– Mi hiányzott a győzelemhez?
– Az én szememben a srácok megnyerték a mai találkozót – mondta a Nemzeti Sportnak Szélesi Zoltán. – Az első meccstől az utolsóig büszke vagyok rájuk, a franciák ellen is jól futballoztak, mi irányítottuk a játékot, az ellenfélnek mindössze egy-két lehetősége volt, azok is az eladott labdáink után alakultak ki. Ez nyilván a koncentráció hiányának tudható be, de a torna ötödik meccsén, ilyen nagy melegben ez érthető.
– Elfogytak a végére?
– Valóban rövid volt a kispad, ugyanakkor a törökök elleni pénteki negyeddöntőben fáradtabbnak éreztem a csapatot, mint a franciák ellen. Minden téren felvettük a versenyt a riválissal, és a jövőben mindenképp építhetünk arra a teljesítményre, amelyet ma a srácok kiadtak magukból. Jól játszottunk, csak sajnos az eredmény nem ezt mutatja.
– A lefújás után Bernd Storck, a magyar válogatott szövetségi kapitánya is mondott néhány szót a korosztályos csapatnak. Mi hangzott el?
– Ő is megerősítette a véleményemet, elmondta, hogy mindenki büszke lehet magára és a teljesítményére. Nemcsak arra, amit a tornán mutatott, hanem arra is, amelyet az idáig vezető úton láttunk tőle. Felemelt fejjel mehetünk haza, és bizakodva tekinthetünk a jövőbe. Nagyon csalódottak vagyunk, de sírni nincs okunk.
„A franciák nem mertek futballozni, ez is mutatja az erősségünket"
„Nagyon erős válogatott volt az ellenfelünk, le a kalappal a magyar válogatott előtt – mondta ezt már Lionel Rouxel, a franciák szövetségi edzője. – A torna során egy hotelben laktunk, s láttam, hogy a stáb és a játékosok is nagyon profin végzik a munkájukat. A játékosok ezúttal is végig küzdöttek, rendkívül jó, harcos mentalitással futballoztak. Ugyanakkor a saját csapatomat is dicséret illeti, elvégre vesztes meccsel kezdtük a tornát, de felálltunk a padlóról, és ősszel utazhatunk a világbajnokságra. Az utolsó találkozó ki-ki meccs volt, amelyen egyetlen gól döntött. A magyar válogatott is szerezhette volna, de örülök, hogy nekünk sikerült.”
„Először is szeretném megköszönni a szurkolóknak, hogy buzdítottak minket – mondta Opavszky Balázs, a magyar válogatott védője. – Sajnos ma csapatszinten hiányzott belőlünk az átütőerő, egy-két extra megoldás, amely eldönthette volna a meccset. Ez ma nem jött ki belőlünk, ezzel együtt büszke vagyok a csapatra, mert mindent megtettünk. Ez volt az ötödik meccsünk a tornán, nyilván fáradtabbak voltunk, de ha picit jobban koncentrálunk, ha kicsivel jobb megoldásokat választunk, megnyerhettük volna a meccset. A franciák nem leptek meg minket, arra számítottunk, amit kaptunk tőlük. A második félidőben beszorítottuk őket, az ellenfél tizenhatosa előtt zajlott a játék, próbáltunk támadni, nálunk volt a labda, de sajnos nem sikerült egyenlíteni. A vereség ellenére azt mondom, a legtöbbet hoztuk ki magunkból, ami erőt adhat a távolabbi jövőre.”
„Olyan eredményeket értünk el, amelyre kevesen számítottak Magyarországon, végig bíztunk magunkban, abban, hogy bejuthatunk a legjobb négybe – vélekedett Mocsi Attila. – Miután nem sikerült, örültünk, hogy kaptunk még egy esélyt a világbajnokságra, jobban is futballoztunk, mint a franciák, de sajnos ezúttal csakis az eredmény számított, a meccset pedig elvesztettük. A törökök elleni meccshez hasonlóan ezúttal is mi kezdtünk jobban, aztán a semmiből az ellenfél szerzett vezetést. Utána igyekeztünk nyomás alá helyezni a franciákat, de nem sikerült egyenlíteni. Ezen a szinten már minden csapat jól védekezik, nekünk sem sikerült eljutni a franciák kapujáig.”
„A csapatunk nagyot küzdött, mindent megtettünk, de sajnos megint nem volt szerencsénk – tette hozzá Ásványi Balázs. – Az Eb egészét tekintve viszont óriási teljesítményt nyújtottunk, senki nem számított arra, hogy csoportgyőztesként jutunk a legjobb nyolcba. Mindenki profin viselkedett, de a szerencse hiányzott.”