Létszámemelés? Kizárva! – évértékelő interjú Csányi Sándorral

– A szurkolók a Leekens–Rossi cserére és a Vidi európai szereplésére biztosan emlékeznek majd 2018-ból. Ön miként összegezné a most véget érő esztendőt? Persze a magyar futball szempontjából...
– Ha egy mondatban kellene összefoglalnom: jó évet zártunk. Ha kicsit részletesebben, az év kiemelkedően legnagyobb futballsikere a Mol Vidi FC várakozáson felüli jó szereplése mellett – ami magyar csapattól régóta nem látott eredményeket, egyben jó játékot is hozott – rögtön megemlíteném, hogy mindkét ifjúsági korosztályban, a lányok és a fiúk is továbbjutottak Eb-selejtezős csoportkörükből az U17-es és U19-es elitkörbe. Nagy infrastrukturális programjaink folytatódtak, mára csaknem minden első és másodosztályú csapat stadionja megújult, az idei pályaépítésekkel ezeregyszáz fölött jár az új és ezernyolcázon túl a felújított pályák száma. Nemcsak az élvonalban, hanem az NB II-ben és az NB III-ban is stabil ma már a klubok anyagi helyzete, a tizenkét csapatos lebonyolítás bevált az élvonalban, általános a vélekedés, hogy javult az OTP Bank Liga színvonala. Végül a nagyválogatott szereplése is biztatóan alakult, a legutóbbi két mérkőzését megnyerte, a Nemzetek Ligájában a csoportjában a második helyen végzett, ami életben tartja a reményt, hogy innen is vezet még út a 2020-as Eb-re, a rájátszásba, nem csak az Eb-selejtezőből lehet közvetlenül kijutni.

– Marco Rossi neve már akkor is közszájon forgott lehetséges kapitányként, amikor önök Georges Leekenst választották. Akkor miért nem az olasz edzőre esett a választásuk? Már magyar bajnok volt, népszerű, a hazai mezőnyt jól ismerő szakember. Sőt, úgy emlékszem, a DAC pályaavatóján ön hosszasan beszélgetett is vele.

– Georges Leekens már nagyon régóta szerepelt a jelöltjeink között, és folyamatosan jó híreket kaptunk róla hiteles forrásokból. Másrészt Rossit szerződés kötötte a Dunaszerdahelyhez, talán nem lett volna sportszerű megpróbálni elcsábítani. Éppen ezeket a szempontokat ecseteltem neki, amikor találkoztunk Georges Leekens kinevezése után, megemlítve, hogy valóban komolyan felvetődött a neve, és hosszú távon továbbra is van esélye a kapitányi feladatra. Ma már azt mondom, hiba volt nem egyből őt választani. Én magam a Bresztben Fehéroroszország ellen játszott meccs alkalmával változtatást javasoltam az elnökségnek, elfogadhatatlan volt a csapat játéka. Marco Rossi keze alatt ugyanakkor kialakulóban van a válogatott, elfogadták a játékosok, a szurkolók, támadófutballt próbál játszani a csapattal, jól illesztve egymás mellé a régi és az új, fiatalabb és idősebb játékosokat. Ha azt a hozzáállást tapasztaljuk, amelyet eddig, a mindenki által nagyon várt és remélt Eb-kijutás elmaradása esetén is szívesen dolgoznánk tovább Rossival.

– A korábbinál még tömörebb, még gyorsabb kvalifikációs sorozat miatt nem egész egy év múlva be is fejezzük a még el sem kezdett selejtezőt, az utolsó hazai mérkőzésünk Azerbajdzsán ellen lesz októberben. Talán már az új Puskás Arénában?
– Ha ezen a meccsen múlna a kijutásunk, és készen lesz addigra az új nemzeti stadion, akkor bizonyára ott, de egyelőre novemberi pályaavatóval számolunk, az utolsó, Wales elleni idegenbeli Eb-selejtező előtt néhány nappal.

