Csodálatos év volt 1998 a francia futballban. Megszületett Kylian Mbappé – ennél ütősebb szöveget aligha írhatott volna a huszadik évét taposó reklámarca mellé a sportszergyártó világcég. A franciák a két évtizeddel ezelőtt átélt első világbajnoki győzelemre gondolva általában jót mosolyognak a vicces plakáton. Kivéve Bondyban: a Párizs vonzáskörzetéhez tartozó ötvenezres településen az üzenet szó szerint értendő – itt nevelkedett Kylian Mbappé.
Jó félórát zötyög a 351-es busz, mire a fővárosból, a Porte de Vincennes-től hosszú autópálya-szakasz után, az egybeépült végtelen külvárosi lakótelepeken áthaladva eljut az agglomerációs településre. Körbenézve rögvest érthetővé lesz Simon Kuper Financial Timesban írt hasonlata: Bondy olyan, mintha egy régi francia falucskára ráépítettek volna egy hatvanas évekbeli szovjet iparvárost. Vagy idézhetnénk a New York Timesban nemrég megjelent riportból is: „A franciák többségének a szemében Bondy csak egy a párizsi külvárosok, az úgynevezett banlieue-k közül. A szó egyszerre eufemizmus és bélyeg: olyan helyet jelöl, amelyet nagyszámú, munkásosztályhoz tartozó, színes bőrű közösségek laknak, szinonimája a lázongásnak és a társadalmi feszültségnek, a kialakult kép szerint a bűnözés és a terrorizmus melegágya. Ebből a világból érkezett Mbappé.”
Ahogyan rajta kívül a francia válogatott világbajnoki keretében a banlieue-k gyermeke Paul Pogba, Benjamin Mendy, N'Golo Kanté, Blaise Matuidi, Alphonse Areola, Presnel Kimpembe és Steven Nzonzi is. A Párizst magába foglaló Ile-de-France régió világszinten kiemelkedő játékosnevelési kapacitásáról sorozatunk első, szombaton megjelent részében közöltünk statisztikákat, a jelenség társadalmi hátteréről pedig még lesz szó a későbbi részekben. Most talán csak annyit, hogy amiként azt a párizsi falfirkák, pólófeliratok, újságok szalagcímei jelzik, a francia forradalom jelszavának nyáron frissített változata beépült a köztudatba, és valószínűleg több üres szójátéknál: „Liberté, égalité, Mbappé…”
A társadalmi felemelkedés új szlogenjét visszhangozzák éppen az erős túlzással Léo-Lagrange Stadionnak nevezett bondyi futballpálya hangszórói is, amelyeket a helyi klub munkatársai napok óta tartó lázas készülődésük során rögzítettek az oszlopokra. Amiként a bejáratnál tolongó tömeg is mutatja, óriási esemény vár ma a város népére: a világbajnokság óta először tér haza nevelőegyesületéhez, az AS Bondyhoz Kylian Mbappé. A királynak kijáró fogadtatás előkészületei alapján nem csak a vb-n mutatott tinédzserparádé miatt illik viselőjéhez a „MbapPelé” becenév, annak idején a brazil futball-legendát ünnepelhették olyan szeretettel szülővárosa, Tres Coracoes lakosai, mint saját szuperhősét Bondy.
