A labdarúgó-világbajnokságok története a hagyományos időszámítás szerint lassan egy évszázadot ível át, másfelől viszont a „vb-évszak” bő két hónapjába tömöríthető – mi az utóbbi megoldást választva igyekeztünk újra átélni és átélhetővé tenni a csodát.
Sorozatunk a legkorábban rajtoló torna (1934) első napján, május 27-én kezdődött, és most már csak egyetlen feladatunk maradt: beszámolni a legkésőbb induló és egyaránt július 30-án befejeződő két vb végkifejletéről. 1930-ban Uruguay, 1966-ban Anglia lett világbajnok ezen a napon – érdekesség, hogy mindkettő házigazdaként, és mindkettő 4:2-es győzelemmel.
1966: HOSSZABBÍTÁS UTÁN, VITATHATÓ GÓLLAL ÜLTEK DIADALT AZ ANGOLOK
A két talpon maradó csapat közül az NSZK jutott el magabiztosabban az 1966-os torna londoni fináléjáig, így nem keltett meglepetést, hogy Helmut Haller 12. percbeli góljával meg is szerezte a vezetést.
Anglia ellenben házigazdaként vett részt a tornán, így az is simán illeszkedett a forgatókönyvbe, hogy Geoff Hurst (18. perc) és Martin Peters (78. perc) a hajrára megfordította az állást.
Wolfgang Weber 89. percbeli egyenlítő gólja is tökéletesen megfelelt a németek lankadatlan küzdőszelleméről kialakult képnek.
Következett viszont egy igazán rendhagyó hosszabbítás: a 11. percben Hurst újra a kapuba talált – de vajon tényleg betalált?
Gottfried Dienst svájci játékvezető nem volt biztos a dolgában, konzultált Tofik Bahramovval, a szovjet partjelzővel, aki ellenben igen: gól!
Mint emlékirataiban Bahramov felidézte, abban a másodpercben úgy érzékelte, a labda nem is a lécről pattant vissza, hanem a hálóról vagy a hálótartó vasról, így számára közömbös volt, hogy visszafelé a gólvonal előtt vagy mögött ért földet.
Elnézve a felvételt, megérthetjük, a németek miért beszéltek „igazságszolgáltatásról” a 2010-es német–angol vb-nyolcaddöntő idején, amikor a játékvezető nem adta meg az angol Frank Lampard szabályos gólját…
De térjünk vissza 1966-hoz, hiszen született még egy gól: Hurst bevallása szerint időhúzásnak szánt, a lelátóra célzott lövése beakadt a 120. percben, így lett a vége 4:2.
A vb-trófeát az angol csapatkapitány, Bobby Moore emelhette a magasba, míg Hurst azóta is az egyetlen futballistának vallhatja magát, aki vb-döntőben mesterhármast ért el. VIDEÓ ITT!
DÖNTŐ | ||
London | Anglia–NSZK | 4:2, hosszabbítás után |
1930: URUGUAY NYERI MEG A DÉL-AMERIKAI RANGADÓT
Kétszer fordult az állás az 1930-as montevideói fináléban. Az első gólt az uruguayi Pablo Dorado szerezte, az argentinok a szünetre Carlos Peucelle és a torna gólkirályaként végző Guillermo Stábile (8 gól) révén fordítottak – mondhatnánk, naná, hiszen az első félidőt az ő labdájukkal játszották.
A mérkőzés előtt ugyanis nagy vita kerekedett a labda körül, és végül a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) döntött: az első félidő labdáját az argentinok, a másodikét az uruguayiak adják. Ami azt illeti, saját választásuk a házigazdáknak is bejött, hiszen a fordulás után Pedro Cea, Victoriano Iriarte, valamint Héctor Castro is az argentin kapuba talált. VIDEÓ ITT!
Akárcsak a két évvel korábbi olimpia döntőjében, ezúttal is Uruguay nyerte meg tehát a két dél-amerikai rivális aranycsatáját, így az övé lett a történelmi fontosságú első világbajnoki cím – a Montevideóba érkező több ezer argentin szurkoló nagy bánatára.
DÖNTŐ | ||
Montevideo | Uruguay–Argentína | 4:2 |