– Hideg lesz, de így a 6:3 legendás évfordulója, november 25. közelébe is eshet a pályaavató. Felteszem, már most is sokan kérdezik öntől: kit hívunk ellenfélnek erre a különleges ünnepre?
– Az MLSZ nemzetközi osztálya már dolgozik azon, hogy megfelelő, rangos ellenfelet tudjunk Budapestre hívni a nyitó mérkőzésre, ám a rendkívül sűrű nemzetközi program miatt nem könnyű feladat.

– Azt mondja, bevált az új, háromfordulós bajnoki rendszer tizenkét csapattal. A kieső helyen álló csapatok szurkolói akkor ne is reménykedjenek létszámemelésben?
– Szó sincs most létszámemelésről. Terveink szerint a leghamarabb a 2020–2021-es idényben változhat a versenyrendszer. Kétezerhúszra ugyanis összegyűjtünk minden javaslatot, ötletet, lefedve a futball minden területét, amelyek segíthetnek az azt követő ötéves programunk megalkotásában. Az előkészítő munka már elkezdődött, a javaslatokról a 2020-as közgyűlés dönt.

– Továbbra is sok szó esik a magyar futballban a bírói ítéletekről. Itt van például a színvonalában is rangadóhoz méltó Vidi–Ferencváros meccs az utolsó idei fordulóból. Mit szólt hozzá és a vitatott esetekhez?
– Jó iramú, végig izgalmas mérkőzés volt, ám mindkét oldalon előfordultak olyan durva jelenetek, amelyeket nem szívesen lát az ember a futballpályán. De a játékvezetésről szólva általánosságban: szerintem nem rosszabb itthon a bíráskodás, mint más jelentős európai bajnokságokban. Két esetben azonban indokolt súlyos szankciókkal sújtani a vétkes játékosokat, a szándékos, sérülést okozó durvaságra és a színészkedésre gondolok. Nem elég vonzó egyébként a játékvezetői pálya, s miután hétezer-ötszázról mintegy tizenötezerre nőtt az MLSZ versenyrendszerében szereplő csapatok száma az elmúlt években, nehéz ugyanilyen ütemben növelni a játékvezetők számát országosan, főleg, hogy sok helyen rendszeres, durva verbális és fizikai támadások érik őket, ami nem teszi vonzóbbá ezt a nehéz pályát, és a juttatások emelése sem oldja meg a helyzetet. Ezért most csökkentettük a bírói tanfolyamok tandíját is. A nemzetközi porondon egyre több helyen vezetik be a videobíró intézményét, és idehaza is évek óta vizsgáljuk a lehetőségét a legészszerűbb alkalmazásnak. A hasznossága kétségtelen, azonban rendkívül költséges az alkalmazása. A bevezetésével vagy elvetésével kapcsolatos döntés is része lesz a 2020–2025-ös intézkedési tervünknek.

– Nem érzi úgy, hogy a bevezetés előtt álló, Európa-liga 2, vagyis a harmadik számú kontinentális klubtorna még inkább elszigeteli az elitet a kisebb országok szegényebb klubjaitól?
– Én magam is megszavaztam az UEFA végrehajtó bizottságában az új rendszert. Éppen azért, mert a mieinkhez hasonló szintű klubok képviselői is támogatták a javaslatot, amelynek révén mégiscsak tizenhattal több klub juthat el a nemzetközi meccsekig, az Európa-liga eddigi negyvennyolc csapata helyett kétszer harminckettő, s az új sorozatban résztvevőknek a megtermelt bevételektől függetlenül hétszázmillió eurós pénzalapot garantál az UEFA, egyfajta szolidaritásból.

– A másodosztályú besorolás nem hangzik túl jól, de valóban, eggyel több elnyerhető nemzetközi trófea lesz. Az nem vetődött föl, hogy az egykor magyar javaslatra létrehozott Kupagyőztesek Európa-kupáját alapítsák újra?
– Nem, ilyen javaslat most nem fogalmazódott meg.