Yannick Saint-Aubert, az ünnepelt általános iskolás igazgatója: – Átlagon felüli értelmi képességekkel volt megáldva, mégsem számított egyszerű esetnek, nehezen igazodott az iskolai élethez. A szüleivel együtt kellett nevelni őt, otthon intellektuális hátteret kapott, én a szabályokat és a rendet képviseltem. |
Nicole Lefevre, osztályfőnök és franciatanár: – Ismerem „kisbéka” kora óta. Más volt, mint a többiek, különösen a gondolkodási sebessége emelte ki az osztályból. Igazi vezéregyéniségnek számított, hajtotta a többieket, és nem bírta elviselni az igazságtalanságot. Néha nem jól fejezte ki az érzelmeit, de a kitartása és a céltudatossága mindig is lenyűgöző volt. |
Céline Bognini, zenetanár: – Kylian hatéves korától öt éven át járt konzervatóriumba. Megtanult kottát olvasni, majd furulyázni. Ragyogott, mint a nap, folyton hiperaktív volt, tele energiával. Különbözött a többiektől, más vérmérséklet jellemezte. |
Éppen negyedszer rakja be a Mbappé tiszteletére írt dalt a helyi dj, akinek nem könnyű a feladata, hiszen a színpad előtt, a centerpályán összesereglett tízezer embert kell tűzben tartania a díszvendég érkezéséig. Nem mindennapi látványt nyújt a hátsó pálya is: gyerekkupacokat szórtak szét a szervezők egymástól arányos távolságra, ha majd megérkezik bálványuk, egy-egy autogramroham között tudjon kettőt fújni és hármat lépni.
Addig is a franciaországi afrikaiak közönségét célzó Radio Tongossa munkatársával váltok néhány szót, mint mondja, a szegény sorból felemelkedő Mbappé példája az ő hallgatóságuknak különösen ösztönző. Néhány perccel később a klub egyenmelegítőjét viselő tizenöt éves AS Bondy-játékost, Issamot szólítom le a tömegben, terveit firtató kérdésre tanulságos a válasz: „Hogy mi akarok lenni? Futballista, ez természetes! Ha nem leszek az? Akkor is az leszek! Nincs más ötletem.”
Közben visongva rohan a kerítéshez vagy száz gyerek, jelezve, tucatnyi testőre gyűrűjében megjelent a csodált világbajnok. Nem tűnik ki a körülötte örvénylő forgatagból, sztárallűrök nélkül, mosolyogva, csendesen osztja a tizedik, huszadik, százötvenedik aláírást, készíti a közös fotót. Még a színpadra lépve sem süt róla, hogy ő állna a show középpontjában, érett felnőtt módjára köszöni az érdeklődést és mond néhány udvarias szót a szervezőknek.
Édesapja, a kameruni származású Wilfred Mbappé is ott mosolyog a háttérben, édesanyját, az algériai születésű Fayza Lamarit viszont hiába keressük a városi és klubelöljárók háttérdíszletül szolgáló sorában. A PSG szigorú időkeretet szabott játékosa nyilvános szereplésének, rövid beszéde végeztével el kell köszönnie a földijeitől, búcsúzóul apjára pillantva mondja a mikrofonba: „Hálás vagyok a szilárd családi alapokért, anélkül nem jutottam volna el idáig.”
Zúg a taps, telefonok a magasban, Bondy a világbajnokát ünnepli: szólhat ötödször is a Mbappé-dal…
– Mit üzen a helyieknek Kylian Mbappé visszatérése Bondyba? – Fontos volt a délután a klubnak, a városnak, de legfőképpen az itteni gyerekeknek – mondta Jean-Francois Suner, az AS Bondy sportigazgatója a Nemzeti Sportnak. – A korábbi években, még a Monaco játékosaként nem volt ritka, hogy Mbappé hazajött a híres 93-as körzetbe. Most már, hogy a Paris Saint-Germain csillaga lett, kicsit nehezebb hazaugrania. – „Bondy – a lehetőségek városa” – hirdeti a helyi szlogen. Mit jelent a jelszó? – Ha szilárd elhatározással, kitartással állsz az előtted álló kihívásokhoz, célt érhetsz a futballban, a sportban vagy az élet bármely más területén. Bondy nem gettó, hiába mondják, csak sok szegény család lakja. Kylian