik legerősebb futballnemzeténél az utánpótlás-válogatottban már lehetőséget kapott (ergo nem tehetségtelen, sőt!), s miután a Bundesligában, a lipcseiek csapatkapitányaként(!) küzd hétről hétre, esetében valós lehetőségként is lehet(ett) számolni azzal, hogy alkalomadtán a Nationalelf kerethirdetésekor is felbukkan a neve.

Hogy a futballista nem marketingérzelmektől vezérelve beszél, arra tanúság a következő mondat az interjúból: „Az 1. FC Kaiserslautern U17-es együttesénél futballoztam, megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a Magyar Labdarúgó-szövetséggel. Nem érkezett érdemi válasz…”

Ezek után az ifjú lehetett volna csalódott, sértődött, de nem, ő boldog volt, amikor Marco Rossi hívta, meghatódott, amikor klubtársa, Gulácsi Péter őszinte szavakkal biztatta, jöjjön közéjük, öltse magára a címeres mezt; s ami tán a legfontosabb, optimista, mert látta, hogy a magyar labdarúgó-válogatott küzdeni képes, akaratos csapattá érhet.

S mielőtt félreértés esnék, Willi Orbán nem hazatér – Orbán Vilmos Tamás mindig is itt volt velünk. Legfeljebb mi valami konok büszkeség miatt nem akartuk észrevenni őt.

Legfrissebb hírek

Sorminta kupával – Deák Zsigmond jegyzete

Labdarúgó NB I
12 órája

Angyalföldi becsület – Vincze András jegyzete

Labdarúgó NB II
2025.04.22. 23:57

Túlélni a konkurenciát – Borbola Bence jegyzete

Spanyol labdarúgás
2025.04.19. 08:44

Az idő ára – Mohai Dominik jegyzete

Labdarúgó NB I
2025.04.16. 23:24

Megúszták! – Thury Gábor jegyzete

Úszás
2025.04.13. 23:40

Csillagok születtek – Deák Zsigmond jegyzete

Birkózás
2025.04.12. 22:57

A liverpooli trónt választva – Smahulya Ádám jegyzete

Angol labdarúgás
2025.04.11. 23:30

A reklám helye – Thury Gábor jegyzete

Angol labdarúgás
2025.04.10. 23:28
Ezek is érdekelhetik