Válogatott: Stieber Zoltán úgy érzi, semmibe vették

– Hosszú út vezetett vissza Amerikába?
– Nem volt rövid – mondta Stieber Zoltán, 29 éves, 25-szörös magyar válogatott középpályás, a D. C. United játékosa, aki tagja volt az új szövetségi kapitány, a belga Georges Leekens első két felkészülési mérkőzésére összehívott keretnek, de a kazahok (2–3) és a skótok (0–1) ellen elveszített meccseken – a két cserekapus, Dibusz Dénes és Kovácsik Ádám, valamint Nagy Ádám és Eppel Márton mellett – egyetlen perc játéklehetőséget sem kapott.

– No de hosszabb volt, mint általában?
– Kedden volt a skótok elleni meccs, szerdán napközben repültem Londonba, onnan tovább Washingtonba, helyi idő szerint éjfél körül értem a lakásomba, otthon akkor már másnap hajnal volt. Csütörtökön így nem voltam túl friss, pénteken pedig ismét repülőtéren jártam: Kansasbe utaztunk bajnoki meccsre.

– Arra gondoltam, hogy volt ideje rágódni, mi történt ezen a két meccsen a válogatottal és – önnel.
– Nem a legjobb lelkiállapotban utaztam, nagyon csalódott voltam, hogy nem léphettem pályára. Új szövetségi kapitányunk van, ez alighanem mindenkit motivált, mondjuk én mindig nagy örömmel megyek haza a nemzeti csapathoz, most sem volt ez másként.

– Volt valami előjele annak, hogy hiába cserél a kapitány mindkét meccsen hat mezőnyjátékost, ön egyiken sem lesz közöttük?
– Nem is tudom. Ha arra gondolok, hogy az előző év végén, Luxemburgban a nyolcvanharmadik, Costa Rica ellen a kilencvenegyedik percben álltam be, akkor igen, lehet, hogy ez annak tekinthető, bár akkor az új kapitány csak megfigyelőként volt jelen. Mégis úgy voltam vele, hogy az tavaly novemberben volt, eltelt néhány hónap azóta, így bizakodva érkeztem Telkibe.

– A hétközi munka során sem érezte, hogy ez lesz ebből?
– Azok után, hogy Georges Leekens odajött hozzám, és azt mondta, nagyon tetszik neki, amit tőlem lát, szerinte megfelelő állapotban, jó formában vagyok, nem. Sőt, nagyon nem ezt éreztem. Azt mondta, úgy látja, az ék mögött mindhárom középpályás pozícióban használni tud, és kérdezte azt is, hogy nekem melyik a kedvencem. Ne értsenek félre: megviselt engem is a kazahok elleni kudarc, a csapat tagja vagyok, ha pályára nem is léptem, de az első mérkőzés után végképp nem hittem, hogy Skócia ellen sem jut nekem egyetlen perc sem. Kegyetlen rossz érzés a két vereség, nekem még külön rosszulesett, hogy ennyire semmibe vettek. Nem tagadom, huszonkilenc évesen nem erre számítottam.

– Semmibe vették?!
– Így éreztem.

– A kapitány dolga eldönteni, kit játszat, kit cserél be. A skótok elleni vereséget követő sajtótájékoztatón az önnel kapcsolatos kérdésre azt felelte, versenyhelyzet van, a játéklehetőségre nincs garancia.
– Ezzel nincsen semmi baj, ez a normális, én is úgy mentem az edzőtáborba, hogy megküzdök a helyemért. Amikor pedig emlékplakettet kaptam a huszonötödik válogatott mérkőzésem emlékére, az pluszlökést adott, a gesztus még elszántabbá teszi ilyenkor az embert. A közös munka során kapott visszajelzések alapján váratlanul ért, hogy szinte mindenki pályára léphetett, csak én nem. S azért felkészülési meccsekről beszélünk...

