Csallóköziek, előre! A DAC példát mutatna egész Szlovákiának

KICSI, PÖRGŐS

A szlovák labdarúgás gazdasági ereje nem hasonlítható a magyaréhoz: egyértelműen rosszabb az infrastruktúra, alacsonyabbak a jogdíjak, kevesebb (még kevesebb…) a drukker, még a legnagyobb költségvetésű klubok – Slovan Bratislava, Trencín, Zilina, Spartak Trnava – büdzséje sem hasonlítható a hazai élmezőnyéhez. Szlovákia kevesebb pénzből tart fent rosszabbnak nem mondható futballt – északi szomszédaink válogatottja biztosan a miénk előtt jár, klubjai pedig minimálisan sikeresebbek. Szlovákia több BL-főtáblást és ugyanannyi El-/UEFA-kupa-főtáblást tud felmutatni, mint Magyarország.

A helyi utánpótlás-nevelés minőségét az bizonyítja, hogy a szlovák válogatott piaci értéke több mint kétszerese a magyarénak, Ján Kozák szövetségi kapitány merítési lehetősége jóval bővebb, ha a légiósokról esik szó.

Hogy milyen a Fortuna Liga? A bajnokság sokkal hajtósabb és pörgősebb, mint az NB I, keményebb a játék – ezt az InStat statisztikai rendszer adatai is bizonyítják, amelyek azt mutatják, hogy a szlovák élvonalban több párharcot (csak az első tavaszi fordulóban mérkőzésenként 12 az eltérés) vívnak meg a játékosok, nagyobb intenzitással. Azt is mondhatjuk, jobban felkészít a nyugat-európai profiskodásra.

Hétről hétre korosztályos válogatottak sora lép pályára – Ivan Kozák ligaelnök becslése szerint az átlag 36, az általunk látott 20. fordulóban 33 utánpótláskorú szlovák játékos kapott bevetési parancsot. A bajnokságot vezető zsolnaiak öt, 21 éven aluli fiatallal a kezdőben verték meg Pozsonyban a Slovant, a rangadón egy teljes korosztályos válogatott (tizenegy U21-es) pályára lépett.

Minden, általunk megkérdezett helyi szakember szerint a szlovák bajnokság legerősebb pontja a megfelelő képzést kapó fiatalok rendszeres játéklehetőséghez juttatása, a leggyengébb is egyértelmű: helyenként lehangolóan rossz az infrastruktúra. A Slovan által használt Inter-stadion (Pasienky) a hetvenes éveket idézi – a pozsonyiak otthonát az UEFA alig akarta hitelesíteni az El-csoportkörre –, Dunaszerdahelyen sem a modern arénák jutottak eszünkbe, mikor besétálunk az aranyosmarótiak elleni bajnoki előtt két nappal a DAC Stadionba.

Három év múlva másként lesz.

DUNASZERDAHELY PÉLDÁT MUTATNA

Kiemelkedik a szlovákiai infrastrukturális fejlesztések közül a dunaszerdahelyi futballprojekt, mivel a Slovnaft elnök-vezérigazgató Világi Oszkár tulajdonába került DAC nemcsak új stadiont, hanem futballakadémiát is épít. Az új stadion a régi helyére épül, elforgatva – 2014 őszén két tervet mutattak be a nagyközönségnek. A patinás, egyszeres Csehszlovák Kupa-győztes csapat rendezett körülmények között készülhet, néhány éven belül be akar törni a helyi elitbe.

A DAC bátran számíthat szurkolói támogatására, mivel a sárga-kékekre kíváncsiak a legtöbben a Fortuna Ligában – az átlagnézőszám a 2014–2015-ös idényben 3334 –, a közönség viszont dobogó-, majd bajnokesélyes szerdahelyi csapatot szeretne látni. Mégpedig minél hamarabb.

„Az akadémia építését március első hetében kezdjük el, a létesítményben tíz pályát alakítunk ki a megfelelő kiszolgáló infrastruktúrával. Azt szeretnénk elérni, hogy a füves pályákon már júniusban-júliusban lehessen edzeni. A stadion elkészültére még pontos időpontot nem tudok mondani. Minden tervet elfogadtak, az építési engedélyeket megkértük, amint megérkeznek, elkezdjük az építkezést – kétezer-tizennyolcra át kellene adni az új pályát. Úgy próbáljuk megoldani az építkezést, hogy egyáltalán ne kelljen közben elköltöznie a csapatnak. Ha a stadion és az akadémia felépül, akkor olyan komplexum jön létre, amelyhez nincs hasonló Szlovákiában” – mutatta be a terveket a Nemzeti Sportnak Végh Tibor, a DAC elnöke.

A télen edzőt váltó, a német-horvát Tomislav Maricot kinevező dunaszerdahelyi csapat vonzereje az ambiciózus terveknek köszönhetően egyre nő – szerte Szlovákiából jelentkeznek a klub futballiskolájába a növendékek.

„Az akadémia és az új stadion felépítése óriási lökést adhat a DAC-nak. A presztízsünk már így is javult, korábban nem volt egyszerű játékosokat sem igazolni ide, de a tulajdonosváltással és az ezzel kialakult anyagi biztonsággal már vonzó klub lettünk – bár eredményekben ez azonnal nem mutatkozik meg. Egyelőre a középmezőny a realitás, de két-három jó nyári igazolással már a dobogót és a nemzetközi kupaindulást jelentő helyeket is megcélozzuk. Az ötödik-hatodik hely persze nem vonzó a szurkolóknak, de meg kell érteniük, hogy ez egy építkezési folyamat. Az első négy csapatot – Zilina, Trencín, Slovan, Trnava – nincs most esély befogni, a keret reálisan az ötödik-hatodik helyre futhat be. Ez a fél év segít az új edzőnek is beilleszkedni, kiismerni magát a szlovák labdarúgásban.”

