Mibe került? Csökkent a nézőszám, de nőtt a kiadás…

Ehhez a rövid életű Sportlapban 1918. február 9-én megjelent több mint féloldalas elemzést (!) hívjuk segítségül, amelynek bevezetését úgy zárja a szerző, hogy a szörnyű háború miatt „a futballsportnak is százféle nehézséggel, igy első sorban az anyagi gondokkal kell megküzdenie”. (A korabeli helyesírást megtartottuk a lap idézeteiben.)Sportlapban 1918. február 9-én megjelent több mint féloldalas elemzést (!) hívjuk segítségül, amelynek bevezetését úgy zárja a szerző, hogy a szörnyű háború miatt „a futballsportnak is százféle nehézséggel, igy első sorban az anyagi gondokkal kell megküzdenie”. (A korabeli helyesírást megtartottuk a lap idézeteiben.)

Majd így folytatja: „Látjuk mindennapi életünkben is, hogy az elsőrendü szükségleti cikkek, melyek tulnyomó részét béke idején magunk állítottuk elő, a háboru alatt 3-400 százalékos áremelkedést értek el, s igy könnyen érthető, hogy a sportcikkek árai, melyek tulnyomó részét béke idején is külföldről szereztük be, néhol 800, sőt 1000 százalékkal emelkedtek.”

FUTBALLCIPŐ, FUTBALLING, NADRÁG

„Minthogy azonban ez állitásaink jelentőségét csak számszerü adatokkal illusztrálhatjuk azok való nagysságában, az alábbiakban egy nagyobb első osztályu egyesület háborus költségvetését kivánjuk bemutatni.

Alapul vettük, hogy az illető egyesület három csapatot szerepeltet rendszeresen, s e három csapatnak együtt évenkint legalább egy teljes (12 személyre szóló) felszerelésre van szüksége.” A keretek nagysága ekkor meg sem közelítette a napjainkban megszokottat, nem 20-30 játékosra méretezték őket, a létszám alig volt több mint egycsapatnyi.

„Egy pár futballcipő ára békében 16 korona volt, ma 120 korona, 12 személy cipőszámlája békében 192 korona volt, ma 1440 korona.

A futballing ára háboru előtt 4-5 korona volt, ma 30-40 korona, ez egy egész csapatra átszámitva 360 koronát jelent a békeidőbeli 55 koronával szemben.

A nadrág ára 3 koronáról 20 koronára szökött, ennek megfelelőleg 36 korona helyett ma 240 koronába kerül 12 darab.

Egy pár lábszárvédő békében 2 koronába került, ma 8 korona, s igy 96 korona a kiadási tétel a régi 24 koronával szemben.”

SUSPENSORIUM, SVEATER, EMBROKÁCIÓ

„Az elsőrendü futballszükségleti cikkek közé tartozik a harisnyaszár is, melynek ára 8 koronáról 30-ra szökött fel, s igy egy csapatra való 360 korona megterhelést jelent a régi 96 koronával szemben.

A térdvédő is szükséges kelléke a felszerelésnek, s a régi 8 korona helyett ma 40 korona az ára. Ha csak 6 párt veszünk, ez 240 koronát jelent a régi 48 korona helyett.

Mindennemü sporttevékenységnél szükség van suspensoriumra [lágyékvédő] is. Ennek ára a régi 2 koronával szemben ma 16 korona, ami ha csak 24 darabot, azaz 2 csapatra valót veszünk, 384 koronát jelent, míg ezelőtt csak 48 koronába került ugyanaz a mennyiség, de jobb minőség.

Sveatert [szvetter, mellény] ma csak kapusok hordanak, mert a régi 25 korona helyett 120 korona az ára. Két személyre számítva, 240 korona a kiadás a régi 50 helyett.”

„Szemelőtt tartva a játék közben szinte elkerülhetetlen könnyebb sérüléseket, sebesüléseket és lábpakkolásokat, feltétlenül szükség van kötszerre: gézre és vattára” – és a szerző a legapróbb részletekig tekercsre, illetve 100 grammos csomagolásra kiszámítja az aktuális árat.

Nem felejti ki a szürke vattát sem, „amelyet cipők, harisnyák kitöltésére használnak”. Sőt: „A játékosok lemasszirozására, jó kondicióban tartására szükség van az u. n. embrokáció [bedörzsölő] nevü folyadékra...”

6-7000 EZER NÉZŐ MÁR REKORDSZÁMBA MEGY

Ha ez még nem lenne elég, a szerző kitér a cipőfűző, az ingfűző, a stopli, „a fehérnemüek karbantartása, mosása és kezelése” drágulására is – hisszük vagy sem, utóbbi tétel emészti fel a legtöbbet a költségvetésben!

„A költségvetéshez kell számítanunk a frissítők árát is”, plusz a „birák és határbirák” kifizetését. Őket, „miként béke idején, most is 600 koronával vesszük fel”.

Hoppá! A labda ára bezzeg emelkedett, és a cipőjavítás költsége is magasra rúgott – csak az élő erőé nem...

„Végére értünk összeállitásunknak, amelynek számadatai minden költői frázisnál ékesebben beszélnek. Egy nagyobb egyesület évi kiadásai, tisztán a csapat felszereléséhez szükséges kiadásokat tekintve, eléri[k] a 9300 koronát, mig béke idején ugyanez 3000 koronából bőven futotta.

Béke idején a 15-18 ezres publikumok sem tartoztak a ritkaságok közé, ma azonban 6-7000 főnyi közönség már rekordszámba megy. A közönség harmadára csökkent, de a kiadások három-négyszeresre emelkedtek, s igy azok is, akik eddig nem voltak tisztában egy egyesület adminisztrációs kiadásaival, be fogják látni, hogy mégsem gondtalan arany élet az egyesületi vezetőké.”

„Nagy, komoly veszedelmeket rejt magában a közeljövő, de nem szabad csüggednünk, minden erőnket össze kell szednünk, hogy a létért folyó nagy küzdelemből futballsportunk diadalmasan és megujhodva kerüljön ki” – zárul az elemzés.