Guardiola, Mourinho, Ferguson? Zidane-nál jobban senki sem kezdett még!

A játékosként három FIFA Év játékosa-díjat és egy Aranylabdát nyerő Zidane-t 2016 januárjában nevezte ki vezetőedzőjének a Real Madrid, azóta pedig gyakorlatilag megállíthatatlan a királyi gárda.

Az együttes élén Zidane másfél év alatt nyert két BL-t, egy európai Szuperkupát, egy klub-vb-t és egy spanyol bajnoki címet – ő lett az első tréner, aki karrierje első két évében kétszer is megnyerte a legrangosabb európai klubsorozatot!

No, mondjuk, ettől nem sokkal marad el egy bizonyos José Villalonga Llorente sem. Ő szintén a királyi gárdát edzette anno, még az 1954–1955-ös idény során nevezték ki a klub élére. Ebben az idényben bajnok és kupagyőztes lett, majd a BEK első két kiírását (1956, 1957) egyaránt megnyerte – az első siker idején 36 éves és 184 napos volt, ezzel máig ő a korrekorder. Nagyszerű karrierje során nyert még egy bajnoki címet és kupát a Reallal, majd az Atléticóval a KEK-et is elhódította, a spanyol válogatottal pedig Európa-bajnok lett.

Utódja rögvest csatlakozott hozzá, a Nice-szel az 1955–1956-os francia bajnokságot megnyerő Luis Carnigliát 1957 nyarán nevezték ki a Real élére, és két évvel később már ő is kétszeres BEK-győztesnek vallhatta magát, emellett egy bajnoki cím is összejött a madridiakkal.

Maradunk a blancóknál: a játékosként az 1955–1956-os, az 1956–1957-es és az 1957–1958-as szezont is megnyerő Miguel Munoz következett a kispadon 1959-ben, és rögvest ő is BEK-győztes lett, de ezt követően megszakadt a nagyszerű madridi sorozat, és egészen 1966 nyaráig kellett várni az újabb címre. Azért a kilenc bajnoki címe, két kupagyőzelme és az 1960-as Interkontinentális Kupa megnyerése így sem éppen rossz teljesítmény.

1961-ben és 1962-ben a Benfica ünnepelhetett az 1959 nyarán kinevezett Guttmann Béla irányításával – azóta egyszer sem –, a magyar szakember addigra már igencsak rutinosnak számított, hiszen 1933 óta edzősködött.

A milánói nagyokkal két szintén tapasztalt tréner, Nereo Rocco (Milan) és Helenio Herrera (Inter) is megnyert két BEK-et, utóbbi ráadásul egymást követő két idényben.

Ernst Happel is visszatérő vendég volt a finálékban, 1970-ben a Feyenoordot vezette a csúcsra, majd az FC Bruges-zsel alulmaradt a döntőben, 1983-ban a Hamburggal újra nyert.

Az 1970-es évek első három évében az Ajax, a következő háromban a Bayern „uralkodott”, előbbinél a temesvári születésű Kovács István, utóbbinál a karrierje korai szakaszában válogatottaknál ténykedő Dettmar Cramer szerzett két aranyat.

Ezt az időszakot az angolok és különösen a Liverpool dominanciája követte, Bob Paisley pedig alaposan belehúzott: 1974 nyarán nevezték ki, négy évvel később pedig egy UEFA-kupa- és két BEK-győzelem is állt többek között a neve mellett – sőt, 1981-ben harmadszor is felért a csúcsra, első szakvezetőként!

Arrigo Sacchi sem sokat tétlenkedett, 1985-ben nevezték ki a Parma élére, majd két évvel később lett a Milan trénere, 1990-ben pedig már másodszor ünnepelhetett a díjátadás során. Ottmar Hitzfeld két német csapattal, a Dortmunddal és a Bayernnel nyerte meg a BL-t, Jupp Heynckes a Real Madrid után szintén a Bayernnel ismételt, Sir Alex Ferguson érdemeit napestig sorolhatnánk, de ezúttal csak az MU-val történő duplázását emeljük ki – utóbbi kettőnél a második BL-siker 34 évvel az edzői pályafutás kezdete után jött el.

Vissza a Realhoz: Vicente del Bosque 2000-ben és 2002-ben is BL-győzelemre vezette a madridiakat. A spanyol válogatottal vb-t és Eb-t nyerő tréner 1994-ben 13 meccsen irányította a csapatot, majd 1996-ban egy összecsapása volt, aztán 1999 novemberében nevezték ki újra ki, ekkor már maradt is 2003 nyaráig.

Carlo Ancelotti 2003-ban és 2007-ben a Milannal, 2014-ben a Reallal nyert, José Mourinho a 2003-as UEFA-kupa-győzelem után 2004-ben BL-t is nyert a Portóval, majd 2010-ben az Interrel jött össze a második BL-elsőség.

Zidane-éhoz hasonló berobbanás volt nemrégiben Pep Guardioláé – őt 2008 nyarán nevezte ki a Barcelona, 2011-ben pedig már kétszeres BL-győztes edző volt!

