Belgium a nyolcvanas-kilencvenes években a magyar futballisták legfontosabb célországai között volt, honfitársaink attól kezdve, hogy 1979-től már legálisan igazolhattak külföldre, az „első fecskéhez”, az FC Bruges-be szerződő Bálint Lászlóhoz hasonlóan szívest-örömest szerződtek az országba, ahol az évek során törvényszerűen valamilyen kapcsolatba kerültek a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával, Georges Leekensszel. Őket kérdeztük emlékeikről, véleményükről és arról, milyen magyar kapitány lesz a sokat látott belga szakemberből.

BÁLINT László, 76-szoros válogatott védő, az FC Bruges korábbi játékosa:

„Nemcsak csapattársak voltunk két évig, hanem az összetartások alatt szobatársak is. Egymás mellett játszottunk a Bruges védelmének tengelyében, így bizonyos mértékig egymásra voltunk utalva. Túlzás lenne azt állítani, hogy technikailag mindent tudott, viszont jól olvasta a játékot, fejjátékával kimagaslott a mezőnyből, keményen, megbízhatóan futballozott. Az első évben rögtön bajnokok lettünk, és bár viszonylag kevés gólt szereztünk, keveset is kaptunk, és ebben jelentős szerepe volt. Hogy milyen edzőnek tartom? Nem voltam a játékosa, nem láttam egyetlen edzését sem, de aki kétszer tudott Belgium szövetségi kapitánya lenni, az nem lehet »ürge«. Lehet, sokan meglepődtek a kinevezésén, hiszen a neve nem forgott a kapitányjelöltek között, akinek viszont ismeretlen egy ötszörös belga bajnok, kétszeres belga szövetségi kapitány, az biztosan nem szakember… Örülök, hogy nem hoz stábot magával, hanem tehetséges, fiatal magyar edzőket vesz maga mellé, ebből még profitálhat a futballunk. Szimpatikus számomra az is, hogy vállalta, a bére eredményfüggő, ez azt mutatja, bízik magában. Vállalta, hogy a válogatottat kijuttatja az Európa-bajnokságra, és bár ehhez jó csoportbeosztásra is szükség van, remélem, sikerrel jár. Lényegesen közvetlenebb ember, mint elődje, Bernd Storck volt, aki annak idején ráadásul elüldözte a nemzeti együttestől Szabics Imrét, aki most Ausztria másodedzője lett.”

FAZEKAS László, 92-szeres válogatott támadó, az Antwerp volt játékosa

„Furcsa érzések kavarognak bennem Georges Leekens kinevezésével kapcsolatban. Meglepett, hogy ő lett a magyar kapitány, már csak azért is, mert Belgiumban gyakorlatilag kész tényként kezelték, hogy átveszi a Kortrijk irányítását. Ehhez képest ő irányítja a jövőben szülőhazám válogatottját, és ez bennem megannyi kérdést vet fel. Személyesen ismerem, többször is beszélgettünk, intelligens férfi és jó szakember. Mindössze két évvel fiatalabb nálam, így akár én is irányíthatnám a magyar válogatottat. Úgy tűnik, hiába volt rajtam kilencvenkét alkalommal a címeres mez, ez Magyarországon annyit sem ér, mintha huszonkilenc alkalommal viseltem volna. Nem értem az MLSZ vezetőit, miért ragaszkodnak külföldi szakemberhez, aki nem ismeri az otthoni közeget, és akinek egészen különleges pszichológiai képességekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy sikeres lehessen. Ha már én nem kellettem, ott lett volna Dunai Antal, aki többször is bizonyított. Mindezektől függetlenül sok sikert kívánok Georges Leekensnek, de az ő kinevezésétől nem nyugodott meg a lelkem…”

GARABA Imre, 82-szeres válogatott védő, a Charleroi korábbi játékosa

„Csak általánosságokban tudok arról beszélni, milyen futballszakmai filozófiát képviselhet Georges Leekens, hiszen nem volt az edzőm. Egy biztos, az a szakember, aki a Bruges csapatával bajnoki címet szerez, aki az Anderlecht munkáját irányíthatja, és aki nem utolsósorban a válogatottat kétszer is vezetheti, ráadásul sikeres, vb-résztvevő nemzeti csapat alapjait rakja le, minden elismerést megérdemel. Leekens – amit az eredményei, a róla kialakított szakmai kép sugall a számomra – nem extra híres és ismert, ugyanakkor rendkívül jó, hatékony edző, akit tízes skálán nyolcasra értékelnék. Érdemes tudni a belga edzőkről, hogy a munkát tartják a legfontosabbnak. A Charleroi-nál a hatvanhétszeres válogatott Georges Heylens volt az edzőm, és ha röviden jellemezném őt, azt mondanám: profi mentalitású. Persze ez a hozzáállás nem jelenti azt, hogy Georges Leekens eredményes lesz a magyar válogatott élén, de hogy tud és akar dolgozni, az biztos.”