A DAC-nak a vezetőségi célkitűzés szerint öt éven belül már a szlovák élcsapatokkal kell harcolni, ekkorra kerülhetnek a felnőtt futball közelébe azok a fiatalok, akiket már az új akadémián képeztek. A cél egy olyan csapat kialakítása, amely beleszólhat az aranyéremért folyó csatába – saját nevelésű játékosokkal a soraiban. Az aranyérem a klubtörténet legnagyobb sikerét jelentené.

„Az ideális természetesen a bajnoki cím lenne. A célkitűzés az, hogy öt-hat éven belül reálisan bele tudjunk szólni a bajnoki címért folyó harcba, a tulajdonos ezt el is várja. Fontos része a filozófiánknak, hogy játékos-nevelésben az ország legjobbjai között legyünk, a saját nevelésű labdarúgóinkból a legjobbakat tovább tudjuk értékesíteni. Kellenek olyan játékosok, akik tovább tudnak lépni magasabb szintre, de kellenek olyanok is, akik itt maradnak, esetleg eligazolás után visszajönnek Dunaszerdahelyre.”

MEGTARTANI A TEHETSÉGEKET

A DAC fiataljait a helyi futballinfrastruktúra fejletlensége miatt korábban rendre elhalászták a nagyobb klubok – nem kevés szerdahelyi tehetség kötött ki például az ETO akadémiáján –, az új létesítmények felépülésével nagyot javul a klub megtartó ereje.

„Nem teljesen kizárt, hogy Magyarországról is lesznek akadémistáink, de elsősorban helyből szeretnénk toborozni. Sokáig a győri akadémia elszívta a játékosokat, de már van egy megállapodás, korrekt a kapcsolat, jó a viszony a két klub között. Eddig nem volt gond az elszívó hatásból, mert nem voltak itt megfelelőek a körülmények, aki ügyesebb volt, az elment. De most már látszik visszaáramlás is. Megterhelő ingázni az ETO akadémiájára ezeknek a tizenéves fiúknak és a szülőknek, hát visszajönnek, ha megfelelő körülményeket találnak. A DAC akadémiájának felépülésével sokkal nagyobb lesz klubunk megtartó ereje, nem fordulhat majd elő olyan, mint Bénes László esete, aki elment Győrbe, majd Zsolnán kötött ki. Az ő nevében természetesen nem beszélhetek, de azt hiszem, azzal győzték meg, hogy a zsolnaiaktól szlovák válogatott lehet – és volt egy klub, amely ki tudta vásárolni a győri szerződéséből” – magyarázza Végh Tibor.

A DAC-nál nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megfelelő képzettségű szakemberek foglalkozzanak az akadémistákkal, és szóba került az is, hogy német edzőket szerződtet a klub az ifjúsági játékosok mellé. Amíg azonban az akadémia nem épül fel, az ötletet „jegelik”.

„Gondolkodtunk azon, hogy német edzőket is szerződtessünk az akadémiára, de abban maradtunk, hogy amíg nem épül ki az infrastruktúra, addig ennek nem lenne értelme. Most is sok edzőnk van, aki a legmagasabb, pro licences képesítéssel dolgozik az utánpótlásban. Közép-európai edzői konferenciákkal igyekszünk elősegíteni a tapasztalatcserét és a fejlődést, a legutóbbin százötvenen vettek részt. Az utánpótlásedzők képzettsége az egyik legfontosabb a labdarúgásban. Csak akkor tudjuk a fiatalokat megfelelően felkészíteni, ha az edzőik is a legmagasabb szinten képzettek.”

A KÖRÜLMÉNYEKKEL KÜZDVE

A szlovákiai klubok túlnyomó többségéhez hasonlóan Dunaszerdahelyen is megtudták korábban, hogy milyen napról napra élni – a DAC-nál most teljesen rendezett a háttér, Végh Tibor elmondása szerint azonban a klub ezzel kisebbségben van.

„Szlovákia nem nagyon fejleszt, nem is tud, a beruházások nagy része tulajdonosi pénzből valósul meg. Ha a tulajdonos fontosnak tartja a fejlesztést és belerakja a pénzt, akkor készülhet valami új, ha nem, akkor nem. Most indult egy program, amelyben a szlovák szövetség ad támogatást a kluboknak azok tradíciója szerint – tudtommal Szenicén hatszázezer eurót kaptak, mi kétmillió-négyszázezret. Ebből teljesen még egy tribünt sem tudunk kiépíteni. A támogatást ahhoz kötik, hogy a tulajdonos is önrésszel szálljon be. Van néhány tulajdonos, aki a saját pénzét teszi a futballba, nem állami pénzt – a Slovannál, a Zilinánál, a Trencínnél, a Spartak Trnavánál, nálunk. Máshol a klubok szenvednek, napról napra vegetálnak, megpróbálnak túlélni. Aki pedig csak túlélni akar, az nem tud fejleszteni. Főleg az infrastruktúra kiépítésében vár még rengeteg munka ránk. Amíg ez nem épül ki, hozhatunk bárhonnan edzőt, az csak a körülményekkel küszködik. Ki kell alakítanunk egy központot, ahová a legjobbakat tudjuk gyűjteni, hogy legyen honnan, legyen kit válogatni.”