Tökösek vagytok! – Thury Gábor jegyzete

Nemcsak azért vagytok tökösek, mert a magyaroknak rossz emlékű Vaszil Levszki Stadionban végre győztetek (3–1), hanem azért is, mert ezzel konkrétan és átvitt értelemben is hazatér a futball: az Eb-pótselejtező (másik) sorsdöntő meccsét Izland ellen a Puskás Arénában játssza Magyarország, s most már tényleg csupán egy lépés a kontinensbajnokság. Hogy végleg hazaérkezzünk.

A 63 évvel ezelőtti 2:1-es győzelem főképp a kétgólos Hidegkuti Nándor érdeme, csütörtök este az egész együttesé volt a diadal. Igazi csapatmunka, ahogy a többiek pótolni tudták a mieink soraiban egyre inkább vezérszerepet betöltő Szoboszlai Dominikot, akit klubja, a Salzburg nem engedett el a válogatotthoz. Bár ami a teljesítményeket illeti, Gulácsi Péteré és Willi Orbáné az élre kívánkozik, ahogy – a véleményem szerint a magyar futballban némileg alulértékelt, ugyanakkor a roppant hasznos futballt játszó – Kalmár Zsolté is.

A lapzárta szorításában nincs idő a győzelemben szerepet játszó tényezőket felsorolni. Ám egyvalamiről ne feledkezzünk meg! A magyar futball évről évre visszatérő talán legnagyobb átka, hogy játékosaink mentálisan képtelenek elviselni a sorsdöntő összecsapások légkörét. Nos, a szófiai siker legfontosabb összetevője, hogy nem roppantunk meg. Tény, a videobíró két alkalommal úgy „döntött”, ahogy a lelkünk mélyén kívántuk, de nem ennek köszönhető a siker. Labdarúgóink felismerték, ez a bolgár válogatott egyáltalán nem félelmetes, nem olyan sodró lendületű, hogy befolyásolhatná a mieink játékát.

Ennek a találkozónak az egyik legfontosabb üzenete, hogy a magyarok nemcsak verbálisan voltak elszántak, hanem tettekben is. Patetikusan azt írhatnám, hogy megcselekedték, amit megkövetelt a haza, kevésbé fennkölten meg azt, amit Mészöly Kálmán szövetségi kapitányként mondott az 1981-es budapesti magyar–norvég világbajnoki selejtező szünetében fiainak, amikor még 1–1-re állt a mérkőzés, hogy Nyilasi Tiborék valahogy brügöljék ki a mérkőzést. Nyílék 4–1-re nyertek, kijutottak az 1982-es vb-re.

Eszembe jut egy még régebbi találkozó, épp egy bolgár–magyar Eb-selejtező a Vaszil Levszkiben, még 1971 májusából: 3–0-ra kikaptunk, Hoffer József szövetségi kapitány lemondott. De – és ez a legfontosabb – a csapat a hátralévő hat meccsén túljutva bejutott az Eb négyes döntőjébe.

Most az Eb-részvételhez elég lenne egyszer győzni.