Mint a szobaszőnyeg: Neuerék előtt még mi is pályára léptünk a Puskásban

Így készült a Puskás Aréna játéktere az európai Szuperkupa-mérkőzésre – nézze meg videoriportunkat!Így készült a Puskás Aréna játéktere az európai Szuperkupa-mérkőzésre – nézze meg videoriportunkat!

•••

A Puskás Aréna személyzeti bejárójánál maszkkal és lázmérővel fogadnak. Az ember próbálja megszokni, de még mindig nem az igazi. Kézfogás helyett is marad az ökölpacsi.

Ha nem ilyen időket élnénk, akkor a pályabejárásunk sem most lenne. A beléptetés után a lelátók alá épített, a legtöbb járókelő és szurkoló szeme elől rejtett folyosókon vezet az utunk, míg az egyik – a régi maratoni kapuhoz hasonló – bejárón keresztül elérünk a játéktérhez. Szemben velünk már érkezik Kárpáti Gábor. A Garden Group ügyvezetője és csapata gondozzák a Puskás Aréna játékterét – hasonlóan több UEFA IV-es minősítésű hazai pályához. Ő vezetett körbe minket anno a gyepcserén átesett újpesti Szusza Ferenc Stadionban is, bemutatva, milyen technológiai megoldások mellett készül az Újpest FC–Mol Fehérvár FC bajnoki miatt sokat emlegetett, műfűvel tűzött, hibrid pálya. Már akkor abban maradtunk, ahogy közeledik a labdarúgó Európa-bajnokság, a nemzeti stadionban azt is megmutatja majd, milyen feladataik vannak egy gyepszőnyeg ápolásával, karbantartásával. Merthogy akad feladat és kihívás bőven...

Az „ökölpacsik ideje miatt” az Európa-bajnokság egy évet csúszik, viszont a közelgő európai Szuperkupa-mérkőzés, a Bayern München és a Sevilla összecsapása ismét aktuálissá tette a kérdést: mégis mit jelentenek a különböző UEFA-minősítések, és hogy lehet annyira különleges egy gyep, amikor az mégis csak „egy gyep”?

Futballozni bárhol lehet – tartja magát a népszerű állítás. S ez így is van. Ám amikor csak a jobb vagy bal lábukat több tíz- vagy százmillió euróra biztosító világsztárok futballoznak valahol, ott minden fűszálnak – szó szerint – jól kell állnia. Emlékszem, gyerekként mennyire lenyűgözött, amikor a tévéképernyőkön megláttam a szinte körzővel, vonalzóval becsíkozott, négyzetrácsozott, vagy épp koncentrikus körökbe nyírt játéktereket egy világbajnokságon vagy Eb-n. Később a videójátékokban, egy-egy FIFA-meccs előtt kettő gombnyomás volt kiválasztani, melyik mintázat tetszik a szemünknek a legjobban. A valóságban azonban ennél jóval bonyolultabb, hosszadalmasabb folyamatokról van szó. Nem mellékesen nem is lehet akármilyen a pálya „felülnézete”.

„Öt és fél méter szélesek a tizenhatosoknál, öt egész egy tized méter a játéktér többi részén”– mutat körbe a felezővonalnál állva Kárpáti, mielőtt egyáltalán rálépnénk a pályára. Az UEFA nemcsak a sávok pontos szélességét határozza meg, az is kőkemény szabály, hogy a főlelátóról (a fő kamerából) nézve a felezővonal melyik felénél kell a sötétebb, és melyiknél a világosabb oldalnak lennie.

„Nagyon jó reklámminőség kell neki, hogy sok néző legyen, és nagyon jó játéktulajdonság kell neki, hogy a stadiont el tudja adni” – mondja az Európai Labdarúgó-szövetség és a Puskás Aréna üzemeltetőinek prioritásairól Kárpáti.

„Nem azt mondják, hogy egy átlagos negyvenöt fokos lejtőn, mondjuk, minimum öt méterre kell mennie, hanem hogy öt és nyolc méterre kell mennie, vagy ötven és nyolcvan centiméterre pattannia. És ezt különböző munkafolyamatokkal be tudjuk állítani.”

A forgatás kedvéért lekapcsolják a pálya szélére állított hatalmas szárítóberendezéseket. Első ránézésre olyanok, mint kisebb repülőgépturbinák. Ami tényleg csak a repülők mércéjével nézve jelent kisebbet. A majd' 190 centimmel éppen csak magasabb vagyok a gépeknél. Ezekkel a „turbinákkal” szabályozzák mesterségesen a stadionon belüli hőmérsékletet és páratartalmat.

