– Hogyan képzeljük el az ünnepélyes pillanatot? Piros-fehér-zöld szalaggal átkötött borítékot kézbesített a postás?
– Ennél egyszerűbb a megoldás: telefonon értesítettek a csodálatos hírről – felelte Stieber Zoltán. – A hívószám nem volt ismerős, csak arra következtettem, hogy Magyarországról keresnek. Először újságírói érdeklődésre gyanakodtam, ám miután felvettem, rövidesen majd' kiejtettem a készüléket a kezemből, mert Tömő Attila, a válogatott csapatmenedzsere tudatta velem, hogy tagja vagyok a keretnek. Először arra gondoltam, valaki szórakozik velem, aztán rájöttem, ilyesmivel nem ildomos tréfálni. Úgyhogy csak fogtam a fejem, miközben azt hajtogattam, hogy ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el.
– Csak azt ne mondja, hogy nem várta a meghívót!
– Azt nem állítom, hogy nem számítottam rá, de tudja, hogy van ez, amíg nem érkezik meg, felesleges róla ábrándozni. Az persze bennem volt, hogy hátha most kapok, hiszen jól alakulnak a dolgaim. Bár az edzőnk, Thomas Tuchel a minap már a fejemhez vágta, hogy amióta bekerültem a válogatottba, nem jönnek úgy a beadások, ahogy eddig. Ezt természetesen csak poénnak szánta – egyfelől nagyot nevettem rajta, másfelől jóleső érzéssel töltött el, hogy törődik velem. Amúgy is azt érzem, hogy bízik bennem.
– Akad példaképe a válogatottban?
– Aki valaha viselte a magyar válogatott mezét, arra felnézek. Ha szabad, két játékosról külön is szólnék. Király Gáborról azért, mert őt mind emberileg, mind szakmailag sokra, sőt nagyon sokra tartom. S nemcsak mert a meccsek előtt felhív, hogy sok sikert kívánjon, vagy mert a nyáron hasznos tanácsokkal látott el a pályafutásommal kapcsolatban, hanem mert a válogatott kapusaként, valamint légiósként elért sikerei ellenére megmaradt annak a remek embernek, aki korábban is volt. Gera Zoltán nevét pedig azért említem, mert ő Angliában vett a szárnyai alá. Birminghamben találkoztunk, ő már a West Bromwich Albion sztárja volt, míg én az Aston Villa U18-as csapatában iparkodtam. Az első kérdése az volt, hogy érzem magam, a következő meg az, hányas lábam van, mert ad nekem két pár stoplist. Félre ne értsen, nem annak örültem, hogy ingyen jutok a cipőkhöz, hanem hogy olyasvalaki törődik velem, akinek nem is kellene. Ezt sohasem felejtem el Zolinak.
– Fájdalom, a magyar válogatott csapatkapitánya, Gera Zoltán ezúttal sérülés miatt nem bevethető a svédek elleni meccsen. Amiként Dzsudzsák Balázs sem...
– Még szombat este olvastam az interneten, mi történt Balázzsal. Rettenetesen sajnálom, ezúton is jobbulást kívánok neki. Szomorú, hogy egy ilyen sérülés mindig benne van a futballban, amiként az is elkeserítő, hogy nem ő az első kulcsjátékos, aki kidől a sorból.
– Eszébe jutott már, hogy a svédek ellen ön foglalhatja el Dzsudzsák Balázs helyét?
– Erről nem csupán korai, felesleges is beszélni. Az odáig rendben, hogy a szakértők és a drukkerek találgatnak, ki pótolhatja őt, de nekem ez nem tisztem. Főleg újoncként nem.
A JÁTÉKOSSAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!