„Ez a jövő sportja!” – így jutna el Ronaldinho után az olimpiáig a magyar találmány

♦ HONNAN JÖTT AZ ÖTLET?
♦ A PROFIKNAK VAGY AZ AMATŐRÖKNEK?
♦ MILYEN KIHÍVÁSOKKAL TALÁLTÁK SZEMBE MAGUKAT?
♦ HOGYAN TUDTAK ELFOGADTATNI EGY ÚJDONSÁGOT A KÖZEGGEL?
♦ A PÁPÁT IS MEGKERESTÉK!
♦ MENNYIRE NEHÉZ ELJUTNI EGY OLYAN HÍRESSÉGIG, MINT RONALDHINO?
♦ A CÉL AZ OLIMPIA – „BIZTOSAN VÉGIGCSINÁLJUK!”
♦ MIT TANULHATUNK A TEQBALLTÓL?♦ HONNAN JÖTT AZ ÖTLET?
♦ A PROFIKNAK VAGY AZ AMATŐRÖKNEK?
♦ MILYEN KIHÍVÁSOKKAL TALÁLTÁK SZEMBE MAGUKAT?
♦ HOGYAN TUDTAK ELFOGADTATNI EGY ÚJDONSÁGOT A KÖZEGGEL?
♦ A PÁPÁT IS MEGKERESTÉK!
♦ MENNYIRE NEHÉZ ELJUTNI EGY OLYAN HÍRESSÉGIG, MINT RONALDHINO?
♦ A CÉL AZ OLIMPIA – „BIZTOSAN VÉGIGCSINÁLJUK!”
♦ MIT TANULHATUNK A TEQBALLTÓL?

HONNAN JÖTT AZ ÖTLET?

A legendás betonos pingpongasztal. Azzal kezdődött minden! Bár lassan mindenhonnan eltűnnek, ezek adták az alapötletet egy olyan találmányhoz, amely Magyarország után lassan az egész világot meghódítja.

„Gyerekként a betonos asztalon sokat tengóztunk Újpesten. Élveztük, de az eszköz nem volt alkalmas a tökéletes játékra, folyamatosan az asztal fölött pattogott a labda, mivel vízszintes volt, így nem volt tökéletes” – beszélt a kezdetekről Borsányi Gábor, a Teqball egyik alapítója a Nemzeti Sport Online-nak.

Borsányi 2012-ben egy általa „pofonegyszerűnek” nevezett ötlettel állt elő: ha meghajlítják a két végét az asztalnak, akkor a labda értelemszerűen mindig kipattan a játékos felé, így sokkal megjátszhatóbb lesz. Ötletét megosztotta egy régi ismerősével, Huszár Viktorral, aki amellett, hogy műszaki végzettségű ember, a BME futsalcsapatának is az elnöke.

A PROFIKNAK VAGY AZ AMATŐRÖKNEK?

„A célunk az volt, hogy alkossunk egy új sportágat! – mondta Huszár Viktor. – Természetesen van szabadidős része a Teqballnak, és van a profi oldala, amikor a szakemberek tudatosan használják arra az eszközt, hogy fejlesszék a játékosok technikai, illetve koncentrációs képességeit.”

Használat közben a játékos nagyon sokszor ér labdához, fejleszti a döntéshozatali képességét, tökéletesebbé válik az „első érintése”, ezáltal kevesebbet hibázik a pályán, valamint az eszköz segíti azt is, hogy rá legyen kényszerítve, hogy mindkét lábát használja játék közben.

MILYEN KIHÍVÁSOKKAL TALÁLTÁK SZEMBE MAGUKAT?

„Azt gondoltuk, hogy könnyebb lesz befektetőt találnunk az első körben. Vagy hogy pontosítsak, olyat, akinek az értékrendjével azonosulni tudunk – mondta Borsányi. – Sokszor úgy éreztük, hogy nem vagyunk jó helyen, nem olyan befektetői csoporttal találkoztunk, amilyennel szerettünk volna. Volt, aki túl kapzsi volt, túl nagy kontrollt akart a »mi gyerekünk« felett.”

„A másik a műszaki nehézség volt – tette hozzá Huszár. – Olyan részeket kellett felépíteni, kialakítani, amire nem is gondol a hétköznapi felhasználó, az ív kialakítása is igen bonyolult gyártási technológiát igényel. Még egy széknél is olyan tanúsítványok szükségesek, hogy például mi történik, ha egy gyerek megeszi a karfát… Esetünkben például az volt a kérdés, mi történik, ha belecsap a villám az asztalba, miközben valaki a kezével fogja.”

