Válogatott: Nem tartok attól, hogy bárki is elszállna – Rossi

– Kijelenthető, hogy az elmúlt időszakban az Oroszország elleni idegenbeli mérkőzés állította a legnagyobb erőpróba elé a magyar válogatottat?
– Ez így van – bólintott a Nemzeti Sport felvetésére a moszkvai VTB Arenában elért 0–0-s döntetlent követő sajtótájékoztatón Marco Rossi szövetségi kapitány. – A szeptemberi két meccs sem volt könnyű, de semmi kétség, hogy a három októberi találkozóból a moszkvai volt a legnehezebb. Ennek persze több oka van. Mindenekelőtt az, hogy az orosz válogatott erős. Sőt nemcsak erős, gyors is, futballistái gyakran sprintben közlekedtek. Mivel fizikailag erősek, keményen játszottak, ezzel rengeteg nehézséget okoztak nekünk, a szünet után iszonyúan meg kellett szenvednünk, hogy tartsuk az eredményt. Az első félidőben csak egy-két beadás okozott veszélyt, ám a folytatásban több gólszerzési lehetőség nyílt az oroszok előtt. Tisztában voltunk vele, hogy a legtöbb átadással a kiváló felépítésű Dzjubát keresik, ám el kell ismernem, nemigen tudtuk megakadályozni, hogy eljusson hozzá a labda. Noha Dzjuba semlegesítése másoknak is gondot okozott már, nekünk tanulnunk kell ebből is.

– Elégedett a döntetlennel?
– Mindig győzni akarok, de ezúttal nem lehetek csalódott a végeredmény miatt, ebben a meccsben nem volt több. Legyünk őszinték, csodaszámba ment volna, ha nyerünk. Szóval, örülök az egy pontnak, de ami igazán boldogsággal tölt el, az a játékosaim hozzáállása. Az első másodperctől az utolsóig úgy küzdöttek, mint az oroszlánok. Egy pillanatra sem adták fel, folyamatosan segítették egymást. Szenvedtek, igen, de ez is része a labdarúgásnak. Ezzel a hozzáállással kell mindig pályára lépni. Ha netán vereséget szenvedünk, a futballisták akkor is emelt fővel hagyhatták volna el a játékteret, mert ami szerda este bennük volt, azt kipréselték magukból. Büszke vagyok rájuk.

– Az egy hét alatt lejátszott három meccsen elért eredményekre is az lehet.
– Az is vagyok. Mi több, én még a két szeptemberi mérkőzést is ideveszem. Oroszországtól ugyan hazai pályán kikaptunk, de az akkor történtekből is okultunk. Arra viszont senki sem számíthatott, hogy Törökországban és Szerbiában egyaránt győzünk, míg Moszkvából elhozunk egy pontot. S közben a legfontosabb összecsapást, a Bulgária elleni Európa-bajnoki pótselejtezőt is sikerrel vettük – lehet, hogy előzetesen valamivel esélyesebbek voltunk, de ne feledjük, a bolgárok otthonában, Szófiá­ban kellett nyernünk ki-ki meccsen. Szerintem hozzám hasonlóan minden magyar drukkernek van oka a büszkeségre és az örömre.

– Ha már szóba került az oroszoktól elszenvedett szeptemberi vereség: a döntetlenből az is következik, hogy most jobban játszott a csapat, mint egy hónappal ezelőtt?
– Nem gondolom, hogy jobban futballoztunk, ellenben jobban küzdöttünk. A védekezésünk is acélosabb volt, nem követtünk el olyan hibákat, mint a budapesti mérkőzésen. Ami tőlünk telt, megtettük. Nyilván szerettünk volna nagyobb nyomást helyezni az ellenfélre, szerettük volna letámadni a saját térfelén, csakhogy Oroszország ezt másként képzelte. Voltak olyan időszakai a meccsnek, amikor nehezen birkóztunk meg a ránk nehezedő nyomással, de ha lehetőségünk nyílt rá, igyekeztünk támadni, vezettünk is egy-két veszélyes ellentámadást, ám többre nem futotta. A foci egyszerű játék. Ha nálad van a labda, támadhatsz, ha nincs, védekezned kell.

