Sajnos a sport s benne a futball már csak olyan, hogy rendszerint utólag, az eredmény ismeretében lehet csak okos az ember. A siker vagy a kudarc alapvetően meghatározza a meccs előtt, után és alatt történtek értékét. Dzsudzsák kapitány a norvégok elleni meccs előtt mondott vér-, lelkesedés- és elszántságpezsdítő szavaira csak azért emlékszünk másfél esztendővel később, mert a válogatott azon a novemberi napon megszerezte az Eb-indulás jogát.
Ha nem úgy történik... Nos, akkor talán szó sem esne a kapitányi monológról. Igen ám, de a szöveg hatott, így a lényeg, hogy a csapatkapitány felismerte a lehetőséget, jókor jót mondott. Nem véletlen persze, hogy magához ragadhatta a szót, hiszen csak az vállalkozhat rá, akinek – ezért, azért, amazért – hitele van a többiek előtt. Akiről tudják, hogy nem csupán szép szavakkal, hanem szép, de leginkább hasznos mozdulatokkal is képes szolgálni a közt, lökni egyet a csapat szekerén. Miután Dzsudzsák azért lehetett kapitány, mert barátságban állt a labdával (is), a szerep és a szereplő egymásra talált.
Megkockáztatom, édes mindegy, mit mond, akinek hitele van. A bizalom a lényeg. A hit. És persze az is, hogy a csapat öltözőjében elfogadott legyen, hogy össze-összehajolnak a játékosok. A kívül rekedt, egyébként a futballisták fölött álló főnököknek (edző, vezető, tulajdonos) legyen annyi önbizalmuk, hogy ne sértse őket, ha a futballistáknak úgymond titkaik vannak. Itt is a bizalom a lényeg, sőt az önbizalom.
Nem hiszem, hogy a tűz felélesztésére, ébren tartására szolgáló mondatok vinnék a fáklyát a szakma fölött. Aki ügyetlen, nem lesz ügyesebb az ösztönző beszédtől, a lassú nem gyorsul fel, a totyogó nem válik sprinterré, a pipogya nem kívánja átharapni az ellenfél torkát. De elszántabb lesz, elszántabb lehet. Megérezheti, hogy nincs egyedül, társai vannak, akik számítanak rá, és akikre ő is számíthat. Igen, már megint Dumas, meg A három testőr, az „Egy mindenkiért és mindenki egyért".
Közhely? Persze. Miért, a „sanszot meg kell ragadni", a „nehéz lesz, de tegye oda magát mindenki", meg a „a sors velünk lesz, nyomás" nem az? Dehogynem. Itt az a titok, hogy nincs semmiféle rejtély. Csak szituációk, amelyekre vannak, akik jól reagálnak, akadnak, akik megérzik, mit kíván a pillanat.
Egyébként pedig Cicero, Kossuth és Churchill összes beszéde sem csiholhat akkora tüzet, hogy ne a jobbik csapat nyerjen.
A szavak nem rúgnak gólt.