Répa, zeller, robogó - a legbizarrabb bedobott tárgyak, videókkal

A HŐSKOR

A futballhuliganizmus (egyben a bedobálás) egyik legkorábbi említése 1885 májusára esik, mikor a Preston North End csapata arra vetemedett, hogy 5:0-ra nyerjen Birminghamben, az Aston Villa pályáján. Ez már akkoriban sem volt népszerű dolog, adjuk is át a szót a korabeli Birmingham Gazette-nek.

„Keményfiúk gyűltek a Preston csapata köré, és mindenkinek jól megadták a magukét. A prestoniak figyelemreméltó bátorsággal nem hátráltak meg, és visszaütöttek, gyorsan általános bunyó kezdődött, amelynek során bizony elhajítottak jó néhány szódásüveget is, a következményekre való tekintet nélkül" – így a lap, amely nem papolt sem a fair play szellemiségének megsértéséről, s nem emlegetett fegyelmi eljárást és pályabezárást. Boldog békeidőnek azért ezt nem mondanánk.

RÉPA, ZELLER... – CSAK VEGÁKNAK

Egy friss zöldség vagy gyümölcs bármikor kéznél lehet, többek között akkor is, mikor nem értünk egyet a játékvezetői ítélettel, hogy aztán szép ívben a pályára repüljön.

Kezdjük egy friss esettel: május 2-án a görög élvonalbeli kosárlabda-bajnokság Panioniosz–Panathinaikosz derbijén a nagyon csúnyán megvert hazaiak drukkerei nem bírták a megaláztatást, és a konvencionális görögtűz, illetve petárdák mellett sárgarépákat zúdítottak a játéktérre, míg a rendőrség ki nem üríttette a csarnokot. A finomnak nem nevezhető célzás a Pana gúnynevére („nyuszik") utal, és ne higgyük, hogy csak a kosárpályán: a mellékelt videón Jorgosz Karagunisznak több zöldséglevesre való répát hajítanak be Szalonikiben az Iraklisz némileg bolond drukkerei.

Menjünk át Angliába, ahol a szárzeller a divat, legalábbis a Stamford Bridge-en. A Chelsea-szurkolók évekig vígan dobáltak zellert és egyéb zöldségeket egymásra (és néha a pályára), mígnem több játékvezető is megjegyzést tett a jegyzőkönyvben, a klub pedig lépett. Megfelelő szigorral.

„Bármilyen tárgy bedobálása egy labdarúgó-mérkőzésen – a zellert is beleértve – szabálysértésnek számít, amelyért letartótatás és rendőrségi priusz is járhat. A jövőben senkit nem engednek be a Stamford Bridge-re, aki zellerrel érkezik, illetve aki bevitte a zöldséget, az a stadionból való kitiltással számolhat" – így a dörgedelem 2007. március 16-i keltezéssel.

A „Celery" (Zeller) egyébként egy ismert és némileg obszcén lelátói nóta, amelyet a Gillingham drukkerei is évtizedekig énekeltek. Egészen addig, amíg a vezetők meg nem unták a dolgot, és a Stamford Bridge-hez hasonlóan a 2004-ben Anglia legrosszabb pályájának megszavazott Priestfieldről ki nem tiltották a zellert.

Az ötvenes évekbeli járási jugoszláv bajnokihoz fűződő egyik sztoriról Tioszlav Markovics játékvezető számolt be Somos István: Síppal a világ körül című könyvében. A játéktér nem volt bekerítve, ellenben a tökültetvény mellett volt, ezt pedig a vendégcsapat egyik élelmesebb játékosa arra használta ki, hogy a bedobást labda helyett tökkel végezze el. A pontos hajítás következtében a szó szerint tökkelütött ellenfél a papírformának megfelelően el is terült...

CSOKIÖZÖN – CSAK ÉDESSZÁJÚAKNAK

Amikor Paul Gascoigne, a Newcastle United szurkolóinak ifjú kedvence átigazolt a Tottenhambe, a feldühödött nézők bosszút forraltak. Tervük a St. James' Parkban meg is valósult, mert mikor Gazza kisétált a Gallowgate End elé, Mars-szeletek százait zúdították be a lelátóról – a zseniális képességű középpályás ugyanis egy interjúban beismerte, hogy ez a csoki gyenge pontja. Gascoigne-t se kellett félteni, felkapott egyet és lazán megette.

Csokizápor az Egyesült Államokban is volt, igaz, itt elismerésként: Henry Rodrígueznek, a Montreal Expos baseballozójának minden home runja után Oh Henry! szeleteket dobáltak be az elégedett nézők. Volt, hogy a lelkes ünneplés után percekig állt a játék, volt, hogy az ellenfél levonulással fenyegetőzött – a szurkolók ettől függetlenül nem álltak le a szokásukkal. Alant az ESPN összeállításában szerepel a csokizápor, jó néhány fura bedobott tárggyal (sörösdoboz, frizbi, valamint minden idők legnagyobb "Dobj egy macit!" akciója) együtt.

