Közpénzek, bebörtönzött futballvezérek Romániában (is)

Vágólapra másolva!
2015.09.01. 17:28
null
A Steaua-vezér Gigi Becali nem éppen egy ma született bárány (Fotó: archív)
Folytatva a Magyarország–Románia pénteki labdarúgó Eb-selejtező felvezetését, ezúttal párhuzamos elemzésben vizsgáljuk meg a két országban a futball alakulását, financiális hátterét, utánpótláshelyzetét, elsősorban klubszinten, illetve a hazai bajnokságok szintjén.

 

KÖZPÉNZEK ÉS ZŰRÖS ÜGYEK ITT IS VANNAK...

A magyar labdarúgásban a rendszerváltást követően, az 1990-es években Várszegi Gábor volt az első olyan befektető, aki nagymértékű magántőke bevonásával, hosszú távon egy teljes klubmodellt igyekezett felépíteni, mégpedig az MTK-nál. A hírnevét elsősorban a Fotex-cégcsoporttal megalapozó vállalkozót a 2000-es évek elején az ország leggazdagabb emberei között tartották számon. A labdarúgásban az MTK mellett a Ferencvárosnál is próbálkozott, de a Fradi működtetésében nem sokáig vállalt szerepet – ebben az ellene is irányuló szurkolói megnyilvánulások is közrejátszottak. Az MTK-nál viszont kétséges volt a befektetések megtérülése, ezért fokozatosan háttérbe vonult (1995 és 2011 között vezette a klubot).
Várszegihez hasonló, hosszú távra tervező befektetők a 2000-es évek elejétől jelentek meg nagyobb számban a magyar futballban – ekkor tűnt fel például a debreceni Szima Gábor, a győri Tarsoly Csaba vagy az évek alatt a több klubot is Lombard néven működtető Bíró Péter (Várszegit követően talán ő volt a „2. fecske”, aki 1998-as beszállása után hosszú évekre berendezkedett a magyar futballban). Addig a rendszerváltás után főképp önkormányzati támogatásokból és szponzori pénzekből működtek a csapatok.

A magántőke megjelenése mellett azonban a magyar klubok nem számolhattak a romániaihoz hasonló televíziós bevételekkel, és az önkormányzati támogatások mértéke is sok csapatnál jelentősen csökkent, a fővárosiak többségénél nagyrészt eltűnt. Ezért megközelítőleg sem beszélhetünk olyan költségvetésekről és csúcsfizetésekről, mint Romániában, így a klubok túlságosan is egy embertől, az aktuális tulajdonostól váltak függővé. A tulajdonos üzleti bukása pedig a klubok megszűnését is maga után vonta – lásd a Győri ETO FC és a Lombard Pápa esetét.

Romániához hasonlóan mi is fel tudunk sorolni olyan csapatokat, amelyeknek vezetőit rendőrségi eljárás alá vonták vagy éppen rács mögé is kerültek. Győr és Pápa mellett említhetjük például az Újpestet és a Nyíregyházát. Igaz, elsősorban nem futballügyek miatt nyomoztak, de ettől függetlenül meglehetősen tisztázatlan gazdasági viszonyok jellemezték a hazai futballt, és akkor a fogadási csalások problémájáról még nem is szóltunk....

Az elmúlt négy évben az egyre nagyobb állami támogatásnak köszönhetően gazdasági értelemben megindult a labdarúgás kifehérítése. A TAO-s pénzeknek, a megnövekedett tévés jogdíjaknak és az újonnan megjelenő szerencsejátékpénzeknek köszönhetően minimum évi 1 és 2 millió euró közötti fix bevételekkel számolhatnak a klubok, és ebben a stadionrekonstrukciós támogatások még nincsenek is benne.

Félő azonban, hogy a nagyobb állami szerepvállalással párhuzamosan a magántőke fokozatosan kivonul a futballunkból, márpedig anélkül elképzelhetetlen piaci alapokon nyugvó modern futballgazdaság. Költségvetés és fizetések szempontjából egyébként a magyar klubok már közelítenek a románokhoz. A Fradi pedig a 13 millió euróra tehető költségvetésével még a Steauát is megelőzi, illetve egyre több játékos keres az NB I-ben tisztán havi 10 ezer euró körül. Igaz, 30 ezres topkeresetről azért nem beszélhetünk.