felemelkedésének példája kaput nyit minden helyi gyermek előtt. Őket azonban nem szabad félrevezetni, újra és újra el kell mondani nekik, hogy közülük kevesen lesznek professzionális futballisták, így mindannyiuknak sokat kell tanulniuk, felkészülve a boldogulás egyéb útjaira. Meghallgatják a tanácsot, de nem vagyok biztos benne, hogy meg is értik. – Mi ösztönzi a fiatalokat a futballban? A szenvedély, a dicsőség, netán a remélt gazdagság? – Ők még csak gyerekek, a játék szeretete hajtja őket, örömüket lelik a futballban. Nem érdekli őket a státus vagy a pénz, szeretnek álmodozni. Nem úgy, mint a szüleik. Az ő gondolataikban már megjelennek a mögöttes szándékok. Bondyban sok nehéz sorsú felnőttet ismerek, aki abban látja az egzisztenciális kiutat, hogy a fiából sikeres futballista lesz. Nincs mit csodálkozni, emberi vágy ez. Húsz éve még nem volt ekkora médiafelhajtás a futball körül, a szülők is másként álltak hozzá. Manapság óriási összegeket lehet keresni labdarúgóként, de csak kevesek jutnak be a körbe. A felnőttek ettől hajlamosak megőrülni. Ha a gyermekük kudarcot vall, az minden esetben a klub hibája. Nem hajlandók szembenézni azzal a helyzettel, ha az illetőből nem lesz hivatásos futballista. – Élvezik Bondyban is a vb-győzelem és Mbappé csillogó nyarának áldásait? – Nyolcszázötven igazolt játékosunk van, közülük hatszázötven tizennyolc év alatti. A világbajnokság és Kylian kiugró teljesítménye húsz százalékkal megdobta a létszámot a klubnál. Képtelenek vagyunk kielégíteni az igényeket, várjuk, hogy a meglévő kettő mellé jövőre megépüljön még egy műfüves pályánk. – Miként kezelik a játékosvadász nagy klubok figyelmét? Van valamelyikkel együttműködésük? – Nincs, hiszen nem lenne értelme. Hiába lenne megállapodásunk mondjuk a Paris Saint-Germainnal, ha a szülők a Lyonhoz akarják vinni a gyereküket, mi nem tehetünk keresztbe. Szívélyes viszonyt ápolunk a PSG-vel, a Monacóval, a Caennel és a Lyonnal, de nincs közöttünk szerződés. Néha előfordul, hogy egy-egy professzionális klub két-három napos próbajátékra hívja valamelyik futballistánkat. Az elmúlt években csak úgy hemzsegnek a játékosmegfigyelők Párizs környékén, a 93-as körzet kiemelten fókuszban van. – Mbappé mögött biztos a családi háttér. Az otthoni nyugalom is kellett a kibontakozásához? – Erre a kérdésre a szülei tudnának megfelelni. Az biztos, hogy már egészen fiatalon megmutatkozott a kivételes tehetsége, jelenség volt a pályán. Bármit elérhet, a felső határ a csillagos ég. |
„Szokták mondani, könnyebb bejutni a francia elitképző iskolába, a világhírű ÉNA-ba, mint követni Zinédine Zidane vagy Kylian Mbappé útját. Csalóka példa az övéké, hiszen hamis illúziót táplálnak sok fiatalban, akik nem ismerik fel, hogy a profi futball elitjébe kevesen jutnak be, ezért muszáj alternatív életcélokat is megfogalmazniuk. Mbappé különleges szerencséje, hogy összetartó, jó szellemű családban nőtt fel. Az édesanyja magas szinten kézilabdázott, édesapja futballtrénerként Kyliant is edzette Bondyban, mostohatestvére Jires Kembo Ekoko, a Bursaspor harmincéves csatára. Miután készítettem egy portrét Mbappé ügyvédnőjéről, eljátszottam a gondolattal, hogy írjak egy nagy cikket magáról a játékosról. Aztán arra jutottam, nehéz lenne bármi mást elmondanom róla, mint azt, hogy emberfeletti jelenség. Ezt ragozni ugyanolyan reménytelen vállalkozás, mint Mozartról pontos jellemzést adni. Mozartról az őt követő csend minden másnál többet elárul.” Rico Rizzitelli, a Libération és a So Foot szabadúszó újságírója – a Nemzeti Sport felkért szakértője |