– Két héttel ezelőtt dőlt el, hogy a FIFA szabálymódosításának köszönhetően kalkulálhat Loic Negóval, rögvest meg is hívta a keretbe, hogy aztán Bulgária és Szerbia ellen csereként, Oroszországban már kezdőként vesse be. Azt kapta tőle, amit várt?
– Nego Moszkvában szerepelt azon a poszton, amelyen szerintem a legjobb teljesítményre képes. Ha öt középpályással állunk fel, és ő a jobb szélen játszik, akkor lehet a csapat legnagyobb hasznára. Az első félidőben kissé félénk volt, de azt se hallgassuk el, hogy nem kapott megfelelő kiszolgálást, mint már utaltam rá, egyik oldalon sem mentek úgy a támadások, ahogyan előzetesen reméltük. A szünet után feljavult a játéka, különösen az utolsó húsz percre. Klubcsapatában némileg más pozícióban számolnak vele, kis időre szüksége volt, hogy teljesen megértse, mit kell játszania ebben a hadrendben. Összességében elégedett vagyok vele is, meggyőződésem, hogy a jövőben nagy segítségünkre lesz.

– Jól fest a B-liga harmadik csoportjának tabellája a negyedik forduló után?
– Egész jól. Megkockáztatom, nem sokan hitték volna, hogy hét pontot gyűjtve a második helyen állunk – talán még mi sem. Úgy vélem, eddig nagyszerűen teljesítünk a Nemzetek Ligájában, holott kizárólag nálunk magasabban rangsorolt vetélytársakkal kell felvennünk a versenyt. Mi nem képviseljük azt a szintet, amit Németország, Franciaország vagy Olaszország, tőlünk nem várható el, hogy minden mérkőzésen győzzünk, mégis közelebb vagyunk az első helyhez, mint a negyedikhez. Nyugodt szívvel tehetem hozzá, hogy megérdemelten állunk ott, ahol. Minden pontért becsülettel megküzdöttünk, és ugyanúgy kell küzdenünk a folytatásban is.

– Témánál is vagyunk… Legközelebb Izland ellen játszik a válogatott, az a meccs dönt az Európa-bajnoki részvételről. Készen áll a csapat az összecsapásra?
– Az a mérkőzés más lesz, mint a többi, de van okunk rá, hogy bizakodva várjuk. Most az a legfontosabb, hogy két lábbal a földön maradjunk. Nem mintha tartanék attól, hogy bárki is elszállna – ezt a csapatot a megfelelő hozzáállás jellemzi. Nincs olyan ranglista, amelyen az izlandi válogatott ne állna a magyar előtt, papíron tehát nem mi számítunk esélyesnek. Hetek múlva meglátjuk, mennyit érnek a pályán a különböző rangsorok.

– A legutóbbi három ellenfél, Bulgária, Szerbia vagy Oroszország mérhető Izlandhoz?
– Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy a játékukban van-e hasonlóság, nemmel kell felelnem. Izland a klasszikus négy–négy–kettes hadrendet alkalmazza, nem is akárhogyan. Tulajdonképpen bemagolta a rendszert, de hatékonyan használja. Elöl és hátul is magas és erős labdarúgókat vonultat fel, a szélről érkező beadások ugyanúgy veszélyesek lehetnek, mint a szabadrúgások és a szögletrúgások. Más stílus, más mérkőzés, más ellenfél vár ránk, de megtesszük, amit csak lehet. Nyolc-kilenc hónapja, vagyis amióta eldőlt, hogy adott esetben velük kerülhetünk össze, figyeltük őket is, van még egy szűk hónapunk, hogy a lehető legjobban felkészüljünk belőlük. Úgy gondolom, a bolgároknál jobbak, de a szerbeknél és az oroszoknál nem. Nagyon nehéz meccs lesz, de hinnünk kell benne, hogy megnyerjük – és hisszük is.

A MAGYAR VÁLOGATOTT ŐSZI PROGRAMJA
NEMZETEK LIGÁJA (2020–2021)
Szeptember 3.: Törökország–Magyarország 0–1
Szeptember 6.: Magyarország–Oroszország 2–3
Október 11.:Szerbia–Magyarország 0–1
Október 14.: Oroszország–Magyarország 0–0
November 15., 20.45: Magyarország–Szerbia
November 18., 20.45: Magyarország–Törökország