DISZTL László, 28-szoros válogatott védő, az FC Buges volt játékosa

„Nem most történt, még 1989 nyarán. A bajnokság első fordulójában a Honvéddal Csepelen játszottunk, és azon a mérkőzésen Georges Leekens is kíváncsi volt a játékomra, ugyanis szerette volna megerősíteni az FC Bruges védelmét. A találkozó után azt mondta, még gondolkodik az átigazolásomon, utólag aztán elárulta: azonnal tudta, hogy szüksége van rám, csak el akarta kerülni, hogy hirtelen megemelkedjen a vételáram… Nem tagadom, hálás vagyok neki, hiszen két évig az edzőm volt Bruges-ben, és neki is köszönhetem, hogy bajnokságot, kupát és Szuperkupát nyertem Belgiumban. Határozott, kemény, céltudatos emberként ismertem meg, aki játékosként védőt játszott, azonban edzőként egyértelműen a támadófutballt favorizálta. Nagyon jó hatással volt rám, szerettem vele dolgozni, nem kevés szerepe van abban, hogy még a belgiumi időszakom alatt beiratkoztam az edzői tanfolyamra, ugyanis eldöntöttem, pályafutásom befejezése után én is edző leszek. Számomra nem kérdés, az MLSZ-ben jó döntést hoztak a kinevezésével, már csak azért is, mert impulzív, precíz ember, és olyan kultúrából jött, amelyben az ország válogatottja rengeteget lépett előre az irányítása alatt.”

GYIMESI László, 12-szeres válogatott középpályás, a Genk korábbi játékosa

„Amikor a Genk játékosa voltam, Leekens irányította az FC Bruges-t és a Mechelent is, és mindkét csapatnál a támadófutballt helyezte előtérbe. Több nyelven beszélő, ismert edző, és bár már hatvannyolc esztendős, nem gondolom, hogy a kora hátrány lenne. Nálam nem idős edző, sokkal inkább tapasztalt… Amikor szóba került, hogy esetleg a szövetségi kapitányunk lehet, nyilván alaposabban utánanézett a magyar futballnak, és aligha ígért csodát. Szimpatikus, hogy nem hoz magával seregnyi segítőt, hanem magyar edzők dolgoznak majd mellette. Hogy a 2020-as Európa-bajnokságra kijut-e a válogatott? Úgy vagyok vele, mindegyik selejtező előtt a kijutást kell megcélozni, és ha ez egy hatvannyolc esztendős belga trénerrel sikerül, annak éppúgy örülök majd, mint ha ez egy magyar szakemberrel a kispadon jönne össze.”

URBÁN Flórián, 40-szeres válogatott középpályás, a Waregem, a Mechelen, a Beerschot, az Anderlecht és az Aalst volt játékosa

„Sok meccset játszottam a csapatai ellen, de nekem sohasem volt az edzőm, így szakmai véleményt nem tudnék róla mondani, mert miután hazajöttem Belgiumból, nem követtem a pályafutását. Az biztos, hogy a legnevesebb belga edzők közé tartozott akkoriban is, jó híre volt mindig. Kíváncsi vagyok, nálunk mire megy.”

BÁNFI János, 25-szörös válogatott védő, az Aalst korábbi játékosa

„Amikor kikerültem Belgiumba, a Mouscron edzője volt, és nagyon jó csapatot rakott össze. Mindig határozott elképzelései voltak, amelyeket következetesen képviselt. Negyvennyolc éves korában konzervatív edzőnek tűnt, a szememben a régi iskolát képviselte már húsz évvel ezelőtt is. Az ő nevéhez kötődik a Mpenza testvérek, Émile és Mbo felfedezése, míg a második belga kapitányi korszakában Eden Hazard-ékkal dolgozhatott. Taktikailag mindig nagyon jó, fegyelmezett csapatai voltak. Erénye, hogy kevésbé erős keretű csapatokból az elváráson felüli teljesítményt tudott kihozni. Az utóbbi évek nem az ő sikereitől hangosak, de ez nem jelenti azt, hogy nálunk ne tudna eredményt elérni.”

MAGYAR István, 16-szoros válogatott csatár, az FC Bruges volt játékosa

„Csapattársak voltunk, és azt tudom, hogy játékosként kőkemény volt, nem ismert kompromisszumot a pályán. Belgiumban nagyon jó híre volt mindig is edzői berkekben, örülök neki, hogy ő lett a kapitány, de féltem is ettől a feladattól. Nem azért, mert szakmailag nem tartom felkészültnek, hanem azért, mert nem is sejti, milyen ellenállásra számíthat Magyarországon. Olvasgattam az internetes hozzászólásokat a kinevezésekor, máris pocskondiázzák, elmondják mindennek. Nem tudja, hogy egy sereg nagyképű futballista közé került, akikről nehéz eldönteni, hogy tehetségtelenebbek-e vagy lustábbak. Abban is biztos lehet, hogy a magyar edzők az első perctől kezdve fúrják majd, irigység veszi körül. Irgalmatlanul nehéz dolga lesz ebben a közegben.”

HALMAI Gábor, 57-szeres válogatott középpályás, az Ekeren korábbi játékosa

„Az általa irányított csapatok közül játszottam az FC Bruges és a Charleroi ellen is. Jó edzőnek számít Belgiumban, mindig is jól csengett a neve. Voltak persze kudarcai is, de az eredményessége ötven százalék fölötti, és ez jónak számít. Nincs bajom azzal, hogy most a belga vonal mellett tette le a voksát az MLSZ, az ottani műhelymunka kiváló, márpedig ha egy olyan kis országban ilyen magas színvonalú futball van, akkor van mit tanulnunk tőlük.”