„Van egy talajvízszint-süllyesztőnk. Így azt is tudjuk szabályozni, hogy a vizet milyen magasra engedjük fel. Ezen van egy homokos talajfelépítmény. A pálya természetesen fűtött. Ez távhővel történik. Emellett van a pálya felületét több mint ötven százalékban lefedő mesterséges megvilágításunk is.”

Amint leállnak a gépek, jöhet a csapó, és kezdünk. A forgatásra való tekintettel maszk nélkül. A játéktérre lépve az embernek egyáltalán nem az az érzése, hogy egy füves területen jár. Ha lehunyja a szemét, nem egy mezőt, sokkal inkább egy méregdrága szobaszőnyeget képzel a talpa alá.

A Puskás Aréna gyepét is ültették, a szerkezetét ugyanakkor kétszer két centiméteres raszterekben, 18 centiméter mélyen letűzött műfűszálakkal erősítették meg. A gyep alatti homokos talajépítménnyel együtt az egész egy puhának ható, mégis a stoplikkal, a becsúszásokkal szemben rendkívül ellenálló játékteret képez. A műfű miatt, a gyep és a talaj nem tud nagy csomókban kiszakadni.

„Húszmillió szál van letűzve – mondja Kárpáti, miközben lehajolunk, hogy megpróbáljuk kiszúrni a műfüvet az élő szálak között. – Lehet, hogy nem fogunk most olyan könnyen találni” – teszi hozzá, megjegyezve, hogy a húszmillió szál a pálya két százalékát teszi ki. Aztán a magyar–orosz meccs nyomaként a pályában éktelenkedő egyik apróbb kikopás közepéből kihúzza a 18 centis műanyagot.

„Azt tudjuk, hogy mennyi a sűrűsége az élőfűnek egy mérkőzés előtti napon. Ez 90-92 százalék a teljes játéktér felületéhez képest. Ha egy átlagos mérkőzés van, akkor másfél-két százalékot kopik a felület, ez teljesen normális.”

„Ha valaki otthonra szeretne ilyet, mivel számoljon?” – tör ki belőlem a kissé talán ironikus kérdés.

„Nagyon-nagyon nehéz. A tápanyagot az öntözést, azt milligrammban és milliméterben számoljuk ki.”

A pálya szélén a munkások nagy-nagy kofferekből eszközöket pakolnak ki. Egyik másik egy hatalmas tűre emlékeztet, a lelátónak támasztva egy harmadik eszköz stoplis cipőtalpat idéző fémtüskékkel végződik.

„Ezekkel tudjuk megnézni a talaj kifordulását. Lényegében tényleg a lépéseket szimuláljukegy stoplis cipővel. Ha a talajkifordulási érték túl nagy, akkor a játékosoknak sok izomproblémája lehet a pályától. Ha túl kicsi, akkor viszont nagyon szakad a pálya, és alkalmatlanná válhat a játékra.”

Az eszközök bluetooth kapcsolaton keresztül azonnal elküldik a kezelők mobiltelefonjára a mérési értékeket, így azonnal tudják, hol kell beavatkozni. Ha túl kemény a pálya, akkor például lyuggatják a felszínét. Ha nem gurul elég gyorsan a labda, akkor ritkítják a füvet. A hossz ugyanis adva van: 25 milliméter. Se több, se kevesebb. Hogy a célértéket tartani tudják, meccsnapon akár háromszor is lenyírják a teljes játékteret. Ez segít a fentről látott mintázat kontrasztos kialakításában is.

„Mi történik, ha valaki kissé ferdén sétál, és átnyír a sávok határán?”

„Holnap már nem dolgozik itt.”

Kárpáti rövid válaszára hirtelen nem jut eszembe frappáns reakció. De ő folytatja: „Szerencsére nagyon összeszokott csapattal dolgozunk. Mindenki pontosan tudja a dolgát, és a hihetetlen precíz.”

A játéktéren általában hárman dolgoznak egyszerre, három fűnyírással meccsnapokon akár a 30 ezer lépés is összejön fejenként a gépek mögött.

„Alapvetően nekünk kell minden héten ezt a minősítést megcsinálni, ezt feltöltjük az UEFA rendszerére, ők pedig szúrópróba-szerűen jönnek, és ellenőrzik, hogy valós adatokat adunk-e vagy sem.”

