Sárvári futballkristály - Stieber Zoltán útja a válogatottig

A PAPÁNAK ÉS A NAGYPAPÁNAK IS TÖBB NB I-ES MECCSE VAN

„Van valami szimbolikus abban, hogy a mérkőzés előtt a Haladás sportiskolásai Stiebert köszöntötték virágcsokorral a pálya közepén. Az első NB I-es mérkőzését játszó fiút, aki az élvonalba visszakerült csapat első mérkőzésén debütált! Mintha hangsúlyozni akarták volna a megújhodási vágyat, azt, hogy nem a régmúlt hagyatékaiból akarnak megélni, helyet követelni a legjobbak között, hanem saját nevelésű vagy a Haladásban kiforrott tehetségekkel…"

1973 augusztusában járunk, Borbély Pál, a Népsport akkori újságírója írta ezeket a sorokat az 1973–1974-es bajnokság nyitó mérkőzése, a Haladás–Újpesti Dózsa találkozó tudósításában. Stieber József – Stieber Zoltán édesapja – úgy emlékszik vissza erre az összecsapásra, mintha néhány nappal ezelőtt lett volna.

„A Haladás saját nevelésű játékosa voltam, a serdülőtől az ifjúsági csapaton át végigjártam a szamárlétrát, és tizennyolc évesen, az NB I B-ben szereplő gárdában mutatkoztam be a felnőttek között. Megnyertük a másodosztályú bajnokságot, így egy év után visszakerültünk az élvonalba, ahol hetvenhárom őszén mi, az NB I B-s aranyérmesek játszottuk a bajnokság legelső mérkőzését az NB I-es bajnokkal, a Dózsával. Pénteki napon, zsúfolásig megtelt lelátók, tizennyolcezer néző előtt léptünk pályára, annak ellenére telt ház volt, hogy a televízió közvetítette a mérkőzést. Király Feri góljaival kétszer is megszereztük a vezetést, de az Újpest mindkétszer egyenlített, majd Dunai Anti belőtte a lilák győztes találatát. Három kettőre kikaptunk a Dózsa ellen, de számomra örök élmény marad az a meccs! Nemcsak az NB I-es debütálásom miatt, hanem azért is, mert olyan kiválóságok ellen játszhattam, mint Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó – nem túlzás, világhírű volt az a csatársor. Ami pedig a virágcsokrot illeti, nos, azt a sportiskola képviseletében éppen a húgom, Mária adta át nekem, ő a sportiskolában, majd a Sabaria Cipőgyár NB I-es csapatában kézilabdázott. Látja, sportos család a miénk…

Stieber József a Szombathely melletti Bozzai községben született, ugyanott, ahol Halmosi Zoltán, a Haladás korábbi 11-szeres válogatott labdarúgója, nem mellesleg Halmosi Péter édesapja. Stieber a szombathelyi csapatban az „öreg" Halmosi mellett többek között együtt futballozott az Újpesti Dózsa elleni meccs kapcsán már említett Király Ferenccel, azaz Király Gábor édesapjával, később Veszprémben együtt játszott Csernyánszki Norbert apukájával, Sándorral – a fiúk most egyszerre tagjai a magyar válogatott keretének.

Bár Stieber József pályafutása ígéretesen indult – csak a tények kedvéért: az ominózus Haladás–Újpest mérkőzésen 6-os osztályzatot kapott a Népsporttól –, a fiatal söprögetőt (hajdanán így nevezték a középhátvédet) fél év után elvitték katonának, s mire visszatérhetett a Halihoz, a klub történetének egyik legjobb védője, Kereki Zoltán megszilárdította helyét a zöld-fehérek védelmének tengelyében.

A Thomann Antalt 1974 nyarán váltó új edző, Sárosi László megpróbálta a balbekk posztján szerepeltetni Stiebert, de ott nem igazán ment neki a játék, és ő maga kérte, hogy inkább a tartalékban játszhasson, eredeti helyén, a védelem közepén. Két szezon alatt 13 NB I-es mérkőzésen szerepelt – ebben mindenképpen Zoltán fia előtt jár, hiszen ő nem játszott itthon élvonalbeli meccset –, majd előbb a Sabariához, aztán a Péti MTE-hez adták kölcsön.

