Nem semmi, amit a magyar utánpótlás-válogatott labdarúgó, a fehérvári Főnix Gold FC neveltje, Szoboszlai Dominik bemutatott az elmúlt hetekben, és ez kétszeresen is igaz.
Egyrészt gondolunk arra, ahogy múlt héten a svájciak elleni U19-es Eb-selejtezőn lefordult a védőjéről, majd egy másikat elküldött egy finom lövőcsellel, aztán pedig középre passzolt – a tanítani való akció vége az lett, hogy a magyar csapat 11-eshez jutott, amelyet Tóth Bence értékesített, így 2–1-re nyertünk. Kedden pedig Örményország ellen Szoboszlai góllal és gólpasszal járult hozzá az újabb, 4–0-s győzelemhez és az elitkörbe jutáshoz.
Másrészt a nagy mutatvány abban is áll, hogy Szoboszlai néhány héttel ezelőtt az U17-es válogatott elitkörbe kerülésében is fontos szerepet vállalt csapatkapitányként, és azon a tornán is lőtt egy gólt.
Manapság már az is ritkaságszámba megy, hogy egyszerre két korosztályunk is Eb-elitkörbe jusson, az pedig egyenesen kuriózum, hogy egy 16 esztendős magyar fiatal (ráadásul még nincs egy hónapja, hogy betöltötte a 16. életévét, hiszen 2000. október 25-én született) néhány hét alatt két különböző évjárat továbblépéséhez is gólokkal járuljon hozzá.
Szoboszlai szólója 1:47.17-től
Szoboszlai Dominik mentora az édesapja, az NB I-ben korábban a Lombard FC Tatabányában futballozó Szoboszlai Zsolt, aki egyben a középpályás nevelőedzője is. „Az U19-es elitkör előtt fizikailag féltettem egy kicsit, taktikailag és technikailag viszont abszolút megállja a helyét az idősebbek között is – beszélt fiáról a Főnix Gold edzője, Szoboszlai Zsolt. – Persze minden téren fejlődnie kell, de az elszántsága megvan, én pedig azért vagyok, hogy a legnagyobb kritikusaként két lábbal a földön tartsam, ha időnként lázadozna, ami a kamaszkor sajátja. Eddig végigjárta a szamárlétrát, mert volt területi válogatott, megyei válogatott és így tovább. Mindig kitűzött magának egy következő lépcsőfokot – legyen az a csapatkapitányi karszalag vagy az U-válogatottság –, amiért dolgozott és amit aztán el is ért. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy nehéz áttörni a szintet, ami ahhoz kell, hogy az utánpótlásból kinőve a felnőttek között is hasonlóan tudjon teljesíteni. Más országokhoz képest a játékosok mentális felkészültségében is van elmaradásunk, ahogy fizikailag is. Ezek fejlesztése ugyanis nem elsősorban az edző feladata, ezek külön szakembert igényelnek, de az olyan kis egyesületeknél, amilyen a mienk is, nem feltétlenül van erre lehetőség. Dominik jó GPS-adatokat produkál, eléri meccsenként a tizenkét megtett kilométert, ami ebben a korban nagyon jónak számít. A cél most az, hogy ennek a tizenkét kilométernek a nagyobb részét a maximális végsebességéhez közeli tempóban, a maximumnak legalább a nyolcvan százalékán tegye meg, miközben a magyar játékosok átlagosan a legtöbbet a végsebességük ötven-hatvan százalékán teljesítenek. Fontos továbbá, hogy stabil legyen a leérkezéseknél, fejeléseknél, mert ez segít a sérülések elkerülésében is. Azt már szerencsére megállapították, hogy a meccsek után gyorsan regenerálódik, ezen a téren nincs problémája.” |
„Nagyon örülök, hogy mindkét korosztállyal sikerült eljutnunk az elitkörbe – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Szoboszlai Dominik. – Az idősebbek között, az U19-ben a tempó nagyobb volt ugyan, de a játékban ezen kívül túl nagy különbséget nem éreztem. Boldog vagyok, hogy mindkét csapatban sikerült helytállnom.”
A középpályás elmondta, némileg váratlanul érte, amikor a Magyarországon rendezett U17-es selejtezők után szóltak neki, hogy az U19-esek között is szeretné megnézni őt a szakmai stáb, majd az összetartás után közölték vele, hogy utazhat is Örményországba az U19-es selejtezőre Michael Boris legénységével. Kifejtette, a két gárdában kissé eltérő a szerepe: bár mindkét együttesben középső középpályást játszik, de az idősebbeknél több támadófeladatot kap.
„Úgy gondolom, hogy mindkét csapatnak van esélye az elitkörben is a továbbjutásra, ha maximálisan odafigyelünk és azt a játékot tudjuk játszani, ami bennünk van. Egyelőre azonban nem érdemes túlzottan előre tekintenem, hiszen, főleg az U19-esek esetében, még azt sem sejthetem, hogy bekerülök-e majd a keretbe. Mindenesetre nagyon jól fogadtak a társak, úgy érzem, gyorsan beilleszkedtem” – folytatta a futballista, aki a saját korcsoportjában csapatkapitány is. Mint mondja, az U17-eseknél szeretne a pályán és azon kívül is vezérszerepet betölteni, mindenben bátran fordulhatnak hozzá a többiek.
Szoboszlaival már Bernd Storck, a Magyar Labdarúgó-szövetség sportigazgatója, a felnőttválogatott szövetségi kapitánya is elbeszélgetett.
„Még az U19-es selejtezők előtt beszélgettünk. Egy tolmács segített ugyan a fordításban, de annyit már magamtól is értettem, hogy elégedett az eddig látott teljesítményemmel és hosszú távon számítanak rám az utánpótlás-válogatottnál.”
A német nyelvismeret azért is lehet fontos az esetében, mert több ismerkedésen járt már a Red Bull Salzburgnál, felkészülési tornákon szerepelt is az osztrákok színeiben, és van esélye arra, hogy rövidesen náluk folytassa a pályafutását.
Az ifjú játékos elmondta, Ausztriában nagyjából hasonló gyakorlatokat végeznek a tréningeken, csak a tempó, az intenzitás sokkal nagyobb, mint itthon. Úgy érzi, technikailag és a játék olvasásában nem marad el az odakint is elvárt szinttől, elsősorban fizikailag kell előrelépnie: a 185 centis magassága jelenleg 70 kilóval párosul, de nagyobb súlyra, több izomra lesz szüksége ahhoz, hogy elérje a célját és ez éven belül már felnőttek között is kipróbálhassa magát.
Az örmények ellen az első magyar gólt szerezte Szoboszlai, a negyediknél pedig gólpasszt adott