Válogatott: A beválogatásom, remélem, csupán a kezdet volt – Holender

– Gyanítom, amikor szülővárosában, a szerbiai Kragujevacban elkezdett focizni, még nem arról álmodott, hogy magyar válogatott lesz.
– Hétéves voltam akkor, még abban sem lehettem biztos, hogy futballista leszek – felelte a Budapest Honvéd játékosa, a 24 éves korára a magyar válogatottba szóló meghívót kiérdemlő Holender Filip. – Gyerekfejjel jóformán minden sportágat kipróbáltam, amit csak lehetett. Apukám örömére a kosárlabdát is, ő ugyanis azt űzte korábban. Akik látták játszani, azt mesélték, ha nincs a délszláv háború, szép karrier várt volna rá.

– Édesapját vigasztalhatja, hogy ami neki nem jött össze, fiának sikerült – talán még azt sem bánja, hogy rúgja és nem dobja a labdát.
– Hosszasan sorolhatnám, mi mindent köszönhetek a szüleimnek, de a legfontosabb, egyben legnehezebb döntést akkor hozták meg, amikor elengedtek Magyarországra. Még a tizenötöt sem töltöttem be akkor… A jelek szerint szorult belém némi tehetség, mert miközben szó volt arról, hogy a két belgrádi sztárklub egyikében, a Partizanban vagy a Crvena zvezdában folytathatom, próbajátékra jöttem a Magyar Futball Akadémiához. Az egyhetes teszt jól sikerült, alighogy hazaértem Kragujevacba, már jelezték is Kispestről, hogy visszavárnak. Amikor édesapám megtudta, hogy a Honvéd keres, csak annyit jegyzett meg: fiam, ez Puskás Ferenc csapata, menned kell! Én meg boldogan jöttem, mit sem törődve azzal, hogy egyik pillanatról a másikra ötszáz kilométerre találom magam az otthonomtól… Megéltem nehéz időszakokat, de az, hogy abban a klubban játszhatok, amelyben hajdanán Puskás Öcsi, minden megpróbáltatást feledtetett velem. Úgy neveltek, hogy a múltat tisztelni kell, anélkül a futball sem ér semmit. A Honvéd mellett talán azért áll közel a szívemhez a Liverpool, mert az Anfielden is úgy ápolják a hagyományokat, ahogyan illik. Van valami közös a Honvédban és a Liverpoolban, ami nem más, mint a szenvedély, valamint az örökös küzdelem a klubért, a szurkolókért és a tradícióért.

– Tavaly májusban, két fordulóval az NB I befejezése előtt úgy nyilatkozott a Nemzeti Sportnak, hogy két álma van: a bajnoki cím elhódítása a Honvéddal, illetve a válogatottbeli bemutatkozás. Az első heteken belül teljesült, míg a másodikhoz közelebb van, mint valaha.
– Amennyire örültem, annyira megtisztelve éreztem magam, amikor a legutóbbi kerethirdetésnél kiderült, hogy Marco Rossi számol velem. Alig vártam, hogy meghívót kapjak! Készültem rá, idővel karrierem egyik legnagyobb céljává vált, hogy pályára léphessek a magyar válogatottban. Főleg azután, hogy kétezer-tizenhárom augusztusában megkaptam a magyar állampolgárságot. Volt valami sorsszerű abban, hogy rá egy hétre megszereztem az első élvonalbeli gólomat. Olykor amúgy is azt érzem, az életem forgatókönyvét odafentről írják. Egyszer már meséltem arról, hogy az apai nagyapám magyar volt. Holender Zoltánnak hívták, fájdalom, alig ismertem, mert kétéves voltam, amikor távozott közülünk. Nem volt könnyű élete, de a sors Kragujevacba sodorta, ahol végre-valahára nyugalomra és boldogságra lelt. Azt megelőzően sokáig Pesten élt, vagyis ő onnan vándorolt el, ahová én tíz évvel ezelőtt megérkeztem, és ahol immár otthon érzem magam. Rengeteget kaptam Magyarországtól, ezt azzal igyekszem viszonozni, hogy a pályán mindent elkövetek a sikerért.

– Viszi a szerb vére, ugye?
– A győzelem iránti vágy gyerekkorom óta hajt, mindig, mindenben nyerni akarok! Nem vagyok az a típus, aki hátradől, ha elér valamit, folyton keresem az újabb kihívást. Ezért is merem kijelenteni, hogy a beválogatásom, remélem, csupán a kezdet volt. Mint említettem, óriási megtiszteltetés, hogy itt lehetek, de nem elégedhetek meg ennyivel. Meg akarok ragadni a keretben! Marco Rossi vezetésével új korszak kezdődött, feltett szándékom, hogy részese legyek mindannak, ami a következő években vár a nemzeti együttesre.