A MÁSODIK BEK/BL-SIKERÜKET LEGHAMARABB ELÉRŐ EDZŐK
1. Zinédine Zidane (Real Madrid) 1.5 év után
2. José Villalonga Llorente (Real Madrid) 2.5 év
3. Pep Guardiola (Barcelona) 3 év
4. Luis Carniglia (Real Madrid) 4 év
Bob Paisley (Liverpool) 4 év
6. Dettmar Cramer (Bayern München) 5 év
Arrigo Sacchi (Milan) 5 év
8. Miguel Munoz (Real Madrid) 7 év
9. Vicente del Bosque (Real Madrid) 8 év
10. José Mourinho (Porto, Inter) 10 év
11. Brian Clough (Nottingham Forest) 15 év
12. Ottmar Hitzfeld (Dortmund, Bayern München) 18 év
13. Kovács István (Ajax) 20 év
14. Helenio Herrera (Inter) 21 év
Ernst Happel (Feyenoord, Hamburg) 21 év
16. Nereo Rocco (Milan) 22 év
Carlo Ancelotti (Milan) 22 év
18. Guttmann Béla (Benfica) 29 év
19. Jupp Heynckes (Real Madrid, Bayern München) 34 év
Sir Alex Ferguson (Manchester United) 34 év

Az látjuk, hogy a siker edzőként sem kerüli el a korábbi kiváló futballistát, de most próbálunk kicsit a miértre is választ keresni.

Zidane edzői hitvallásával már nemrégiben foglalkoztunk, kiemelve, hogy a legnagyobb sztárokat sem „kíméli” meg a pihentetéstől.

A masszív rotálás eredményeképpen a keret húsz játékosa is több mint 1000 percet kapott a bajnokság során, és a cserekapus Kiko Casillának is csupán tíz perc hiányzott ehhez a mennyiséghez.

Az utolsó meccseken kicsit megszaladtak a játékpercek a sztárok esetében, a 2500 perces határt azonban így is csak ketten – Cristiano Ronaldo (2544) és Toni Kroos (2500) – érték el.

Viszonyításként.

Ronaldo egy évvel korábban 3184-ig jutott, Keylor Navas (3060), Kroos (2746) és Luka Modric (2626) is több percet játszott, mint ezúttal bárki, két idénnyel ezelőtt CR (3099), Kroos (3064), Marcelo (2929), Iker Casillas (2880) és Gareth Bale (2581) kapott ennél több időt, a 2013–2014-es kiírásában pedig hatan is!

S hogy mi az eredménye a sztárok friss(ebb)en tartásának?

RONALDÓÉK DARABOKRA SZEDTÉK A VILÁG HÁROM LEGJOBB VÉDELMÉT

Nem állíthatjuk, hogy Cristiano Ronaldo bombaformában teljesítette az őszt, a BL-ben az első két csoportmeccsen ugyan szerzett két gólt, ezt követően viszont a negyeddöntőig csendes maradt. Hat fellépésen ugyan kiosztott hat gólpasszt, mégis meglepő volt, hogy április közepéig csupán ezzel a két találattal szerénykedik a BL-ben.

Az idény végén pedig „robbantott” a portugál klasszis, akit sokszor vádoltak azzal, hogy megszenved az igazán fontos meccseken, az igazán erős csapatokkal szemben. Nos, a világ talán három legjobb védelme ellen, a Bayern München, Atlético Madrid, Juventus trióval szemben öt meccsen tíz gólig jutott – a Real Madrid összesen 14-ig –, ezzel pedig újra ő lett a sorozat mesterlövésze.

A La Liga hajrájában volt egy olyan szakasz, amikor minden második meccsen – négy egymást követő idegenbelin – pihentette őt Zidane, az utolsó három fellépésen viszont csak hat percet, ezen a három találkozón pedig öt góllal segítette a csapatot a bajnoki címhez.

Meg kell jegyezni, hogy bár a bajnokságban és a kupában valóban visszafogottabb terhelést kapott Ronaldo, a BL-ben egy percet sem hagyott ki, a Bayern elleni ráadással együtt a Real mind az 1200 játékpercében pályán volt!

Aligha kérdéses, hogy a királyi gárdának szorítók jobban örülnek a mostani lassú kezdés/erős befejezés kombinációnak, mint ha a csoportkör során tíz fölé jutna CR, cserébe a kieséses szakaszra elveszne.

ÚJ ERŐNLÉTI EDZŐ, GYILKOS VÉGJÁTÉKOK

Szintén fontos eleme annak, miért is lett bajnok (és BL-győztes) a gárda. Kinevezését követően a francia tréner nem volt megelégedve játékosai edzettségi állapotával, ezért szorgalmazta, hogy szerződtessék Antonio Pintust, akivel még a Juventusnál dolgozott együtt játékosként, és csodálta edzésmódszereit, valamint a futballistákhoz való hozzáállását. A kezdetek nem arattak nagy sikert egyes játékosok körében, Marcelo például unalmasnak találta a rengeteg erőnléti feladatot, de miután személyesen megbeszélte velük ezek fontosságát, és igyekezett számukra is vonzóbbá tenni a gyakorlatokat, nagyszerűen megtérült a munka.

