Lionel Messi: „Átlagember vagyok” – exkluzív interjú

 

 

– Tizenhárom évesen került a Barcelonához. Mi maradt meg a gyermeki lelkesedéséből?
– Az álmom, a vágyam még mindig ugyanaz, függetlenül attól, hogy az azóta eltelt időben mennyi minden történt velem a pályán és azon kívül is.

– Magánélete a családi háttérnek köszönhetően kiegyensúlyozott. Milyen hatással van a mindennapjaira a kapcsolata Antonella Roccuzzóval, illetve gyermekei születése?
– Az életem minden területét megváltoztatta, manapság máshogy látom, érzékelem a körülöttem zajló eseményeket. Két gyermekünk van, és most várjuk a harmadikat. Nincs annál csodálatosabb a földön, mint apának lenni. A napjaim köréjük épülnek. A nagyobbikat, Thiagót reggel elviszem iskolába, aztán amint végzek az edzésen, már rohanok is érte, hogy Antonellával és Mateóval együtt tartalmasan töltsük el az időnket vacsoráig. Utána pedig lefektetjük őket. Olyanok vagyunk, mint egy normális család: igyekszünk sokat együtt lenni.

– Szoktak otthon focizni?
– Ritkán fordul elő. Thiago már edzésre jár, inkább a kisebbik fiam, Mateo az, aki olykor megkér rá, hogy rúgjuk a labdát.

– Mennyit beszélgetnek a futballról?
– Nagyon keveset. Csak akkor, ha valami különleges történik a klubnál vagy a válogatottnál.

– A gyerekek tudják, ki az apjuk?
– Mateo még túl kicsi hozzá, egyszerűen csak furcsának találja, ha valaki odajön hozzám, hogy autogramot vagy közös képet kérjen. Olyankor nem érti, mi történik. Thiago már többé-kevésbé felfogja, de még ő sem egészen, ugyanakkor szeret kijönni a stadionba meccset nézni. Néha előfordul, hogy otthon ő is Messinek hív engem, mint a szurkolók.

– Edzősködne visszavonulása után, vagy csendesen, golfütővel a kezében képzeli el a jövőjét?
– Még nem tudom. Sokat beszélgettünk már arról, mivel töltöm el az időmet, amikor abbahagyom a futballt, de a megoldás még várat magára. Ugyanakkor mindig is azt mondtam, nem állnék edzőnek, mert nincs hozzá affinitásom. Ez persze még változhat az évek során, de egyelőre a futballra összpontosítok, ráérek még a folytatáson gondolkodni. Majd ha közeleg a befejezés.

– Úgy hallottam, kiváló a fizikuma, a testfelépítése. Ez a konditermi edzéseknek vagy az étkezésnek köszönhető?
– Nem kell semmi szenzációra gondolni. Évek óta figyelmesen táplálkozom, az edzések után pedig erősítem a lábamat, de nem töltök túl sok időt a teremben. Nem nekem való.

– Szeret főzni?
– Nemigen. Persze képes lennék rá, de mást nem kínálnék meg vele.

– Volt olyan étel, amitől meg kellett szabadulnia az egészséges táplálkozás érdekében?
– A csokoládé. Arról volt a legnehezebb lemondani. De az igazat megvallva, időről időre azért még vétkezem.

– Mennyire fontos a szieszta?
– Manapság már nincs rá időm a gyerekek miatt, kicsit hiányzik is. Csak akkor van lehetőségem aludni délután, ha a válogatottnál vagyok.

– Szokott futballt nézni?
– Természetesen. Követem a mérkőzéseket, kikapcsol. Elsősorban a spanyol, az angol és az argentin bajnokságot nézem, ha az időm engedi. De amúgy mindent megnézek.

– A francia bajnokságot is?
– Igen, manapság nagyobb figyelmet fordítok rá, mint korábban.

 

– Könnyű Lionel Messinek lenni?
– Átlagember vagyok abból a szempontból, hogy éppúgy próbálok normális családi életet élni, mint bárki más. Igaz, olykor szeretnék észrevétlen maradni, anélkül, hogy mindenki engem figyel.

– Negyedik alkalommal hódította el az Aranycipőt. Mit jelent önnek ez a trófea?
– Nagyszerű visszajelzés, de ahogy mindig is mondtam, nekem sosem az egyéni díjak számítottak elsősorban. Ha választanom kellene, inkább a Bajnokok Ligáját vagy a bajnokságot nyerném meg. Ugyanakkor csodálatos, hogy számos trófeát hazavittem, mert nagy a jelentőségük.

– A Manchester City a legerősebb ellenfél a mostani idényben?
– A Paris Saint-Germain mellett jelenleg a legjobb csapat. Az eddig látottak alapján legalábbis ez a véleményem, de nagyon hosszú még a szezon. A Real Madridról természetesen nem feledkeztem meg, hatalmas a tapasztalata, igaz, egyelőre nem hozza azokat az eredményeket, amelyeket az emberek elvárnának tőle. De ott van még a Bayern is. A müncheniek is odaérhetnek a végelszámoláskor. Ám a City és a PSG kiemelkedik mind közül.