TULAJDONOSI SZERKEZET, KÖLTSÉGVETÉS

A román futball nagymértékű privatizálása több mint egy évtizedet késett a rendszerváltáshoz képest, a meghatározó klubok közül az 1990-es években csak a Rapid Bucuresti került magánkézbe. A magántőke nagymértékű beáramlása 2002 után indult be, ekkor lett Gigi Becali a Steaua többségi tulajdonosa, és ekkor jelent meg a román futballban Pászkány Ápárd (CFR), Adrian Porumboiu (Vaslui), Marian Iancu (Temesvár) is. Őket már nem csak a sport szeretete vonzotta, jelentős profitszerzési lehetőséget láttak az egyre emelkedő televíziós jogdíjakban, játékosárakban és főleg a Bajnokok Ligája pénzdíjaiban.

A jólét nagyjából 2012-ig tartott, ekkoriban hat-hét olyan klub is szerepelt a Liga 1-ben, amelynek költségvetése elérte a 12-15 millió eurót, a játékosok között pedig évi félmilliót kereső is akadt, mint a 2012-es gólkirály brazil Wesley Lopes (Vaslui). Ezt követően a gyengülő európai kupaeredmények miatt zárulni kezdett a román csapatok előtt a BL kapuja, ugyanakkor a korrupcióellenes ügyészség is kiterjesztette vizsgálatait a futballügyekre. Így került börtönbe Iancu, George Copos (Rapid) vagy Cristian Borcea (Dinamo Bucuresti), valamint Gigi Becali, bár őt nem labdarúgással kapcsolatos ügyben ítélték el.

A magántőke visszahúzódása után olyan klubok kerültek előtérbe, amelyeket teljesen vagy nagymértékben az önkormányzatok (romániai terminológiával a helyi tanácsok) pénzelnek. A jelenlegi 14 első ligás klub közül csak öt (Steaua, Dinamo, Astra Giurgiu, CFR, Viitorul) van egyértelműen magánkézben, az FC Botosani és a CSU Craiova mögött önkormányzati és magántőke is áll, a többi hét csapat viszont kizárólag közpénzből működik. Az elmúlt tíz évben tucatnyi új város került fel ilyen módon a Liga 1 térképére, feltűnően sok köztük a Bukarest vonzáskörzetéhez tartozó település (Otopeni, Branesti, Chiajna, Voluntari).

„A kisebb települések előretörésének egyik oka, hogy Romániában is végbement a szuburbanizáció, a nagyvárosok körül a tehetősebb emberek kiköltöztek vidékre. Ha egy település nagymértékben szuburbanizálódik, megjelenik egy felső középosztály, akkor a vezetés is érzi, hogy ezt szimbolikusan meg kell mutatni a nagyközönség előtt – véli Péter László kolozsvári sportszociológus. – A Regátban (az 1918 előtti Románia területén – a szerk.) nagyobb az ilyen típusú politikai mozgástér, a népesség is fogékonyabb a foci mentén lekommunikált politikai ígérgetésekre.”

Közvetlen állami pénz viszont kevés van a román futballban, egyedül a Pandurii csapatát támogatja egy állami – de a régióhoz kötődő – energetikai nagyvállalat, a CEN Oltenia. A rendszeres világ- és Európa-bajnoki szereplésekkel állandó forrásokhoz jutó futballszövetség az 1990-es évek óta nem kért és nem is kapott állami támogatást, hallgatólagos alkut kötve így a hatalommal, amely viszont majd két évtizeden át nem bolygatta a sportág gyanús ügyeit.

Az önkormányzatok azonban jóval kisebb pénzt költenek a futballra, mint a vállalkozók, így a jelenlegi román bajnokságban csak a Steaua és az Astra költségvetése van 10 millió euró körül. Ez a futballisták fizetésén is meglátszik, immár kevés a havi 10 ezernél többet kapó labdarúgó, a kivételek pedig szinte mind Steaua-játékosok, mint Alexandru Chipciu (30 ezer) vagy az előző szezonban még a CFR színeiben gólkirály francia Grégory Tadé (20 ezer).

NAGY BEVÉTEL, MINDEN MECCS LÁTHATÓ – TV-S JOGDÍJAK

A BL- és El-csoportkörről való lemaradás (mint korábbi cikkünkben jeleztük, 12 éve nem volt erre példa), illetve a piacképes játékosok kiárusítása miatt jelenleg a legtöbb csapat számára a televíziós jogdíjak jelentik az egyetlen biztos bevételt.

