Négyökrös szekér sem tudta megállítani – csak Sebes Gusztáv

MIT ÍR A KÖNYV RÓLA?

„(...) Hogyan lett ebből a lőrinci hentestanoncból nagy labdarúgó? Azt válaszolta: úgy, ahogy a kökörcsin kinyílik az árokparton. Magától” – eleveníti fel Réti Anna a futballt mezítláb, rongylabdával kezdő Deák Ferenc pályafutásának grundkorszakát az 1967-ben megjelent Mi lett velük? című kötetében.

Deák már igazolt kapus, atyja azonban hamarosan eltiltja a focitól, majd Ferike „kibicként” – a kapu mögött helyezkedve – vesz részt az újabb toborzón. Kapásból küldözgeti vissza a mellé-fölé szálló labdákat, ami rögvest szemet szúr a szentlőrinci trénereknek. Ő is tagja lesz a híres SZAC-nak!

A SPORTSAJTÓT LAPOZGATVA

Innentől fogva négyökrös szekérrel sem lehet megállítani a jó kötésű fiút, akit szárnyai alá vesz Danninger János hentesmester-mecénás, „a szülőnél is gondosabb gyámja”. Múlnak az évek: Deák, amikor nem játszik, a klubelnök üzemében dolgozik, amikor pedig nem dolgozik, a pályán lődözi a gólokat. Sokan állnak sorban érte, mindenekelőtt a ferencvárosiak – és még csak 1943-at írunk.

„A SZAC fennállásának legnagyobb tehetsége” sohasem fog elmenni a klubtól; „ma ő az első számú csillag a magyar égen” – hallatszik Pestszentlőrincről. Sebes Gusztáv testközelből látja a csodát (a csapat edzője ’43 tavaszán), és buzgón kommendálja a középcsatárt a válogatottba. De nem eszik olyan forrón a kását: Deáknak is végig kell járnia a szamárlétrát.

B-válogatott, Budapest-válogatott – 1943. május 16-án nyolcszor eredményes Székelyföld ellen –, katonaválogatott, és októberben már edzőmeccset játszik az A-válogatottban.

AVAR, SCHAFFER ÉS KOCSIS ELŐTT

A háborús helyzet miatt sorra maradnak el a nagyválogatott mérkőzései 1944-ben, Bambának be kell érnie a katonaválogatottban való szerepléssel. Nem fogja vissza magát: négy meccsen 18 dugót ver be 1943–1944 őszi-téli fordulóján.

1946 különleges esztendő Deák számára, hiszen májusban az MTK, az Újpest és a Fradi mellett román, francia és olasz klubok is érdeklődnek iránta („Nincs az az arany, amelyért itt hagynám a hazámat…”, Népsport), a júliusban befejeződő ún. hosszú bajnokságot máig Európa-rekordnak számító 66 találattal zárja, októberben végre bemutatkozik a nagyválogatottban. Gallowich Tibor, mindenki Tibi bácsija állítja be a csapatba. Magyarország–Ausztria 2:0, mindkét gólt Deák szerzi.

1949. november 20-ig bezárólag 20 meccsen lép pályára a legjobbak között, és 29-szer talál a hálóba. Ez 1.45-ös gólátlagot jelent – nincsen jobb nála a magyar válogatottban a legalább tíz mérkőzésen pályára lépők közül (megelőzi Avar Ricsit, Schaffer Spécit és Kocsis Kockát is)!

BAMBA, A GERŐT NYERŐ

Utóbb már a Ferencvárost erősíti (1947 óta), 1950 nyarától pedig az újpesti Dózsát azt követően, hogy egy siófoki étteremben helybenhagy két ÁVH-st… Az ötvenes években már nem az igazi, a dekád végén a megyei I. osztályból vonul vissza.

A formahanyatlás az oka, hogy 1949 után örökre kimaradt a válogatottból? Nos, még legalább háromféle teória tartja magát. Egy: angolos stílusa nem passzolt az Aranycsapat stílusához. Kettő: az egészen a szövetségi kapitányi pozícióig (és még annál is nagyobb magasságokba…) emelkedő Sebes Gusztáv politikailag megbízhatatlannak tartotta. Három: túlságosan is gyakran nézett a pohár fenekére.

Mindezek ellenére Bamba is Gerö-kupa-győztesnek vallhatta magát a magyar válogatottban – az Európa-bajnokság tulajdonképpeni jogelődjének számító sorozat ötödik, 1953-ban véget érő kiírása még a „Deák-érában” rajtolt el 1948-ban. Puskás Öcsi tíz, ő hét góllal járult hozzá a végső sikerhez.

DEÁK-BÚCSÚ EGY GÓLLAL – 5:0 AZ OLIMPIAI BAJNOK ELLEN