Nagyfröccs és kaviár - Gera góljának mindenki örülhet

„Jó meccs legyen, azért jöttünk. Aztán hogy nyerünk-e? Remélem, de ha nem, akkor sincs tragédia. Ez sport, amelyben az ellenfél is győzni akar” – hangzott el az egyik VIP-vendégtől még a finn meccs előtt a páholy alatti bisztrónál. Körben csilli-villi luxusautók, sportkocsik álltak, a beszélgetőtársak szivaroztak, közben jöttek-mentek futballunk jól öltözött volt és jelenlegi irányítói, sikeres vagy éppen kevésbé sikeres (ebből volt a több) játékosok, edzők. Az egyik autóból Demján Sándor korábbi ligaelnök szállt ki, a másikból Csányi Sándor MLSZ-elnök (mindkettejüket az ország leggazdagabb emberei között jegyzik), de feltűnt P. Tibor korábbi NB I-es labdarúgó vagy éppen Egervári Sándor volt szövetségi kapitány. A magyar futballközeg apraja-nagyja megjelent..

Eközben a metróaluljárónál összefutottunk a Mándoki Ördögökkel (ez a szurkolói csoport elnevezése). „Hát hallod, ez a szurkolói kártya jó nagy kiszúrás – mondta az egyik mezbe, zászlóba burkolózó drukker kissé borgőzös hangon, miközben körülöttünk lengtek a lobogók és zengtek a szurkolói nóták. – Jöttünk tizenketten, de ahhoz, hogy jegyhez jussunk, el kellett mennünk mindannyiunknak melónap Nyíregyházára, ami hatvan kilométer, mert csak személyesen lehetett megvenni. De tudod mit, nem érdekel, nekem ez az életem. Ha az összes pénzem rá is megy, itt a helyem, én nem fogok sztrájkolni." (Mint ismeretes, a válogatott meccseken szervezetten szurkoló Carpathian Brigade bojkottálta a találkozót – helyenként nélkülük is volt szurkolás, de tény, ez most még esetlegesnek tűnt, sokszor percekig csend honolt a lelátón.)

Akárcsak szeptemberben, az északírek ellen, elcsíptünk egy nyugdíjas bácsit is, aki 1953-ban volt először meccsen.

„Most már nem telik arra, hogy jegyet váltsak, zászlót árulok egy kis nyugdíjkiegészítés gyanánt. Innen nosztalgiázok. Puskás, telt házas népstadionbeli meccsek, na meg Szepesi legendás közveítései. Ha nem voltam kint a stadionban, mindig azt hallgattam, a lakóházunk udvarán együtt a többi szomszéddal – korabeli dolby surround mondhatnánk erre, miközben a bácsi már áttér a maiakra. – Amúgy nagyon szurkolok ám a fiúknak, hiszek ebben a Dárdai Pali gyerekben. Idő kell neki, de vele jó lesz..."

Nos, a finnek elleni Eb-selejtezőt akár „fentről”, akár „lentről” néztük, az első félidőben nem sok említést érdemlő jelenetet jegyezhettünk fel, ha csak a finn kapufát nem számoljuk ide...

A másodikban sem sokat változott a játék képe, és ha volt is helyzetünk (vagy inkább helyzetecskénk), annyi volt a finneknek is.

Ne kergessünk délibábot, nem játszottunk jól, játékban még sokat kellene előrelépnünk, azonban felesleges is várni, hogy Dárdai Pál bő egy hónap alatt csodát tesz, és még az is megtanul futballozni, aki sose tudott igazán. Most elégedjünk meg annyival, hogy egy ki-ki meccset megúsztunk kapott gól nélkül. Hogy erővel bírtuk végig, és nem fogytunk el a 60. percre, mint Pintér Attilánál általában. Hogy Forró Gyula kimondottan biztatóan debütált csereként beszállva. Hogy volt hite a csapatnak, nem unt bele a meccsbe, végig hitt a győzelemben, és ami a legfontosabb, hogy nyertünk és négy forduló után, a rossz kezdés ellenére van esélyünk a 3. hely megszerzésére.

Egy biztos, a 35 évesen is elnyűhetetlen Gera Zoli fejesénél „lent” és „fent” ugyanúgy örültek a szurkolók. Lehet, hogy a lefújás után fent kaviárt és pezsgőt szolgáltak fel, míg a mándokiak jó kis szatmári házi pálinkával koccintottak, a zászlóárus bácsi pedig nagyfröccsöt ivott a Szöglet presszóban, de egyformán jókedvűen mehettek haza.

Dárdai mondta – a rá jellemző, megnyerő lazasággal – a meccs utáni sajtótájékoztatón, hogy ebben a sikerben mindenki támogatása benne van, ez a győzelem egész Magyarország győzelme volt. Igen, és minden magyar emberé, aki szurkolt a csapatnak Mándoktól Tanzánián át Alaszkáig.

SZURKOLÓI NYILATKOZATOK A MECCS ELŐTT

DÁRDAI PÁL SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA VÁGATLANUL

F-CSOPORT

MAGYARORSZÁG–FINNORSZÁG 1–0 (0–0)
Budapest, Üllői út. V: Turpin (francia)
Magyarország: Király – Fiola, Juhász (Forró, 57.), Lang, Kádár – Tőzsér, Elek Á. – Dzsudzsák, Gera, Simon K. (Lovrencsics, 77.) – Szalai (Nikolics, 63.). Szövetségi kapitány: Dárdai Pál
Finnország: Hradecky – Hurme, J. Toivio, N. Moisander, Uronen – Halsti (Markkanen, 85.), Sparv, Hetemaj – Hämäläinen (Riski, 82.), R. Eremenko – Pukki (Pohjanpalo, 65.). Szövetségi kapitány: Mixu Paatelainen
G: Gera (84.)

GÖRÖGORSZÁG–FERÖER 0–1 (0–0)
Pireusz, Jorgosz Karaiszkakisz Stadion. V: Rizzoli (olasz)
GÖRÖGORSZÁG: Karnezisz – Toroszidisz, Manolasz, Morasz, Karabelasz (Mantalosz, 78.) – Maniatisz, Szamarisz – Kone – Karelisz (Mavriasz, 62.), Gekasz (Athanasziadisz, a szünetben), Hrisztodulopulosz. Szövetségi kapitány: Claudio Ranieri
FERÖER: Nielsen – Naes, Gregersen, Nattestad, V. Davidsen – Benjaminsen – S. Vatnhamar, B. Olsen (K. Olsen, 88.), Hansson, Holst (P. Justinussen, 76.) – Edmundsson (Faero, 86.). Szövetségi kapitány: Lars Olsen
G: Edmundsson (61.)

ROMÁNIA–ÉSZAK-ÍRORSZÁG 2–0 (0–0)
Bukarest, Nemzeti Aréna. V: Eriksson (svéd)
ROMÁNIA: Tatarusanu – Papp, Chiriches, Grigore, Rat – Pintilii, Sanmartean – Torje (Hoban, 80.), Chipciu, C. Tanase (Maxim, 58.) – Stancu (Keserü, a szünetben). Szövetségi kapitány: Anghel Iordanescu
ÉSZAK-ÍRORSZÁG: Carroll – C. McLaughlin, McAuley, Hughes, McGivern – McGinn (Clingan, 63.), Norwood, Baird, C. Evans (McKay, 78.), Brunt – K. Lafferty. Szövetségi kapitány: Michael O'Neill
G: Papp (74., 79.)