KEVESEBB TÉVÉS PÉNZ, KEVESEBB TÉVÉS MECCS, KEVESEBB NÉZŐ
Magyarországon 2012-ben az MTVA és a Sport Tv évi 3.5 milliárd forintért négy évre vásárolta meg a közvetítési jogokat. Ezt négy évvel felszorozva és átszámítva 46.7 millió eurót kapunk. Vagyis kevesebbet, mint amennyibe a román liga közvetítése kerül két évre (54 millió euró). Azaz éves szinten több mint 15 millió euróval kevesebb tévés bevételekkel számolhatnak a magyar klubok. Ez az egyik legnagyobb különbség a két liga között. Más kérdés, hogy ezt a különbséget nagyrészt kompenzálják a fent már említett, állami forrásból érkező egyéb bevételek. Különbség az is, hogy nálunk egyre kevesebb NB I-es bajnoki látható a tv-ben, miközben az átlagnézőszám több mint ezerrel kevesebb az élvonalbeli meccseken (3900 kontra 2900).

A profi liga és a Máltán bejegyzett IBS cég (amely egybehangzó román sajtóinformációk szerint a kolozsvári Pászkány Árpád tulajdona) között tavaly öt évre megkötött szerződés szezononként 27 millió eurós összegről szól, ezt osztják szét a tabellán elfoglalt helyek alapján a klubok között. Az előző, még 18 csapatos bajnokságban 3 millió körüli összeg járt a győztesnek, ez az idén már négyre emelkedik, de az újoncnak is 1.5 millió jut.

Valamennyi mérkőzést legalább három tévétársaság (Digisport, Dolce Sport, Look TV) közvetíti, a forduló kiemelt meccse pedig ezentúl egy negyedik csatornán, a közszolgálati televízióban is látható lesz. A Digisporttal együtt a nagyváradi Teszári Zoltán birtokában levő RCS-RDS kábelszolgáltató tavaly őszi „ellenállása” után az IBS csak így tudta veszteség nélkül értékesíteni a jogokat.

Romániában egyébként már a 2000-es évek közepétől megszokott, hogy minden bajnokit élőben közvetít a televízió, és ez nem eredményezett nézőszámcsökkenést a stadionokban. A korábbi évtizedekhez viszonyítva persze Romániában is visszaesett a meccsek látogatottsága, de ez nem hozható összefüggésbe a televíziós közvetítésekkel, mert már korábban elkezdődött a visszaesés. A meccsenkénti átlagnézőszám a meglévő adatok alapján 3800 körül alakult az előző szezonban, míg a jelenlegiben 3900-ra tehető, de a klubok nem tesznek közzé hivatalos adatokat, csak becsült számok vannak.

A 2000-es évek legsikeresebb vidéki csapata Romániában, a kolozsvári CFR
A 2000-es évek legsikeresebb vidéki csapata Romániában, a kolozsvári CFR

 

FŐVÁROS KONTRA VIDÉK

A magyarral ellentétben a román futball vidéken, elsősorban a Trianon után megszerzett erdélyi és partiumi városokban (Temesvár, Arad, Nagyvárad, Kolozsvár) „született” meg, és ez sokáig a bajnoki címek alakulásában is meglátszott. A második világháború előtti időszakban Temesvár dominált, s a kommunizmus által létrehozott militarista bukaresti együttesek, a Steaua és a Dinamo sem tudtak totális dominanciát kiharcolni az 1980-as évekig. A rendszerváltás után viszont olyan sikeresen mentették át erőfölényüket, hogy 1992 és 2007 között csak fővárosi csapat nyert bajnokságot.

VIDÉKI ELŐRETÖRÉS NÁLUNK IS
A magántőke megerősödése Magyarországon is a vidéki csapatok fellendülését eredményezte – elsősorban a 2005 és 2014 között hét bajnoki címet nyerő DVSC-nek köszönhetően. A vidéki klubok 2000 és 2015 között összesen 12-szer nyerték meg a bajnokságot, míg 1901 és 1999 között ötször.

A magántőke megerősödése viszont meghozta az igazi versenyt, 2008 és 2012 között csak vidéki csapatok nyertek (háromszor a CFR, 2009-ben az Unirea Urziceni, 2011-ben az Otelul Galati), s bajnoki ezüstérmesként a BL-selejtezőben indulhatott a Vaslui és a temesvári Poli is, amikor Romániának két BL-helye volt. A riválisok elfogyásával viszont a legutóbbi három bajnokságot a Steaua húzta be, de közben a Dinamo kivételével eltűntek az élvonalból a további bukaresti csapatok: a FC National és a Sportul Studentesc meg is szűnt, a Rapid pedig három év alatt másodszor esett ki a Liga 2-be.