Leginkább ez a végjátékokban volt megfigyelhető, a realosok akkor sem estek kétségbe, ha a hajrában nem álltak úgy, ahogy szerették volna, fizikai erőfölényüket számos alkalommal tudták érvényre juttatni a végére elfáradó ellenféllel szemben. A Marca megvizsgálta a szezont, és arra jutott, hogy a királyi gárda 17 pontot szerzett az utolsó percekben jegyzett gólokkal, 11 alkalommal talált be a 80. perc után úgy, hogy ikszre vagy vereségre állt. Az ellentétes oldalon nyolc „elveszített” pont áll az utolsó percekben kapott gólokat tekintve, így plusz kilenccel zártak az idényben, nem kis mértékben járult ez ahhoz, hogy aranyérmet szerzett a csapat.

Persze, hiába van meg bárki fejében a tökéletes koncepció, ha ehhez nem ideálisak a körülmények. A Real kezdőcsapata kétségkívül az egyik legjobb a világon, de ami valóban a többi gárda fölé emelte a szezonban, a keret „mélysége”.

Hiába van világverőnek tűnő csapatod, ha a szezon 40., 50. vagy 60. mérkőzésére már csak árnyékuk maguknak a kizsigerelt játékosok. A Real Madrid pedig alighanem a világ legjobb cserecsapatát tudja kiállítani, anélkül képes a nagy sztároknak pihenőt adni a francia tréner, hogy eközben óriási minőségbeli zuhanáson menne át a csapat.

Ha csupán a „B-csapat” felállását nézzük, egy Casilla – Danilo, Nacho, Pepe, Fábio Coentrao – James Rodríguez, Kovacic, Isco – Lucas Vázquez, Morata, Asensio összetételű gárda sem tűnik éppen elveszettnek, sőt, James vagy éppen Morata akkora elánnal vetette magát a küzdelmekbe, hogy a „tartalékos” Real nem egyszer valósággal feltörölte gyengébb képességű ellenfelével a pályát.

Ennek következtében a többfrontos küzdelem nem emésztette fel az együttest, a BL-döntő második félidejében bemutatott ritmusváltással pedig a madridiak megroppantották az első félidőben fölényben lévő Juventust, első csapatként a Real védte meg a BL-címét, négy év alatt pedig harmadszor ért a csúcsra.

REKORDOK, REKORDOK HÁTÁN

És akkor most ennek szellemében térjünk is át a csúcsokra! A blancók az 1957–1958-as szezon óta, vagyis 59 évet követően először tudtak otthon (bajnoki cím) és a nagyvilágban (BEK/BL-győzelem) is próféták lenni. Eközben:

Megállíthatatlan támadók. A Real legutóbb az előző BL-idény elődöntőjének első mérkőzésén, a Manchester City (0–0) otthonában maradt gólképtelen. Azóta sorozatban 65 tétmeccset játszott le úgy a Real, hogy minden meccsen legalább egy gólt jegyzett. A korábbi rekordot a Bayern München tartotta, a német együttes 61 ilyen meccsig jutott egyhuzamban.

Ronaldo, Ronaldo, Ronaldo. A Juventus elleni duplával a portugál már 600, tétmeccsen szerzett gólnál jár a karrierje során, közülük pedig több mint 400-at a Realban szerzett a korábbi Sporting CP- és Manchester United-sztár. Sorozatban ötödször lett az elitsorozat gólkirálya, és ő lett a BL történetének első játékosa, aki három különböző fináléban is betalált.

Tucatsiker. Ez már a Real 12. BEK/BL sikere volt, ezzel toronymagasan vezeti az örökranglistát, a második helyen a Milan áll, hét győzelemmel.

A rotálás bajnoka. Mint fentebb említettük már, Zidane húsz játékosnak is több mint 1000 percet adott a bajnokságban. A spanyol liga történetében még egy aranyérmesnél sem játszott az idény során ennyi futballista ilyen sokat!

Pazarul debütáló Asensio. Nem mondhatni, hogy lámpalázas lenne, ha be kell őt vetni. Nyáron meggyőzte Zidane-t, hogy a csapatnál a helye, és amikor szóhoz jutott, rögvest góllal tette ezt – első bajnokiján, kupameccsén, európai Szuperkupa-találkozóján, BL-meccsén is betalált. Meg a Bayern elleni negyeddöntő hosszabbításában, és a Juventus elleni BL-döntőn is.

Tarthatatlan Ramos. Bár a szezon végén már jobban figyeltek rá, egészen félelmetes érzetet keltett egy időszakban, amikor a Real Madrid szöglethez vagy oldalsó szabadrúgáshoz készülődött. És bár nagyjából mindenki tudta, hogy Toni Kroos beadására Sergio Ramos érkezik középen, egyszerűen valahogy nem volt ellenszer. A kiváló védő az idényben 11 gólig jutott el!

Asensio kezdte, Asensio fejezte be – a Real Madrid 173 gólt szerzett a 2016–2017-es idényben