Ezután szerette volna őt átigazolni az NB I-be feljutott Székesfehérvári MÁV Előre, ám a Haladás nem adta ki, így végül Veszprémbe, a Bakony Vegyészhez került, majd a gárda csapatkapitányaként 1983-ban„rajta verték el a port" az emlékezetes „totóbotrányban". Ezután már csak alacsonyabb osztályú csapatokbanfutballozott(Zirci Bányász, Celldömölk – utóbbival éppen 25 évvel ezelőtt nyerték meg a megyei bajnokságot, a hétvégén ezt ünneplik többek között Szabó Ferenccel, aki 1974 őszén a Fradi játékosaként ötöt vágott a Rába ETO-nak, és 10-es osztályzatot kapott a Sporttól), s közben utánpótlás szinten elkezdte az edzősködést Sárváron, ahová átköltözött a család. Itt született 1988. október 16-án harmadik fia, történetünk főhőse, Stieber Zoltán.

Ám mielőtt rátérnénk arra, miként lett futballista a kis Stieberből, említsünk meg még egy családi szálat: az anyai nagypapa, Lengyel Antal ugyanis szintén NB I-es labdarúgó volt, a Haladásban 1954 márciusa és 1955 júliusa között hét élvonalbeli bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Később a Vas megyei Labdarúgó-szövetség főtitkáraként is tevékenykedett. A futball iránti szeretetet és tehetséget tehát volt kiktől örökölni a Stieber gyerekeknek.

KÖSZÖNJÜK NÉKED SÁRVÁR!

Sárvár városa adott már válogatott labdarúgót a hazának, nem is akárkit. 1984 tavaszán egy alig tizenhat esztendős fiatalember mutatkozott be a Sárvári Kinizsi NB III-as felnőttcsapatában, két és fél év múlva −81 harmadosztályú bajnoki meccsel és az ezeken szerzett 27 góllal a háta mögött −a Haladáshoz igazolt, majd 1991-ben, éppen Szombathelyen, a norvégok ellen bemutatkozott a válogatottban. 64-szer húzta magára a címeres mezt, nemzeti csapatunkban 15-ször volt eredményes – ha netán nem találták volna ki, Illés Béláról van szó, aki az NB I-ben 540 bajnokin 214 gólt szerzett…

…és akinek a sárvári ifiben rövid ideig edzője volt Stieber József. Stieber Zoltán édesapja – ahogy már említettük – még aktív játékos volt, amikor elkezdett edzősködni. A serdülő és ifjúsági csapatok mellett óvodásokkalis foglalkozott, a kicsiket rendszeresen vittea részükre megszervezett szombathelyi tornákra, amelyeken a kis Zoltán már kitűnt tehetségével egy másik szőke kisfiúval, a nála pontosan öt hónappal fiatalabb Koman Vladimirrel együtt.

Stieber Zoltán általános iskolásként több futballtornán is részt vett, ezeken figyelt fel rá Botos Antal, a Győri ETO utánpótlás szakembere (később a Siófok, majd a PMFC vezetőedzője), aki az ETO-hoz csábította a 10 éves fiút –a győri együttes volt a játékos első klubja, ahová leigazolták. Két évvel később a fővárosba, az utánpótlásképzéséről híres Goldball '94-hez szerződött. Itt évfolyamtársa volt többek között Filkor Attila, illetve az MTK-ból ismert Vadnai Dániel és Vági András, edzője pedig Szalai László volt, aki jelenleg Kispesten a Magyar Futball Akadémiát irányítja.

„Hétvégenként jártunk fel Budapestre edzésre és meccsre a két gyerekkel, valamint feleségemmel, ilyenkor Diglics Gyulánál, a Goldball elnökénél aludtunk – meséli Stieber József –Egy évig bírtuk ezt a fajta vándoréletet, aztán Zoli visszajött Sárvárra, itthon járt edzésre, de az az igazság, hogy megrekedt a fejlődésben, erőnlétileg is visszaesett, így valamit tenni kellett. Beszéltem ifjabb Mihalecz Istvánnal, a Siófok mostani vezetőedzőjével, aki akkor a ZTE utánpótlásánál dolgozott, ő pedig azt javasolta, hogy keressük meg az Euroleasinget, amely akkor az Újpest utánpótlását működtette, szponzorálta, ott jó helyen lesz a gyerek. Így ismét a főváros felé vettük az irányt, jelentkeztünk Siposné Lénárt Editkénél, aki az U15-ös korosztály edzője volt. Zoli erőnlétben el volt maradva a többiektől, de a próbajáték után az edző azt mondta, hogy kell neki a gyerek, így a fiam Újpestre szerződött."

ÚJPESTEN ÖSSZEÁLLT A MOSTANI MAINZI CSATÁRDUÓ

Az Euroleasing korábban a Vasas utánpótlását támogatta, 2001-ben költözött át Újpestre, és vitt magával jó néhány ifjúsági és serdülő korú játékost, többek között Vanczák Vilmost, Vaskó Tamást, Feczesin Róbertet, Cseri Gergőt, Illyés Dánielt, Miski Zoltánt, Vass Zsoltot, hogy csak néhányukat említsük. Eredményes munka folyt akkoriban Újpesten, a 2002–2003-as szezonban például az U19-es és az U17-es ifjúsági, valamint az U15-ös serdülőbajnokságot is a lila-fehérek nyerték meg. Ez utóbbinak, az U15-ös gárdának volt tagja Stieber Zoltán, aki az országos serdülőbajnokság döntőjében, a Ferencváros ellen 3–1-re megnyert mérkőzésen gólt is szerzett.

Csakhogy 2003 nyarán az Euroleasing elhagyta Újpestet, és a IX. kerületbe, a Ferencvároshoz tette át a székhelyét (igaz, csak rövid ideig volt ott). Az edzők vitték magukkal a játékosokat – így került át az Újpestből a Fradiba a Nagy-ikerpár, József és Sándor –, és vitték volna Stiebert is, ám mivel neki és csapattársának, Vituska Istvánnak élő szerződése volt a lila-fehérekkel, az Újpest nem engedte el őket.

Stieber Zoltánból tehát nem lett FTC-játékos, maradt Újpesten, és a2003–2004-es szezonban már az U17-esek között játszott. Ekkor lett csapattársa a jelenleg szintén a Mainzban futballozó (sérüléséből lábadozó) Szalai Ádám. Ő 2003 nyarán Kispestről szerződött át Újpestre, mert a Honvéd kiesett az élvonalból, és így az utánpótláscsapatai is csak az NB I B-ben indulhattak. Sikeres esztendő volt ez Stieber számára (is), Szalaival ketten 49 gólt szereztek (ebből 22-t hősünk termelt), az Újpest pedig összesen 103-at rámolt be az ellenfeleknek. Az ifisták edzője Véber György volt, aki – Stieber József elmondása szerint – ugyanazt a sokat passzolós, támadófutballt játszatta a fiatalokkal, mint amit most Pápán próbál játszatni. 2004 tavaszán aztán Véber feljebb lépett, Mészöly Géza segítője lett az Újpest felnőttcsapatánál, az U17-eseket Dudar György vette át.

A következő évben Stieber Zoltán az U19-es korosztályú csapatban szerepelt, itt többek között együtt futballozott Törőcsik András fiával, Attilával („Akadt olyan meccs, hogy a gólszerző Törőcsik és Stieber volt" – meséli büszkén Stieber apuka), majd eljött 2005 nyara, és a nagy kérdés: hogyan tovább?

„Ajánlott profi szerződést az Újpest is, ám közben Vincze Ottó közvetítésével bejelentkezett a Győri ETO. Zoli ott edzett két-három hétig, az újpestinél jobb feltételekkel kínáltak neki szerződést, de telt-múlt az idő, és a győriek csak nem akarták aláírni a megállapodást. Mit csináljunk? Ekkor szólt Sallói István, hogy az Aston Villa próbajáték nélkül szerződtetné Zolit. Kiutaztunk Birminghambe, a Villa vezetőivel sikerült is megegyezni, amatőr szerződést írtunk alá. Eleinte heti kilencven-száz fontot kapott a gyerek, annyit, mint a többiek, ez az összeg később évente nagyjából tíz fonttal emelkedett, ahogy idősebbek lettek az utánpótláskorú futballisták."

AZ ANGOL KALAND

Stieber Zoltán nem teljesen ismeretlen országba ment, korábban ugyanis már járt próbajátékon angol csapatoknál, 12 éves korától több külföldi klubnál is megfordult. Svédországba például a III. Kerület pályaedzőjeként, illetve Bicskei Bertalan szövetségi kapitány egyik segítőjeként megismert Ruzics Miklós segítségével utazott ki, és a Manchester United fiókcsapatánál járt, de volt próbajátékon az Arsenalnál is, sőt, a londoniakkal már mindenben megegyezett, aztán mégis meghiúsult a szerződtetése – Stieber József máig nem tudja, hogy miért.

Az Aston Villával viszont sikerült megegyezni, és a birminghamiek 2005 augusztusában át is igazolták az alig 17 esztendős magyar fiút. Stieber Zoltán egy angol családnál lakott, „etették, itatták, főztek, mostak rá", és a beilleszkedését az is segítette, hogy édesapja egyik unokatestvére kint élt Birminghamben, így hétvégenként eljárhatott hozzájuk. Előbb az ifjúsági, majd a tartalékcsapatban (az ún. reserve-együttesben) játszott, és 2007 januárjában nagy lehetőséget kapott: profi szerződést ajánlott neki az angol klub!

„Stieber az elmúlt évben jól teljesített, kezdőemberré vált a tartalékok között, így megérdemli a hivatásos szerződést. Nagyon értékes játékosnak tartjuk, és ha kihasználjuk kreativitását, később akár nyerőemberünk is lehet." – nyilatkozta róla akkor Tony McAndrew, az akadémia vezetőedzője.

„December közepén kint voltunk Birminghamben, többek között láttuk az FA-kupa ifjúsági döntőjét, amelyben Zolika három gólpasszt adott. Ezt a találkozót számtalan angol menedzser és edző megnézte, s a teljesítménye bizonyára meggyőzte az egyesület vezetőit" – nyilatkozta akkoriban a Vas Népének Stieber József, aki éppen 53. születésnapját ünnepelte, és egy nappal korábban, mondhatni ajándékként kapta fiától a hírt, hogy profi szerződést írt alá.

„A kupadöntő másnapján behívatott a fociakadémia vezetője, Bryan Jones, és profi szerződést ajánlott – ezt már Stieber Zoltán mesélte. – Mivel elmúltam tizennyolc éves, az aláírásnak nem volt különösebb akadálya. Ám közben december tizenhetedikén hazajöttem Magyarországra szabadságra, és huszonhetedikén utaztam vissza. Január negyedikén történt meg a szerződés szignálása, 2009 nyaráig köteleztem el magam."

Közben néhány hétre magyar társa is lett Stiebernek, Király Gábort ugyanis 2006 decemberében a Crystal Palace egy hónapra kölcsönadta az Aston Villának. A fiatalember Vas megyei földije tehát éppen akkor volt a Villa kapusa, amikor Stieber profiszerződést kapott a birminghamiektől (Király épp a napokban nyilatkozott arról a Nemzeti Sport Online-nak, hogy Stieber megérdemli a válogatottságot).

Stieber Zoltán ezután rendszeresen a felnőttcsapattal edzett, ám csak felkészülési mérkőzéseken kapott szerepet, tétmeccseken nem. 2007 novemberében kölcsönadták a harmadosztályú Yeovil Town FC-hez, ebben a gárdában játszott életében először felnőttbajnoki mérkőzést. 2008 áprilisáig, kölcsönszerződése lejártáig 15 bajnoki találkozón lépett pályára a League One-ban, és egy gólt szerzett.

Mivel több játéklehetőségre vágyott, 2009 januárjában – ismét Vincze Ottó segítségével, illetve Radovan Stijacic menedzser közbenjárásával – a német másodosztályú TuS Koblenzhez igazolt. Akkor elmondta, hogy nagyon nehéz volt bekerülni az Aston Villa első csapatába, a középpálya bal oldalán többek között az angol válogatottban is bemutatkozó Ashley Younggal kellett megküzdenie a gárdába kerülésért (Young a hétvégén, már a Manchester United játékosaként két gólt rámolt be az Arsenalnak a sokáig emlékezetes, 8−2-es meccsen…), így beszélt Martin O'Neill menedzserrel, aki tudtára adta, hogy nem nagyon játszik majd az A-csapatban, ezért távozott Birminghamből.

IRÁNY NÉMETORSZÁG!

Stieber tehát a német Bundesliga 2-ben szereplő TuS Koblenzhez szerződött, nem kölcsönben, hanem végleg. 2009. január 30-án, a Rot-Weiss Oberhausen elleni idegenbeli mérkőzésen be is mutatkozott a csapatban (a 64. percben csereként lépett pályára), majd két hét múlva, a Wehen Wiesbaden elleni találkozón – immár kezdőként – megszerezte első gólját a német másodosztályban. A tavaszi szezonban ezt még négy találat követte, a Greuther Fürth, az Osnabrück, a Duisburg és a Freiburg ellen volt eredményes. Összesen 17 bajnokin játszott, sokat fejlődött, és kivette részét a koblenziek jó tavaszi szerepléséből, amelynek köszönhetően a csapat bent maradt a másodosztályban.

A következő szezon már nem sikerült ilyen jól (21 bajnokin egy gólt sem szerzett), ennek egyik oka, hogy tavasszal Stieber megsérült, műteni is kellett, így sokat kihagyott. Ráadásul a Koblenz a 17. helyen zárta a bajnokságot, és kiesett a harmadik ligába. Stieber oda nem tartott a csapattal, lejárt a szerződése, és 2010 nyarán ingyen, két évre a másodosztályú Alemannia Aachenhez igazolt.