 

A román utánpótlásképzés fellegvára, a Hagi-akadémia (Fotó: facebook.com)
A román utánpótlásképzés fellegvára, a Hagi-akadémia (Fotó: facebook.com)

ELHANYAGOLT UTÁNPÓTLÁSKÉPZÉS – NINCSENEK KLASSZISOK

A román klubokat gyakran éri a vád, hogy teljesen elhanyagolják az utánpótlást, és a hiányposztokra inkább olcsó, kétes tudású légiósokat vesznek. A fiatal játékosok nevelésében ezért elsősorban a magánkézben levő futballiskolák járnak az élen, amelyek egyre inkább külföldre adják el tehetségeiket.

AZ UTÁNPÓTLÁS-NEVELÉS TERÉN SINCSENEK ÓRIÁSI KÜLÖNBSÉGEK

A légióshelyzetben sokáig nem volt jelentős különbség a két ország között. Három évvel ezelőtt készült felmérésünk szerint az NB I-ben és a Liga 1-ben is 30 százalék fölött volt a légiósok aránya (nálunk 35 százalék, Romániában 31). Igazán drasztikus csökkenésről az elmúlt években sem beszélhettünk. Nagy változást ez a nyár hozott a magyarországi légiósszabály bevezetésével, de ennek összegzésével, a tanulságok levonásával még várni kell, egy nyár nem elég ahhoz, hogy tendenciákról beszélhessünk.

A különbség az, hogy Romániában nincs annyi akadémia, mint nálunk, de az eredményesség vagy inkább eredménytelenség tekintetében nincs nagy eltérés. Érdekes, hogy 2000 óta több korosztályos válogatott tornán szerepeltünk, mint keleti szomszédunk, hiszen 2000 és 2003 között minden évben ott voltunk az U16-os, majd U17-es Eb-n. Majd Németh Krisztiánék generációja kiharcolta a 2006-os (U17) és a 2008-as (U19) Eb-n való részvételt is, utóbbin bronzérmet szerzett. Azután pedig a 2009-es egyiptomi U20-as vb-n is harmadik helyen végzett. Azt követően a 2014-es U19-es hazai rendezésű Eb-n és az idei U20-as vb-n vehetett részt a korosztályos együttesünk. Nagyobb távlatban nézve, utánpótlásszinten a máig sokat emlegetett, 1984-es ifi Eb-győzelem volt a legnagyobb sikerünk.

Ezenkívül a Videoton 1985-ös UEFA-kupa-döntője emelhető ki. BEK-győzelemmel és vb-negyeddöntővel Romániával szemben nem büszkélkedhetünk (1986 óta még vb-szerepléssel sem). Ahogy Hagihoz és Mutuhoz mérhető, hasonlóan sikeres pályát befutó klasszisokkal sem.

A Gheorghe Hagi által alapított constantai akadémia pedig infrastrukturális fölényével és kiterjedt nemzetközi kapcsolathálójával könnyen szipkázza el a korosztályok legjobbjait, és a legtehetségesebbek a Viitorul felnőttcsapata révén hamar bekerülhetnek a profik közé. A Hagi-akadémia első igazán profitot hozó játékosa, Cristian Manea az idén 3 millió euróért szerződött a Chelsea-hez.

A többi csapatban viszont a 20 éves játékos is ritka, a klubok jellemzően csak kényszerhelyzetben vetik be a fiatalokat – aztán néha meglepődnek, ha beválnak. Nem véletlen, hogy az 1979-es születésű Adrian Mutu fénykora óta nem tud felmutatni a román labdarúgás egyetlen, nemzetközi szinten is jegyzett, a topligákban is befutó sztárt. A jelenlegi válogatott keretben sem találunk ilyet.

A CFR vagy a Vaslui szinte kizárólag légiósokra építve lett topcsapat, volt idény, amikor légiósaik száma a húszat is elérte. Jelenleg a Petrolul keretében van a legtöbb légiós (15), Marosvásárhelyen 13, Kolozsváron 11, a Dinamónál és a Panduriinál 10-10 szerepel – hatnál kevesebb pedig csak a Viitorulnál (2), a Voluntari-nál (2) és Chiajnánál (1) akad. A román szövetség korábbi korlátozási kísérleteit a klubok (elsősorban a CFR) a nemzetközi Sportbíróságon torpedózták meg. A legújabb terv az, hogy 2016-tól a BL és a Premier League mintájára bevezetik a 4+4-es szabályt: eszerint az élvonalbeli klubok 25 fős profi keretében legalább négy saját nevelésű és további 4 az országban nevelkedő játékosnak kell szerepelnie.

