A csúcsról, felfelé – Szöllősi György jegyzete

Zsóri Dániel eddigi története különleges. Egyetlen, egyetlenegy felnőtt tétmeccsen szerzett gólja azonnal olyan magasságokba röpítette, ahova mégoly kitűnő, világklasszis futballisták sem feltétlenül jutnak el egy teljes pályafutás alatt sem. Lionel Messit, a futballtörténet egyik legnagyobb játékosát például már ötödször jelölték a Puskás-díjra, s ebben a pillanatban körülbelül annyi esélye van rá, hogy hétfőn őt szólítsák győztesként a milánói Scala színpadára ez ügyben életében először, mint a nagyváradi illetőségű, gyerekként Békéscsabán futballozó, majd Debrecenben profivá váló, még mindig csak 18 esztendős Zsórinak. Pedig az azóta már a Fehérvár keretét erősítő fiatal tehetség eredménysora mostanig mindössze annyiból áll, hogy élete első NB I-es meccsén, 1–1-es állásnál beszállt a Debrecen csapatába a Fradi ellen, és a 93. percben egy pazarul kivitelezett, távoli ollózós kapásgóllal eldöntötte a találkozót. Ez jó fél éve történt, azóta a találatot (amelyet Zsóri pályafutásában még nem követett második NB I-es gól) megválasztották az idény legszebb góljának idehaza, beválasztották a világ idei tíz legkülönlegesebb találata közé, azaz felkerült a FIFA Puskás-díj szavazólapjára, majd ott is bekerült az első háromba. Ami azt jelenti, hogy a felvételt mára több millióan látták, százezres nagyságrendben szavaztak is rá szurkolók, hiszen a dobogóra az ő internetes voksaikkal lehetett felkerülni. Mostantól a FIFA által felkért szakértők kezében van a döntés, ha marketingszempontok döntenek (ez sem lenne meglepő), Messi amúgy is különleges góljának van a legtöbb esélye, ha elvonatkoztatnak a gólszerző személyétől, és egymás mellé teszik a három felvételt, Zsórinak kellene nyernie. (Juan Quintero győzelmén nagyon csodálkoznék.) De önmagában a tény, hogy Messivel van versenyben egy tizenéves magyar, nehezen felfogható, feldolgozható, még szurkolóként is, hát még magának Zsóri Dánielnek, aki szinte szabadkozni kénytelen az interjúkban, hogy hadd ne beszéljen már újra és újra csak erről az egy gólról, hiszen egy egész, ígéretes pályafutás állna előtte ugyebár...

Kívánjuk neki, hogy ez az idei álom csak egy még izgalmasabb utazás kezdete legyen, s mi mással biztatnánk, mint azzal, hogy a magyar futballnak voltak már legendásan ollózó csatárai, akik nem mindennapi karriert futottak be. A kilencven esztendeje született, a válogatottban 75 gólig és vb-gólkirályságig jutó Kocsis Sándor például, aki ugyancsak tizenévesen lett országosan ismert, s akinek csak a szombati, Üllői úti szoboravatás alkalmával két ollózós gólját elevenítették fel a szónokok, amelyeket, lám, hatvan-hetven év távolából is őriz a szurkolói emlékezet, jóllehet nem fellelhetők sem filmszalagon, sem a YouTube-on. Vagy ott van a 97 válogatottság után búcsúzó Gera Zoltán, akinek éppenséggel az első válogatott gólja született ollózásból, 2002-ben, San Marino ellen, de félfordulattal, elvetődve később a Premier League-ben, a Manchester United kapujába is betalált.

Vagyis, kedves Zsóri Dániel: előbb izgalmas csatát kívánunk hétfőn Lionel Messivel, majd a nagy elődökéhez hasonlóan sikeres folytatást.