– Samuel Umtiti annyira ijesztő, mint amilyennek látszik, vagy visszafogottabb?
– Úgy edz, ahogy játszik: nem fogja vissza magát. Mindegy, hogy tréningről vagy mérkőzésről van szó. A pályán kívül már más a helyzet. Remek személyiség.

– Meglepte csapattársa teljesítménye?
– Őszinte leszek, nemigen ismertem azelőtt, hogy a Barcelonához szerződött volna. De látom mindennap az edzőpályán, és az alapján semmi meglepő sincs abban, ahogy a tétmérkőzéseken futballozik. Kiválóak a képességei, amit meg is mutat.

– Az elmúlt évekkel ellentétben a csapat nem a támadófutballjával, hanem a védekezésével ostromolja a csúcsokat a mostani szezonban. Mi az oka?
– Neymar távozásával a játékstílusunkon is változtatnunk kellett. Elvesztésével a támadójátékunk is vesztett potenciáljából, de ezzel együtt a védekezésünk sokat javult. A pálya közepén kiegyensúlyozottabbak lettünk, ami erősebbé tett minket, jóval nehezebb feltörni a védelmünket.

– Mivel magyarázza, hogy Argentína csak az utolsó fordulóban véglegesítette a helyét a világbajnokság mezőnyében?
– Nehéz időszakon mentünk keresztül, a selejtezősorozatban három szövetségi kapitány keze alatt dolgoztunk, és nem könnyű egyik pillanatról a másikra hozzászokni az új filozófiához, márpedig mindegyik edzőnek más az elképzelése. A mostani kapitány, Jorge Sampaoli irányítása alatt négy selejtezőt és néhány felkészülési mérkőzést játszottunk, szóval sokat kell még dolgoznunk, hogy elérjünk a megfelelő szintre. Erre a selejtezősorozat tökéletesen rámutatott.

– Brazíliában elveszítették a Németország elleni világbajnoki döntőt. Ezúttal is a németek az első számú esélyesek, vagy Spanyolország, esetleg Portugália lehet a befutó?
– Németország mindig is favorit volt, most sincs másként, de számos válogatottnak megvan a képessége, hogy megnyerje a tornát, így például a brazilnak, a spanyolnak vagy a franciának is. Mindannyian erősebbek lettek, ráadásul kiváló formában várják a világbajnokságot.

– Három és fél évvel ezelőtt Hollandiával játszottak az elődöntőben. Meglepte, hogy Arjen Robbenék nem lesznek ott Oroszországban?
– Mindegy, hogy Európáról vagy Dél-Amerikáról beszélünk, a selejtezők nagyon nehezek. Manapság a futballban nincsenek nagy különbségek, a kisebb országok válogatottjai szervezettségükkel képesek borsot törni bármelyik ellenfél orra alá. De nemcsak Hollandiáról van szó, hanem Olaszország sem lesz ott a világbajnokságon, ami évtizedek óta először fordul elő. Erre senki sem számított.

– Olaszország elvesztette a vezető pozícióját az európai labdarúgásban?
– Való igaz, az olasz futball már nem olyan, mint az elmúlt években, de ez független attól, hogy nem jutott ki a világbajnokságra. Az egész ott kezdődik, hogy az egykori nagyok, az AC Milan és az Internazionale, már nem az évekkel ezelőtti fényükben tündökölnek. Ez az alapja a hanyatlásnak. Lépésről lépésre visszatérnek az elitbe, de még sokat kell erősödniük, hogy megállják a helyüket a nemzetközi szinten.

– Törökországban sokan kritizálták Arda Turant. Mit gondol csapattársáról?
– Rendkívüli futballista, kiváló képességekkel. Sajnálatos, hogy nem bíznak benne kellőképpen, holott ez minden labdarúgó számára alapvető, hogy jó teljesítményt nyújtson. Nálunk például más szerepkörben játszott, mint előtte az Atlético Madridban, ahol ráadásul szinte minden mérkőzésen pályára lépett. Amikor viszont játékban van, nagy erőssége a csapatnak.

– Mi a véleménye a Real Madrid gyengébb teljesítményéről?
– Ez csak ideiglenes. Nem ez az első eset, hogy egy topbajnokság élcsapata, mint a Real Madrid, hullámvölgybe kerül. Idővel helyreáll a rend, és minden fronton küzdeni fog a sikerért, mert rendkívül erős a kerete, csupa klasszis alkotja.

– Cristiano Ronaldo az egyetlen vetélytársa az Aranylabdáért folytatott harcban, vagy más futballista is beleszólhat kettejük versengésébe?
– Számos nagyszerű futballista képes rá, hogy megnyerje az Aranylabdát. Az elmúlt években mindig közülünk került ki a győztes, de Neymar, Kylian Mbappé és Luis Suárez is esélyes a díjra.

– A portugál klasszis szerint a jövőben jó barátok lehetnek. Ön szerint is lehetséges?
– Nem tudom, hogy így lesz-e. A barátság a közösen eltöltött időre épül, illetve arra, mennyire ismerjük meg egymást. Jelenleg nincs semmilyen kapcsolatunk, főleg azért, mert a díjátadókon látjuk csak egymást, és kizárólag ilyenkor beszélgetünk. De ez így van rendjén, csupán arról van szó, hogy az útjaink nem gyakran keresztezik egymást.