„Strapabíró eszköz kellett, amely télen-nyáron bírja a körülményeket. Nagy kihívás volt, hogy megfeleljünk a minőségi elvárásoknak, meglegyen minden tanúsítványunk, és megfelelően működjön a gyártás úgy, hogy az üzleti modellt is kiszolgálja.”

„Ez a jövő sportja!”

HOGYAN TUDTAK ELFOGADTATNI EGY ÚJDONSÁGOT?

„Magyarországon sokszor előfordul az, hogy az újdonságokat fenntartással fogadják – ismerte el Huszár. – Mi ezt próbáltuk azzal kikerülni, hogy külföldi neves edzők szavaival döntjük le a falakat. Sokkal hitelesebbek vagyunk, ha szakemberek, sportolók mondják el a véleményüket az asztalról, mint ha mi mondjuk el. Nyilvánvaló, hogy senki sem kérdőjelezi meg, milyen ez az eszköz, ha Ronaldinhót meggyőzte.”

„Ugyanakkor természetesen büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk. Sok magyar feltaláló volt, szeretnénk, hogy tíz-húsz éven belül a Teqballt is a nagy találmányok közé sorolják az emberek. Mindenhol kommunikáljuk, hogy ez száz százalékban magyar innováció.”

A Teqball a magyar találmányok sorában

„Az újdonságnak nagy vonzereje is van – így Borsányi. – Itthon sokszor érződik az, hogy nem merünk minden esetben felvállalni döntéseket. Jó nekünk a hagyományos, a megszokott, nem vagyunk kíváncsiak újdonságokra, innovációkra, cool dolgokra. Ezt többször éreztük Magyarországon, külföldön viszont kevésbé.”

Így hát úgy döntöttek, szembemennek a „magyaros” mentalitással, mernek nagyot álmodni, mert úgy tapasztalták, ez az egyetlen út a siker felé.

„Száz százalékig minden fejben dől el – véli Borsányi. – Bármire képesek vagyunk, s erre a Teqball a legjobb példa.

Akinek négy évvel ezelőtt azt mondtam, hogy Ronaldinho lesz a reklámarcunk, kinevetett, de mi ezekből a mosolyokból is erőt merítettünk."

„Édesanyám azt mondta, amikor tizenkét éves voltam, azt kívánja, legyek becsületes lakatos. A mai napig emlékszem erre a napra, azt válaszoltam, »Drága Édesanyám! Miért ezt mondod nekem? Miért nem azt, hogy legyél egy becsületes, boldog milliomos?«. Így ha mindent megteszek a céljaimért, de csak a felét érem el, akkor is százszor túlszárnyaltam, amit kívánt nekem. Azt mondta, igazam van.”

A PÁPÁT IS MEGKERESTÉK!

„Amikor kész lettünk a prototípussal, feladtunk egy kézzel írt levelet a pápának, hogy áldja meg a sportágat. Nem tudom, hogy az akkor eljutott-e hozzá, de amikor Ronaldinho Budapestre jött, Rómából érkezett hozzánk, Viktor pedig kiment Olaszországba elé, és találkozott a pápával Ronaldinho és Diego Maradona társaságában. Átadta a pápának ezt a levelet, és arra is van esély, hogy az általa is támogatott kezdeményezés, a »Foci a Békéért« meccsein megjelenjen a Teqball.”

„Hiszünk benne, hogy minden fejben dől el, és ezért vagyunk jó helyen Gattyán György mellett, mert láthatjuk a pénzügyi sikereit. Semmi sem lehetetlen, óriási dolgokat kell megálmodni, és biztosan sikerül” – véli Borsányi.

MENNYIRE NEHÉZ ELJUTNI EGY OLYAN HÍRESSÉGIG, MINT RONALDINHO?

„Ez is onnan indul, hogy mertünk nagyot álmodni. Annak idején elkezdtünk gondolkodni azon, kik lennének a megfelelő reklámarcok: Cristiano Ronaldo, Neymar, Messi, Ibrahimovic és Ronaldinho neve is szóba került a brainstormingunk alkalmával. Ronaldinho mellett döntöttünk, mert a technikás futballt ő képviseli a mi korosztályunknak.”