– Lejár a négyéves mandátuma az UEFA vezérkarában, és rövid FIFA-alelnöki megbízatása is, hiszen csak a ciklus utolsó évében helyettesíti az eltiltott, korábbi spanyol elnököt Ángel María Villart. Reménykedhetünk abban, hogy megtartja a korábbi években szerzett sportdiplomáciai pozícióit?
– Az UEFA által delegálható FIFA-alelnök személyére nem érkezett más jelölés, így ha a FIFA szigorú átvilágításán megfelelek, valószínűleg ismét én képviselhetem Európát ebben a tisztségben. Az UEFA végrehajtó bizottságában velem együtt hét tag mandátuma jár le, ezekre a helyekre velem együtt tíz jelölt van, februárban, a római kongresszuson erről is döntés születik. Aleksander Ceferin elnököt minden bizonnyal újraválasztják, a jelölés határideje lejárt, ő az egyedüli kandidáló. A FIFA-ban májusban lesz elnökválasztás, nem lehet még tudni, lesz-e kihívója Gianni Infantinónak, aki már korábban világossá tette, hogy újra indul.

– Nem nehéz észrevenni az összefüggést az ön növekvő nemzetközi befolyása és a mind több hazai rendezésű futballesemény elnyerése között. Vegyük, kérem, sorra legfontosabbakat.
– Első helyen említem a 2020-as Európa-bajnokság budapesti rendezésű mérkőzéseit, de időben még közelebb van a jövő májusi női Bajnokok Ligája-döntő, amelyet most először rendeznek a férfi BL-döntőtől függetlenül, méghozzá Budapesten, a reményeink szerint telt házas Groupama Arénában. Láttam már a helyszínen női BL-döntőt, és fantasztikus élmény, semmivel sem kisebb, mint a férfiak meccsei. Egyre többen érdeklődnek nézőként is a női szakág eseményei iránt, az igazolt női játékosaink száma pedig az elmúlt időszakban néhány ezerről mintegy harmincezerre nőtt. Elnyertük 2021-re az U21-es Eb rendezési jogát is, Szlovéniával közösen, ennek legfontosabb szakmai hozadéka, hogy rendezőként elindulhatunk a kontinens legjobbjai ellen. A sportdiplomácia mellett az infrastrukturális fejlesztéseink teszik lehetővé, hogy ilyen események házigazdái legyünk.

– A korábban sokáig minden téren szegényes magyar labdarúgásban ma, nagyrészt az állami szerepvállalás jóvoltából, összehasonlíthatatlanul több a pénz, mint eddig. A régen a mainál jobb futballunk szereplői azonban a másutt a profiknál működő nyugdíjrendszer vagy az olimpiai életjáradékhoz hasonló megbecsülés híján sokszor igen nehéz egzisztenciális helyzetbe sodródtak. Erre van megoldásuk?
– Az MLSZ nem tétlen ezen a területen, működtetjük a válogatottak klubját, ahol két-három havonta találkoznak a volt játékosok, szövetségi kapitányok, újraszerveztük a hivatalos öregfiúk-válogatottat, és a klubok által befizetett összes fegyelmi büntetés a Focisegély Alapítványhoz folyik be, amely nehéz helyzetben lévő egykori játékosokat támogat, és a szövetség ezen túlmenően is juttat forrásokat az alapítványnak. Ugyanakkor – tisztelet a kivételnek – sokszor szégyenkezem olyan csapatok helyett, amelyek egy tiszteletjegyet sem képesek a korábbi játékosaiknak adni. A nyugdíj- és életjáradék-rendszer kidolgozása és működtetése pedig szerintem alighanem a kimondottan ilyen céllal is létrehozott Hivatásos Labdarúgók Szervezetére vár. Szívesen részt veszünk erre vonatkozó ötletek felkarolásában, megvalósításában is, de látni kell, hogy – mint más területeken is – a legendás labdarúgóik megbecsülésének ügyében is leginkább az egyesületeké a felelősség. Ahogyan a 2010 óta megvalósított fejlesztések, az MLSZ nagy programjainak végrehajtása után ez összefoglalásként is helytálló: megteremtettük a feltételeket, a kereteket ahhoz, hogy a klubok, amelyekben a mindennapok munkája zajlik, jó játékosokat neveljenek, sikeres csapatokat állítsanak ki és működtessenek. A válogatott 2016-os Eb-szereplése és a Vidi idei sorozata már jó jel, a trendek biztatóak, de a kluboknál zajló munka teheti ismét naggyá a magyar futballt.