– Huszonnégy évesen érett meg arra, hogy válogatott legyen?
– Sok mindenen keresztülmentem, amíg eljutottam idáig. Négyszer játszhattam az U21-es válogatottban, legutóbb éppen két évvel ezelőtt, a Görögország elleni Európa-bajnoki selejtezőn viselhettem a címeres mezt. Tudja, mi a szép? Az, hogy hétfő este bekopogtattak a szobámba, és megleptek azzal a dresszel, ami akkor rajtam volt. Felemelő érzés itt lenni, ez az igazság.

– A szövetségi kapitány azzal magyarázta a beválogatását, hogy egyfelől huzamosabb ideje jól futballozik, másfelől gyakorlatilag minden poszton bevethető, akár Joker is lehetne a beceneve…
– Így még nem szólított a „Mister”, de nincs ellene kifogásom. Meglehet, némelyek azt gyanítják, a meghívásom annak szól, hogy korábban évekig voltam Marco Rossi játékosa a Honvédban, ám ez nem így van. Kizárólag abban az esetben számít valakire, ha az illető kiérdemli a bizalmát a megfelelő teljesítményével, egyúttal látja rajta a mindenáron való győzni akarást. Ok nélkül engem sem hívott volna meg. Az persze könnyíti a dolgom, hogy ismerem őt, ahogyan a stáb nagyját, hiszen néhányan közülük szintén dolgoztak Kispesten. Legalább felelevenítjük a régi szép időket…

– Nemcsak a hangulata, az önbizalma is rendben lehet: a hét végén az ön góljával nyert a Honvéd a Diósgyőr ellen.
– Szerintem a labdarúgásban az önbizalom a legfontosabb. Azonkívül a motiváció. Ha ezen a téren nincs gond, sokat elérhetsz. A példám is bizonyítja, hogy semmi nem lehetetlen! Ennek szellemében teszem a dolgom, miközben próbálom élvezni minden pillanatát annak, hogy futballozhatok.

– Az iménti válaszából arra következtetek, vasárnap este nem megilletődötten lépett be a telki edzőközpont forgóajtaján. Vagy tévedek?
– A legnagyobb tisztelettel jöttem, ugyanakkor abban a hitben, hogy nem érdemtelenül vagyok itt. Ismerősökből nem volt hiány, aki nem volt a csapattársam, azzal ellenfélként találkoztam, akivel még úgy sem, annak bemutatkoztam, ahogy egy újonchoz illik. Mindenki kedvesen, segítőkészen fogadott, az első pillanattól fogva azt érzem, hogy itt egymásért, egy célért, mi több, egy nemzetért küzdünk.

– Belegondolt már abba, hogy amíg az U21-es csapatban a görögök ellen szerepelt utoljára, addig – ha a sors, no meg Marco Rossi is úgy akarja – a válogatottban a görögök ellen léphet pályára először?
– Ez egyelőre nem több álomnál, de ha valóra válik, elhiszi, hogy a történetemet föntről írják?

A VÁLOGATOTT KERETE A GÖRÖGÖK ÉS AZ ÉSZTEK ELLEN
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Gróf Dávid (Budapest Honvéd)
VÉDŐK: Baráth Botond (Budapest Honvéd), Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Fiola Attila (Mol Vidi FC), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Lang Ádám (CFR Cluj – Románia), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orban (RB Leipzig – Németország), Vinícius (Mol Vidi FC)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Kalmár Zsolt (DAC – Szlovákia), Kleinheisler László (Asztana – Kazahsztán), Kovács István (Mol Vidi FC), Nagy Ádám (Bologna – Olaszország), Nagy Dominik (Legia Warszawa – Lengyelország), Nagy Gergő (Budapest Honvéd), Pátkai Máté (Mol Vidi FC)
TÁMADÓK: Eppel Márton (Kajrat Almati – Kazahsztán), Gyurcsó Ádám (Hajduk Split – Horvátország), Holender Filip (Budapest Honvéd), Németh Krisztián (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Sallai Roland (SC Freiburg – Németország), Szalai Ádám (TSG 1899 Hoffenheim – Németország), Varga Roland (Ferencváros)

NEMZETEK LIGÁJA

A C-LIGA PROGRAMJA

2. CSOPORT
Szeptember 8., szombat
Finnország–MAGYARORSZÁG 1–0
Észtország–Görögország 0–1
Szeptember 11., kedd
MAGYARORSZÁG–Görögország 2–1
Finnország–Észtország 1–0
Október 12., péntek
20.45, Athén: Görögország–MAGYARORSZÁG
20.45: Észtország–Finnország
Október 15., hétfő
20.45, Tallinn: Észtország–MAGYARORSZÁG
20.45: Finnország–Görögország
November 15., csütörtök
20.45: Görögország–Finnország
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Észtország
November 18., vasárnap
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Finnország
20.45: Görögország–Észtország