– Esetében, csakúgy, mint Nikolics Nemanjánál, bonyolítja a helyzetet, hogy az Egyesült Államokban futballoznak, nagyon hosszú és fáradságos az út, közben zajlik az MLS bajnoksága. A Chicago Fire támadója már utalt arra, hogy nem tudja, jön-e legközelebb.
– Hazafelé, aztán vissza Washingtonba az átszállással, várakozással úgy negyven óra volt az út, ennyi utazással eltöltött idő tényleg soknak tűnik nulla percért. Volt egy bajnokink, amíg Magyarországon voltam, a kansasi meccs előtt pedig megbeszéltük Ben Olsen vezetőedzővel, hogy kockázatos lenne, ha a kezdőbe jelölne, az utolsó negyedórára álltam be, vagyis csaknem két klubmeccsen nem számíthattak rám – nekem mindig a válogatott volt az első, de felelősséggel tartozom a klubomnak is. És lehetek őszinte: itt is meg kell harcolnom a helyemért, a szerződéshosszabbításért. Soha nem helyeztem magam a válogatott érdekei elé, soha nem kötöttem feltételekhez a szereplést, ha hívtak, jöttem, de nem tagadom, nagyon megviselt, ami most történt.

– Jön a következő két felkészülési mérkőzés: ha hívják, jön?
– Azért kerettag az ember, mert számítanak rá, de ennek ellentmond, ami most velem történt. Amerika tényleg nincs közel, de ez a helyzet nem csak nekem rossz, nem hinném, hogy a szövetségben örülnének annak, ha gyakran előfordulna hasonló eset, bár azt sem gondolom, hogy a kapitánynak érdeke lenne hazahívnia ekkora távolságból olyan játékost, akiről tudja, hogy nem játszatja. Szóval át kell gondolni a helyzetet. Kétezertizenegyben voltam először válogatott, ennyi idő alatt huszonöt címeres mezben játszott meccs talán nem annyira sok, úgy értem, talán a korábbiakban sem mindig mindenki bízott bennem, de ha hívtak, mindig nagy örömmel jöttem. Ám ha biztosan nincs esélyem a pályán bizonyítani, akkor lehet, hogy nincs értelme ennyit utazni.

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEK 2018-BAN
Március 23. (péntek), 19.00: MAGYARORSZÁG–Kazahsztán 2–3 (Budapest, Groupama Aréna)
Március 27. (kedd), 20.00: MAGYARORSZÁG–Skócia 0–1 (Budapest, Groupama Aréna)
Június 6. (szerda): Fehéroroszország–MAGYARORSZÁG (Breszt, OSZK Bresztszkij Stadion)
Június 9. (szombat): MAGYARORSZÁG–Ausztrália (Budapest, Groupama Aréna)

NEMZETEK LIGÁJA
A C-LIGA CSOPORTBEOSZTÁSA
1. csoport: Izrael, Albánia, Skócia
2. csoport: Magyarország, Észtország, Finnország, Görögország
3. csoport: Ciprus, Bulgária, Norvégia, Szlovénia
4. csoport: Litvánia, Montenegró, Szerbia, Románia

A TOVÁBBI SZINTEK CSOPORTBEOSZTÁSA ÉS PROGRAMJA
A-LIGA • • • B-LIGA • • • D-LIGA

A C-LIGA PROGRAMJA

2. CSOPORT
Szeptember 8., szombat
18.00: Finnország–MAGYARORSZÁG
20.45: Észország–Görögország
Szeptember 11., kedd
20.45: MAGYARORSZÁG–Görögország
20.45: Finnország–Észtország
Október 12., péntek
20.45: Görögország–MAGYARORSZÁG
20.45: Észtország–Finnország
Október 15., hétfő
20.45: Észtország–MAGYARORSZÁG
20.45: Finnország–Görögország
November 15., csütörtök
20.45: Görögország–Finnország
20.45: MAGYARORSZÁG–Észtország
November 18., vasárnap
20.45: MAGYARORSZÁG–Finnország
20.45: Görögország–Észtország