Ahogy mi megéltük: „Gascoigne piás nyolcas (volt), de vizesnyolcas soha!”

Egy felejthetetlen estének állított emléket az angolok gólöröme, miután Gascoigne betalált a skótoknak a '96-os Eb-n (Forrás: The Independent)

Számomra az 1994-es világbajnokság jelentette az első igazi fociélményt, gyorsan ki is választottam két kedvencemet: a Jorge Campos vezette Mexikót, valamint a pimasz Romário által vezényelt végső győztes Brazíliát. Az 1996-os Európa-bajnokságig kellett várnom, hogy a kettős „szentháromsággá” egészüljön ki, itt ugyanis figyelmes lettem egy szőkített hajú, fifikás, nyolcas mezben alkotó játékosra: Paul „Gazza” Gascoigne-ra.

Tizenegy éves voltam, és akkor már javában focilázban égtem, így ez volt az első nemzetközi torna, amelynek az összes meccsét végignéztem vagy követtem. Bár kezdésnek a Svájc elleni 1–1 nem volt éppen biztató Angliának, nekem mégis nagyon fontos volt, mert megismerkedtem Gazza játékával. Kellően fel is spannoltam magam, hogy na, akkor majd a következő meccsen sikerül kiköszörülni a csorbát, és lám-lám, jött is a Gascoigne-varázslat. Az angolok egyébként a gyengébb kezdés után folyamatosan fejlődtek, és csak tizenegyesekkel estek ki a németek ellen az elődöntőben. Csak a szokásos – mondhatnánk…

No de vissza a második, skótok elleni csoportmeccsükhöz! Nagyon rég történt, de a retinámba égett minden pillanata. Kezdjük ott, hogy eszement szomszédvári rangadó volt. Sok extra esemény nem történt az első félidőben, hacsak az nem, hogy a jelenlegi angol szövetségi kaptány, Gareth Southgate, úgy lekönyökölte a végig veszélyesen játszó Gordon Durie-t, hogy annak felszakadt a szemöldöke. A második félidőre eltökéltebben jöttek ki az angolok, akik az 53. percben meg is szerezték a vezetést: ahogy oly sokszor, Gary Neville beadására Alan Shearer érkezett pontosan.

A folytatásban volt néhány helyzet itt is (Teddy Sheringham csukafejese), ott is (Durie bólintása) de a java még hátravolt, igaz, majd’ két perc alatt lecsengettésszerencsétlenül alakult Skóciának…

Történt ugyanis, hogy a 78. percben büntetőhöz jutottak William Wallace utódai, amit azonban Gary McAllister kihagyott – a másik szemszögből: védte David Seaman –, majd az azt követő szöglet utáni gyors ellentámadás végén láthattuk a csodát! Gazza ekkoriban a Glasgow Rangersben szórakoztatta a közönséget, a skótok közül többen csapattársai voltak, például a kapus Andy Goram vagy a Rangers-legenda Ally McCoist, akivel a meccs végén mezet is cseréltek. De térjünk vissza az ellentámadáshoz, amely a következőképpen zajlott le a pályán: Seaman kirúgását Sheringham szelídítette meg az ellenfél térfelének közepén, a szélre passzolt Darren Andertonnak, aki egyből Gazza elé tálalt. Hősöm előbb ballal beesernyőzte a kitámadó Hendryt, majd kapásból, immár jobbal, erőből lőtte el a lasztit. Goram tehetetlen volt.

A beszámolók szerint egyébként, a büntetőt megelőző percekben taktikai cserét kívánt eszközölni Terry Venables, és éppen Gazza lett volna az egyik áldozat. A többi már történelem.

A gól remekbe szabott találat volt, a felépített akciótól kezdve a kitűnő passzon át a technikás megoldásig. Viszont a gólöröm külön is megér néhány szót. Gyerekként még nem tudtam a gólöröm háttértörténetét, de utólag megismertem a „fogorvosi szék” balladáját. Valójában nem is volt sok balladisztikus elem benne, egyszerűen csak az Eb-t megelőző edzőtábor (!) során megélt angolos „megalakulás” jelentette az apropót. Egy lazább napon több kerettag piálással ütötte el az estét (mi mással, ugyebár…), széken ülve öntöttek egymás szájába különböző alkoholos italokat. Annak a feledhetetlen estének állított emléket a csodagól utáni öröm.

Akkoriban vajmi keveset tudtam Gascoigne igen zaklatott gyerekkoráról. Egyszerűen csak átszellemülve bámultam a játékát. És bár pályán kívüli élete nem volt éppen példaértékű, azon a jó néhány válogatott és klubmeccsen, amit volt szerencsém látni, illetve a jól ismert videómegosztón fellelhető felvételeken a varázslata mindig magával ragadott.

Piás nyolcas (volt), de vizesnyolcas soha!

KORÁBBI ÍRÁSAINK

Kun Zoltán: Fradi-Ajax ezerötért – életre szóló élmény

Smahulya Ádám:Ilyen volt Ronaldinho szabadrúgásgólja Emma néni portáján

Malonyai Péter: Telexsokk Havannában – nem megyünk az 1984-es olimpiára

Ritz Balázs:„A román szurkolók, amit tudtak, közénk hajítottak”

Marosi Gergely: „Brazil szurkolók ezrei ülnek. Mint a zombik.”

Ballai Attila: Vb-szereplést ért az osztrákverés 35 éve

Szűcs Miklós:„A lelátó még percekkel később is a veszteseket ünnepelte”