„Megmutatta, hogy mosolyogva, pozitív kisugárzással lehet olyan trükköket véghezvinni a pályán, amik felfoghatatlanok a számunkra. Az is előny vele kapcsolatban, hogy nem aktív, több szabadideje van, mint az aktív játékosoknak. Egyben nagy szerencsénk, hogy már egy Teqball-asztallal mentünk hozzá a riói házához. Kipróbálta, megszerette, és azóta – mint elmondta – rendszeresen játszik a barátaival rajta.”

„Egy közvetítőirodán keresztül jutottunk el a menedzseréhez, aki a testvére is. Miután kipróbálta az eszközt, sokkal gyorsabban haladt az együttműködés. Az első másodpercben ráéreztek a játékra. Nem új alsónadrágot vagy órát akartunk eladni neki, hanem egy olyan újdonsággal kerestük meg, ami a technikás futballról szól, így sikerrel jártunk.”

AZ OLIMPIA – „BIZTOSAN VÉGIGCSINÁLJUK!”

Borsányi és Huszár száz százalékosan komolyan gondolja, hogy szeretnék eljuttatni sportágukat az olimpiára. Tavaly próbajelleggel már megrendeztek beltéri versenyt bírókkal, akik képzésen estek át előtte. A szervezők úgy vélik, jól sikerült, ezért 2017-ben elkezdik a világkupák szervezését. Terveik szerint hat-tíz alkalom lesz.

„Tisztán látjuk, hogy maga a Teqball-verseny még nem tud megtölteni sportcsarnokokat – folytatta Borsányi. – Épp ezért a világkupán – ahová tíz-húsz országból várunk csapatokat – a döntők előtt világsztárokat hívunk bemutató mérkőzésekre. Ezzel száz százalékig garantáljuk, hogy a különböző országos médiumok beszámolnak az eseményről. Így a nézőkhöz is könnyebben eljut a hír.”

Próbajelleggel szeretnének tíz ország egyetemeivel együttműködni, és mindegyik intézménynél kialakítani egy bázist. Itthon már volt egyetemi bajnokság, amelynek Budapesten volt a döntője, és még az idén létrehozzák a szövetségüket, 2018-ban pedig Európa- vagy világbajnokságot rendeznek.

„A célunk, hogy külön sportág legyen a Teqball, és teljesen komolyan gondoljuk, hogy el szeretnénk jutni húsz-harminc éven belül az olimpiai szintig. Biztosan végigcsináljuk, ez nem kérdés! Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem lesz könnyű, és rengeteg munkát igényel, de hiszünk benne, hogy végig tudunk menni ezen az úton.”

„A futballistákat kell közel engednünk magunkhoz, ezzel a bázis meglesz. Kellenek rendezvények prémiumszinten lebonyolítva, ezért lesznek a világkupák, valamint bírókra és edzőkre is szükségünk lesz, akiket képeznünk kell.”

A budapesti Teqball-kupa

MIT TANULHATUNK A TEQBALLTÓL?

Íme, egy olyan magyar találmány, amely nagyon hamar ki tudott törni, és nemzetközi hírnévre tett szert. Arra kértük meg Borsányi Gábort, foglalja össze, az elmúlt években szerzett tapasztalatok alapján, milyen üzenetet adna át azoknak, akik sikeresek szeretnének lenni.

„Ha bárkinek van újítás, gondolat a fejében, csak azt tudom ajánlani neki, hogy ne várjon holnapig, ma álljon neki! Az egyik legfontosabb az életünkben, hogy tudjuk, nem mi vagyunk a legokosabbak, a legjobbak mindenben, viszont amihez nem értünk, oda a legjobb szakembereket kérjük fel.”

„Emellett azt tanácsolnám még a fiataloknak, hogy minél több nyelvet tanuljanak, elsősorban angolt, nyitott szemmel járjanak a világban, és ha megvan az az ötlet, amivel tudnak azonosulni, és elhiszik, hogy az az ötlet nekik van kitalálva, és végig tudják csinálni, akkor minél hamarabb kezdjék el!”

„Ha valaki ötvenévesen otthon ül, sörrel a kezében, és azt mondja, Magyarországon semmi lehetőség nincs, érdemes magába néznie. Menni kell, és csinálni! A befektetők is sokszor az emberekben bíznak, nem is a találmányban. Ha megfelelő hozzáállás találkozik egy megfelelő újdonsággal, akkor – minden túlzás nélkül – a határ a csillagos ég!”