A magasra nyúló lelátók és a tetőszerkezet korlátozza a fűhöz eljutó természetes fény mennyiségét. A nagyobb kihívást az jelenti, hogy a pálya különböző részeinek nem is jut ugyanannyi napfény. A fűnyírók még mennek, amikor a játéktér árnyékosabb felére már elkezdik kitolni a mesterséges megvilágítást biztosító lámpaállványokat.

„Ezek teljesen automatán tudnak működni, van egy szoftveres hátterünk, amely teljes elemzést ad, így mindenből csak annyit használunk, ami feltétlenül szükséges. A tetőnél a függőjárdára beépítettek egy kamerarendszert – az év minden napján, 700-800 fotót készít. Ezt fel lehet bontani különböző fényspektrumokra, a betegségeket, különböző elváltozásokat nagyon-nagyon hamar, nagyon kezdeti stádiumban észre tudjuk venni ennek köszönhetően.”

A gépek használaton kívül a lelátó alsó karéja alatt pihennek. A stáb, amilyen alapos a játéktérnél, ugyanolyan alapos a gépek karbantartásával, tisztításával. Utóbbira szintén az esetleges betegségek, fertőzések elkerülése érdekében van szükség. A lelátó alatt sorjáznak a mesterséges megvilágítást biztosító szárnyas állványok, szinte a pálya teljes hosszában állnak egymás mögött. Bal kézre kisebb traktorok, óriási mennyiségben, zsákokban álló tápanyagok, műtrágyák.

Egy nagyobb vödörben állott zabkását idéző keverék. A kinézete még csak-csak emlékeztet az ételre, az illata már kevésbé. A fűmagokat itt csíráztatják elő. Mivel kora ősszel járunk, megfelelő a klíma ahhoz, hogy „szabadon” tegyék mindezt. Szükség esetén az egyik sarokban kisebb fóliasátor áll. A pálya óhatatlanul is megsínyli a mérkőzéseket, s bár képes az öngyógyításra, időnként egy-egy „folytonossági hiányt” friss fűmaggal kell pótolni.

Ahogy tovább megyünk, belépünk egy gondnoki szobára emlékeztető helyiségbe. Fenn a falon a tévében az egyik sportcsatorna adása megy természetesen. Jobbra, néhány cső és vezeték, illetve a gépészetieknek fontos órák és kijelzők mellett egy számítógépasztal áll. Kárpátiék itt ellenőrzik a már említett kameraképek alapján beérkező adatokat. A rendszer pontos előrejelzéseket készít, melyik hőlámpának hol, mennyi ideig kell állnia, a nap mely szakaszában üzemeljenek az óriási ventilátorok, hogy mikor és mennyit öntözzenek, illetve hogy eközben milyen időjárásra számítsanak.

A rendszer a valósághoz képest egyperces spéttel továbbítja az adatokat. De nemcsak a Puskás Arénából, hanem Európa több, hasonló technológiával működő stadionjából is. Így az itteni stáb össze tudja vetni a körülményeket például a müncheni Allianz Arénával, amely a jövő nyárra halasztott Eb-n a budapesti helyszín „csoporttársa” lesz, vagy épp a londoni Wembleyvel.

De az Eb előtt még az európai Szuperkupa-meccsre kell a lehető legjobb pályát biztosítani. Majd jön egy teljes gyepcsere. A Puskás Arénánál egyéves életciklussal számoltak a hibridpálya kialakításakor. A Bayern és a Sevilla összecsapása után a folyosón látott, traktorszerű gépek egyike végigjárja a pályát, és szinte hibátlan precizitással szálanként szedi fel az élőfüvet, mindezt úgy, hogy a talajszerkezet és a letűzött műfű szinte érintetlen marad. A gyepet ezután újravetik, majd öt hét elteltével a játéktér ismét alkalmas lesz a futballra – azaz, ha minden jól alakul, és a magyar labdarúgó-válogatott megveri a Nemzetek Ligája playoffjában Bulgáriát, akkor egy friss, hibátlan pályán fogadhatja Romániát vagy Izlandot az Eb-részvételről döntő találkozón.

Kárpáti Gábor szerint, bár magasak az elvárások, szeptember 24-ére, a Szuperkupa-mérkőzés napjára a Puskás Aréna jó eséllyel megkaphatja az ötös minősítést. Így pedig remélhetőleg Robert Lewandowskinak vagy Ivan Rakiticnek sem lesz mire fognia, ha kicsit messzebb pattan el a lábáról a labda.

EURÓPAI SZUPERKUPA
Csütörtök, 21.00: Bayern München (német)–Sevilla (spanyol) (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!