Légiósok: Jókor voltam jó helyen – Németh a mesterhármas után

 

Németh Krisztián szombaton három gólt szerzett Amerikában.

A Sporting Kansas City 7–1-re kiütötte a jó erőkből álló Montrealt, a magyar csatár a második, az ötödik és a hetedik gólt jegyezte. De vajon mi történt a mérkőzést követő vacsorán?

„Nem bántam, hogy viszonylag korán kezdődött a mérkőzés, mert estére elálmosodtam – mondta lapunknak Németh Krisztián. – Nem volt nagy ünneplés, a találkozó után a barátokkal elmentünk vacsorázni, ám egyszer csak beütött a jetlag... Vacsora után gyorsan haza is mentem, tíz órakor már aludtam. Egy-két nap még kell, míg teljesen visszaállok.”

Ebből a szempontból tényleg szerencse, hogy a Montreal elleni ütközetet helyi idő szerint délután kettőtől rendezték. A kiütéses győzelem némileg váratlan volt, hiszen az ellenfél az idén még nem kapott ki – a szurkolók és a csapat sem számított arra, hogy ekkora különbséggel nyerhetnek.

„Nem ígérkezett könnyű mérkőzésnek – folytatta a harmincötszörös válogatott támadó. – A Montreal masszív, egységes csapat, jobb annál, mint amit ezen a szombaton mutatott. Nálunk viszont mindenki frissen mozgott, sokáig szerda-szombat ritmusban követték egymást a mérkőzések, most volt egy kis szünet a bajnokságban, ami a jelek szerint jót tett nekünk. Látszott, mindenki élvezi a futballt, gólra gól jött, a találatok előkészítésében többen is részt vettünk, ráadásul a védekezés is működött. Egy nullás állásnál, a szünet előtti percekben rúgtunk két gólt, ami alighanem megtörte az ellenfél lelkesedését.”

Feltűnő volt, hogy Németh Krisztián egyik gólja után sem rohant a szurkolók elé ünnepelni, örömében nem szaggatta le magáról a mezét. Ehelyett szimplán széttárta a karját, és a gólpasszt adó csapattársaira mutatott, jelezvén, az érdem az övék, ők készítették elő a gólt.

„Az első két gólomnál jókor voltam jó helyen. A két szélsőnk egyaránt remekül futballozott, nekem csak be kellett fejeznem a támadásokat. Egyértelmű, hogy csatárként minden gólomnak örülök, ám ezek nem olyan típusú helyzetek voltak, ami után le kellett volna szakítanom magamról a mezt. Inkább a csapattársaimra mutattam, ez az ő góljuk volt. A harmadik gólomnál más volt a helyzet, remek indítást kaptam, egyedül vezethettem a kapusra a labdát, ami olyan szempontból veszélyes, hogy ilyenkor van idő átgondolni, milyen megoldást válasszak. Két lövőcselt is csináltam, az elsőnél kíváncsi voltam, a kapus kilép-e vagy a gólvonalon marad. Türelmes voltam, kivártam, és végül jó ütemben rúgtam el mellette a labdát.”

A felvételen látszik, a húszezer néző befogadására alkalmas kansasi arénában önfeledten ugrált a 18 632 szurkoló, a nézők kék sálakat, zászlókat lobogtattak, a hetedik gólnál sem hagyott alább a lelkesedésük. A magyar csatár elmondta, hazai pályán általában telt ház előtt futballoznak, ám ezen a szombaton az időjárás nem volt kegyes.

„Egy órával a kezdő sípszó előtt még szakadt a hó Kansasben. Fújt a szél, hideg volt, néhányan talán nem mertek otthonról útnak indulni. A mérkőzés során később kisütött a nap, a szurkolóinkról pedig csak annyit, nálunk mindig jó a hangulat, a ligában talán csak az Atlantának és a Portlandnek van több drukkere.”

Repül az idő.

Olyan, mintha Németh Krisztián a minap nyert volna világbajnoki bronzérmet az U20-as válogatottal, a csatár azonban januárban már a harmincadik életévét töltötte be. Kíváncsiak voltunk, ennyi idősen vajon szokott-e nosztalgiázni.

„Igen, előfordul... Ha nem is gyakran, de időnként leülök, nézegetem a régi képeket, összefoglalókat. Most pedig, hogy odahaza voltam, több régi csapattársammal is megbeszéltük, hogy a közeljövőben megemlékezünk a tíz évvel ezelőtti egyiptomi sikerről. Aki ott volt, aki kivette a részét a bronzéremből, életre szóló élménnyel gazdagodott. Sajnos gyorsan lepörgött az azóta eltelt tíz év.”