Ami a korosztályos válogatottakat illeti, 2000-től mindössze három Európa-bajnokságra jutott ki Románia, és egyiken sem tudott mérkőzést nyerni. Az U16-os csapat 2000-ben és 2001-ben sem szerzett pontot csoportjában, 2011-ben pedig az immár a Hagi-akadémia növendékeire épített U17-es együttes egy pontot szerzett a csehek, a németek és a hollandok ellen. Abból a csapatból a nyáron Marosvásárhelyről a Hapoel Tel-Avivhoz szerződő Claudiu Bumba felkészülési mérkőzésen már szerepelt a nagyválogatottban, Laurentiu Branescu kapus pedig tavasszal a Haladás játékosa volt. U21-es Eb-n utoljára 1998-ban, rendezőként szerepelt Románia, U20-as világbajnokságra pedig csak egyszer, 1981-ben jutott ki – igaz, akkor bronzérmes lett.

Ez volt az első előjele a román futball későbbi nagy sikerkorszakának, amely 1986-ban BEK-győzelmet eredményezett a Steauának, 1994-ben pedig a válogatott legnagyobb sikerét elérve a Hagi-féle generáció nyolc közé jutott az amerikai világbajnokságon.

Azóta azonban egyértelműen lejtmenetben van a román futball, amihez a fent vázolt folyamatok mind hozzájárultak, még ha ez a lejtmenet nem is annyira látványos, és nem olyan mértékű, mint a magyar labdarúgás esetében.

EB-SELEJTEZŐK, AZ F-CSOPORT ÁLLÁSA
1. Románia 6 4 2 7–1 +6 14
2. Észak-Írország 6 4 1 1 8–4 +4 13
3. MAGYARORSZÁG 6 3 2 1 5–3 +2 11
4. Feröer 6 2 4 4–8 –4 6
5. Finnország 6 1 1 4 5–8 –3 4
6. Görögország 6 2 4 2–7 –5 2

AZ F-CSOPORT MENETRENDJE

2014. szeptember 7.:
Magyarország–Észak-Írország 1–2
(Priskin 75., ill. McGinn 81., Vanczák 88. – öngól)
Feröer–Finnország 1–3 (Holst 41., ill. Riski 53., 78., R. Eremenko 82.)
Görögország–Románia 0–1 (Marica 10. – 11-esből)

Október 11.:
Románia–Magyarország 1–1
(Rusescu 45., ill. Dzsudzsák 82.)
Finnország–Görögország 1–1 (Hurme 55., ill. Karelisz 24.)
Észak-Írország–Feröer 2–0 (McAuley 6., K. Lafferty 21.)

Október 14.:

Feröer–Magyarország 0–1 (Szalai 21.)
Finnország–Románia 0–2 (Stancu 54., 83.)
Görögország–Észak-Írország 0–2 (Ward 9., K. Lafferty 51.)

November 14.:
Magyarország–Finnország 1–0
(Gera 84.)
Görögország–Feröer 0–1 (Edmundsson 61.)
Románia–Észak-Írország 2–0 (Papp 74., 79.)

2015. március 29.:
Magyarország–Görögország 0–0

Észak-Írország–Finnország 2–1 (K. Lafferty 33., 38., ill. Sadik 92.)
Románia–Feröer 1–0 (Keserü 21.)

Június 13.:
Finnország–Magyarország 0–1
(Stieber 82.)
Feröer–Görögország 2–1 (Hansson 32., B. Olsen 70., ill. Papasztathopulosz 84.)
Észak-Írország–Románia 0–0

Szeptember 4.:
Magyarország–Románia, 20.45

Görögország–Finnország 20.45
Feröer–Észak-Írország 20.45

Szeptember 7.:
Észak-Írország–Magyarország, 20.45

Finnország–Feröer 20.45
Románia–Görögország 20.45

Október 8.:
Magyarország–Feröer, 20.45

Észak-Írország–Görögország 20.45
Románia–Finnország 20.45

Október 11.:
Görögország–Magyarország, 18.00

Finnország–Észak-Írország 18.00
Feröer–Románia 18.00

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik