Népsport: Sebes Gusztáv megtalálta a helyetteseket

Október 4-én két válogatott labdarúgó-mérkőzést is rendeztek, ráadásul mindkét együttesünket A-csapatnak könyvelték el. Persze azért ki lehetett deríteni, melyik az erősebb, ha másból nem, abból, hogy Szófiában Bulgária ellen hét (!) újoncot avattunk, míg Prágában Csehszlovákiával szemben rutinos futballistákból álló együttes vette fel a küzdelmet.

Szeptember 16-án az A-válogatott kivételével valamennyi felnőttkeret edzést tartott, amelynek programja edzőmérkőzés volt. A Megyeri úton a Gulyás – Ombódi, Teleki, Bakonyi – Borsányi, Bundzsák – Sárosi, Machos, Mátrai, Berendy, Babolcsay összeállítású tizenegy a Bp. Dózsa vegyessel vette fel a küzdelmet, s 5:4-re nyert. Ezt követően ugyancsak a Dózsa-stadionban egy újabb válogatott állt ki az Építők Metró ellen: Henni – Sipos, Mednyánszky, Takács – Szojka, Gyurik – Tóth II, Aspirány, Szilágyi I, Keszthelyi, Tóth M.

Ez az együttes 10:2-re győzött. De hogy mennyire gazdag volt a honi labdarúgás, mi sem mutatja jobban, mint hogy a Vízművek pályáján egy harmadik csapat is pályára lépett a Vasas Izzó ellen: Gellér – Kovács II, Börzsey, Kontha – Kovács I, Kleibán – Sándor, Bukovi, Palotás, Szolnok, Fenyvesi – és 7:2 a vége.

Október 4-én nemcsak az A-válogatottak játszottak, a B-csapatok itthon vették fel a küzdelmet. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy szeptember 26-án öt (!) együttesünk is gyakorolt, ahogyan a Népsport fogalmazott: „Biztatóan mozgott mind az öt válogatott keret a szerdai előkészületi mérkőzésen.”A csehszlovákok ellen készülők Békés megye legjobbjait verték meg 10 ezer néző előtt Békéscsabán 9:1-re (Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Egresi, Hidegkuti, Csordás, Puskás, Győrvári). Szentendrén a Szófiában szereplők a helyi Honvédot győzték le 10:1-re (Henni – Sipos, Kispéter, Takács – Bányai, Gyurik – Kertész, Aspirány, Virág, Keszthelyi, Tóth M.).

A csehszlovákok ellen készülő B-válogatott a Jászberényi Vasast mosta le szintén 10:1-re. A Gellér – Kovács II, Börzsey, Kontha – Kovács I, Bundzsák – Sándor, Bukovi, Palotás, Szolnok, Kovács III együttesből csupán Kontha és Bundzsák nem volt Bp. Vörös Lobogó-játékos. A bolgárok elleni B-gárda (Kamarás – Ombódi, Teleki, Farsang – Halmai, Kotász – Kárász, Varga, Samus, Fejes, Krasznai) a Székesfehérvári Lokomotívot és az Sz. Építőket győzte le 3:0-ra, illetve 3:2-re. A négy válogatotton kívül még az osztrák ifik ellen készülő fiataljaink is pályára léptek, meg is verték 2:1-re a Bp. Haladást.

A Népsport leszögezte, hogy legjobbjainkat mindenütt a legnagyobb szeretettel fogadták, nem mellékesen a vendégjáték szakmailag is hasznosnak bizonyult. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány kijelölte a „csehszlovák” csapatot, a Kinizsi Sörgyár elleni edzőmérkőzésen 11:1-re győztes együttes alapcsapata kezdett Prágában, a „bolgár” brigádban – amely 9:0-ra nyert a Csepeli Szikra ellen – Szojka Ferenc helyét Szófiában Keszthelyi Mihály foglalta el a jobbfedezet posztján. A „csehszlovák” B-csapat 5:0-ra legyőzte a Bp. Haladást, a „bolgár” B pedig 6:3-ra a Bp. Előrét.

Azt már nem verte nagy dobra a sajtó, hogy a fenti összeállításokat böngészve, miért nem találta az olvasó Budai II László, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán nevét. Sebes Gusztáv Örömök és csalódások      című visszaemlékezésében ez jelent meg: „Szeptember 23-án edzés után Budai, Kocsis és Czibor nem mentek haza, hanem reggelig mulattak. Ez tudomásomra jutott, erre kihagytam őket a csapatból. Visszagondolva, meg kell mondanom, nagy bátorság kellett ehhez. Különösebb kommentárt nem fűztem a kihagyás tényéhez. A tömeg és a sajtó előtt a három játékos igen népszerű volt, helytelenítették intézkedésemet. (…) Három olyan játékost vettem be a csapatba, akikről tudtam, hogy nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Kettőt a Dózsából, Egresi és Tóth Mihály személyében, Csordást pedig a Vasasból. Egresi akkor már kiöregedőben volt. Őt azért vettem be a csapatba, mert tudtam, hogy rutinos játékos, Tóth Mihály pedig közismert volt nagy munkabírásáról. Csordás már az olimpián bebizonyította képességeit. Szélső csatárként, de Bukarestben, mint középcsatár remekelt, klubjában pedig a legjobb csatárnak bizonyult.” Csordás Lajosról még annyit, hogy a Vasas támadója a győztes utánpótlás-válogatott tagjaként részt vett 1953-ban a bukaresti Világifjúsági Találkozón. Sebes nem titkoltan azzal a céllal küldte a VIT-re az együttest, hogy megtalálja játékosait az 1956-os olimpiai csapatba – más kérdés, hogy labdarúgóink nem vettek rész a melbourne-i játékokon.

Kijelölték a bolgár és a csehszlovák kereteket, utóbbiaknál „úgy ítélik meg, hogy tavaly óta, amikor 5:0-ra kikapott a csehszlovák válogatott a magyartól, jelentősen fejlődött a csapatuk. Azt, hogy ez a fejlődés milyen arányú a valóságban, majd a vasárnapi mérkőzés mutatja meg.”Ugyanakkor a magyar együttest úgy látta a Népsport, hogy főleg a támadósorban nem megnyugtató a helyzet (mondjuk, egy szót sem ejtett Budai II-ről, Kocsisról és Cziborról...), Palotás Péter lendületes futballját viszont kiemelte – ennek ellenére a Vörös Lobogó csatára sem Prágában, sem Szófiában nem lépett pályára. A bolgárok ellen készülő keretről pedig ez állt: „Az új összetételű csatársornak jó néhány ügyes támadása volt és ez mindenesetre biztató.”

A mérkőzések napján mintegy figyelmeztetésként a Népsport ezzel a főcímmel jelent meg: „Prágában, Szófiában és Budapesten egyaránt nehéz feladat előtt állnak válogatott labdarúgócsapataink.”A lap leszögezte, nem lehet az 1952. októberi 5:0-s győzelemből kiindulni, a csehszlovákok 1953-ban már az olaszokat és a svájciakat is legyőzték. Ebben a cikkben már volt utalás a három eltiltott csatárra: „Budai II, Kocsis és Czibor elsősorban fegyelmi okokból maradt ki, de az utóbbi időben a formájuk sem volt kielégítő.”A Ceskoslovensky Sport figyelmeztette a hazaiakat: „A kiváló magyar csapat szinte minden ellenfelével szemben különleges taktikát alkalmaz.” A szófiai meccsre útravalónak ezt üzente a Népsport „Ha a támadók megértik egymás elgondolásait, akkor ez az együttes is sikeresen oldhatja meg a rá váró nehéz feladatot a technikailag és taktikailag is egyre fejlődő bolgár labdarúgók ellen.”

Szófiában nem oldották meg (1:1), Prágában viszont igen (5:1). Sebes a győzelemről ezt mondta:      „Örvendetes volt Csordás és Tóth jó játéka.” A szófiai döntetlen után Jávor Pál edző így vélekedett:      „Csapatunkból Kispéter nyújtotta a legjobb teljesítményt.”Sebes a három renitens helyére kerülőkkel (Egresi, Csordás, Tóth M.) némiképpen elfogult volt, önéletrajzában rögzítette: „Csordás ragyogóan illeszkedett két nagy tudású társa, Hidegkuti és Puskás játékához, (...) szédítő volt a három belső csatár játéka.”Igaz, a Rudé Pravo is elismerte: „Az új összetételű magyar támadósor játéka nem maradt el az olimpián győztes csapat játéka mögött.”

Sebes vélekedése is igaz, amikor jól végződött napnak minősítette október 4-ét. Még úgy is, hogy a bolgárok némiképpen nehezteltek, hogy nem az olimpiai aranyérmes válogatottunk állt ki Szófiában.