A 2010–2011-es szezon hozta meg az igazi kiugrást a magyar középpályásnak. Az első két bajnokin még csak csereként pályára lépő játékos szeptembertől gyakorlatilag kirobbanthatatlan lett az Alemannia kezdőjéből. Az Aachen valamennyi bajnoki mérkőzésén pályára lépett, tíz gólt szerzett, ezzel Benjamin Auer mögött a második lett a házi góllistán, és 17 gólpasszt adott, a legtöbbet a Bundesliga 2. teljes mezőnyében. A gólpasszkirály Stieber a kanadai táblázaton 27 pontjával a második helyen zárt, csak a gólkirály – a nyáron a Bayern Münchenhez átigazoló – cottbusi Nils Petersen előzte őt meg.

BEMUTATKOZÁS A BUNDESLIGA 1-BEN

Ezzel a teljesítményével már az élvonalbeli csapatok figyelmét is felhívta, és 2011 nyarán a Szalai Ádámot is foglalkoztató Mainz csapott le Stieberre, az FSV 1.5 millió euróért vette meg az Alemanniától a magyar labdarúgót. Mivel egy évvel korábban ingyen érkezett az Aachenhez, nem túlzás kijelenteni, hogy nagyon jó üzletet csinált vele az Alemannia.

Úgy tűnik, Stieber Zoltán a Mainzban is alapember lesz, a csapat szezonbeli hét tétmérkőzéséből ötön játszott, mindannyiszor kezdőként. Előbb az Európa-ligában debütált, az erdélyi Gaz Metan Medias elleni párharc első mérkőzésén lépett pályára (a visszavágón nem kapott lehetőséget, így kijelenthető: nem rajta múlt, hogy csapata tizenegyesekkel kiesett a medgyesiekkel szemben az El-ből).

Játszott a Német Kupában a Zweibrücken ellen, majd augusztus 7-én bemutatkozott a Bundesliga 1-ben, a Bayer Leverkusen elleni összecsapáson, amelyet a Mainz 2–0-ra megnyert. A Bundesliga-találkozók közül eddig egyedül a Freiburg elleni idegenbeli bajnokin nem lépett pályára, akkor csak a kispadon ült, nem cserélték be.

Gólt még nem szerzett a legmagasabb osztályban, ám a Schalke 04 elleni Bundesliga-találkozón ő adta az első mainzi találatnál a gólpasszt Andreas Ivanschitznek. A négy forduló után a hetedik helyen álló csapatnál egyelőre elégedettek vele, edzője, Thomas Tuchel is dicsérte a magyar futballistát (lásd keretes írásunkat!).

A VÁLOGATOTTBAN

Bár Stieber többször is tagja volt a korosztályos válogatott keretének, nem sok mérkőzésen szerepelt. 17 éves korában nem volt tagja az Eb-meccseket játszó csapatnak, két évvel később, a Várhidi Péter irányította U19-es együttesben viszont alapembernek számított. Az első selejtezőkörben, Cipruson a gárda mindhárom találkozóján pályára lépett (kezdőként), míg az elitkörben a három mérkőzésből kettőn –a németek (0–0) és a bolgárok (1–1) ellenin–játszott. A csapat nem jutott be az Eb nyolcas döntőjébe, pedig nemcsak a '88-as születésűek (Somodi Bence, Farkas Balázs, Filkor Attila, Gyömbér Gábor, Lencse László, Mészáros Márk, Nagy József, Nagy Sándor, Pintér Ádám, Vadnai Dániel, Vass Ádám) alkották, hanem az egy évvel később Eb-bronzérmes '89-es korosztály legjobbjai (Debreceni András, Dudás Ádám, Korcsmár Zsolt, Németh Krisztián) is pályára léptek.

2009-ben játszott az U20-as válogatott néhány Alpok-Adria-kupamérkőzésén, majd a Koblenz labdarúgójaként meghívót kapott az Európa-bajnoki selejtezőket játszó U21-es gárdába is, de Róth Antal együttesében a tétmeccsek közül csupán egy selejtezőn lépett pályára, 2009. augusztus 12-én Walesben, ahol 4–1-es vereséget szenvedtünk (azon a találkozón az A-válogatott jelenlegi keretének tagjai közül Korcsmár Zsolt, Koman Vladimir és Pintér Ádám is játszott).

A felnőttválogatott keretébe most először kapott meghívót, és az NSO Tv-nek elmondta, az egyik álma teljesült azzal, hogy bekerült a keretbe.