Maradjunk még egy kicsit az „Édes életnél″, csak a csokoládé helyett térjünk át a cukorra. 2003 novemberében az átlagosnál jobban fogyott a kockacukor a magyar fővárosban, az újpesti szurkolók eme kávé- és teaízesítővel felszerelkezve vonultak az Üllői útra, ahol az egyik ferencvárosi szögletnél sikerült is jól megszórniuk a sarokrúgást a vendégtábor elől elvégző Lipcsei Pétert. Akik tudják, hogy Lipcseit milyen rigmussal fogadják a mindenkori ellenfél drukkerei, azok sejtik, hogy miért a kockacukor volt az újpestiek „ajándéka″.

HENTESEK

Az eddig említett tárgyak viszonylag kicsik és észrevétlenül becsempészhetőek (főleg, ha a biztonságiak becsukják a szemüket), de akkor mit mondjunk arra az esetre, mikor a 2008 márciusi Ballymena United–Distillery északír bajnokin egy leleményes drukker beküldött a pályára egy birkalábat? A Ballymena Showgroundson kicsit balhés volt a meccs egyébként is, a játékosok összeverekedtek, a két menedzsert úgy kellett lefogni, hogy ne rendezzenek bokszmeccset, a birkalábon kívül pedig berepült szék és üveg is...

A Camp Nou történetének egyik legnagyobb lelátói botrányát indukálta, mikor az egykori Barca-kedvenc Luís Figo már Real Madrid-játékosként kiment (volna) elvégezni egy szögletet a 2002-es el clasicón. A katalán fanatikusok beszórták a pályára, ami a kezük ügyébe került – illetve amivel készültek –, így többek között egy üveg Jack Daniels és – ez azért durvább – egy disznófej is a portugál világklasszis mellett landolt. A meccs után a Marca a „szégyen derbijéről", az AS „Bronx Nou"-ról írt, az El Periódico de Catalunya szerint pedig „minden szöglet Vietnam" volt. A rangadó egyébként 0–0 volt és „szar", ahogy a Marca szakírója, Roberto Palomar nemes egyszerűséggel jellemezte.

A sertésfej egyébként nem külön bejáratú durva katalán célzás: 1997-ben a Worthing United civilben hentesként dolgozó játékosa, Dave Clark vicces kedvében kiszögezett egyet a vendégek kispadjára. A klubvezetőség érthető módon nem látta a humort, és Clarknak mennie kellett a csapattól.

HALASOK

Alighanem az olvasók közül is jó néhányan ott voltak e sorok írójához hasonlóan a lelátón a 2000. február 23-án lejátszott Magyarország–Ausztrália válogatott labdarúgó-mérkőzésen. Az épp aktuális téma a tiszai halpusztulás volt, amelyet egy ausztrál tulajdonú cég romániai üzeme idézett elő, így aztán sok magyar drukker jól felszerelkezve érkezett, a meccsen meg néhány hal is elrepült (de ezek nem repülőhalak voltak...)

„...még az Interneten is olvasható volt, hogy aki a meccsre megy, vigyen magával keszeget, pontyot, harcsát, és tiltakozásul hajítsa be a pályára. Mint ismert, az AURUL nevu román-ausztrál cég nagybányai üzeméből cián ömlött a Szamosba, és a méreg a Szamos és a Tisza szinte teljes élővilágát elpusztította. Egyesek úgy gondolták: a mérkőzés kiváló alkalom a környezeti katasztrófa miatti tüntetésre...

Az alapos motozás ellenére, a találékony szurkolók egy halcsontot ábrázoló lepedőt kifeszítettek a kerítésre, ám jöttek a biztonságiak, és eltávolították a ,,posztert" (mondani sem kell, a szurkolók hatalmas füttykoncerttel fejezték ki a nemtetszésüket). Egy másik szektorban pedig az AURUL (magyarul ,,Az arany") nevét írták ki – az A betu helyére egy halálfejet rajzolva. A hírek szerint néhány halat is sikerült bevinni a stadionba, igaz, ha ,,használták" őket, feltűnés nélkül tették" – így a 2000-es tudósítás.

MENÜ

Maradjunk itthon: Márton Sándor játékvezető a kilencvenes évek közepén egy bedobott szendvicset intézett el elismerésre méltó lazasággal: beleharapott és kitette a pályáról. 1994 őszén Debrecenben a DVSC–Vasas találkozó vége felé (0–0-s állásnál) szotyiszacskó repült be, Hartmann Lajos játékvezető lefújta a meccset, a szövetség a három pontot az angyalföldieknek ítélte. Mellesleg amikor egy Sopron–Stadler meccsen a rendkívüli hideg miatt nagyon felöltözött Juhos Attilát telibe kapta egy szotyis „röppentyű", nem volt ilyen súlyos a szankció.

Gary Neville-t egyszer egy félig megevett hamburgerrel kínálták meg a lelátóról a liverpooliak, de szerepelt már a dobálózó-menüben hot dog is.

„A Liverpool-drukkerek elég egyértelműen jelezték szombaton, hogy mi rólam a véleményük, de ezzel nincs bajom. Vártam a szidalmazást, erre kaptam egy fél hamburgert, és apróban bedobva mintegy négy font ötvenet is" – kommentált a Manchester United jobbhátvédje a 2006-os eset után.

Az ötvenes évek ecuadori FIFA-bírója, Carlos Boanerges Ceballos érzékletesen mesélt egy dél-amerikai esetről Somos István már említett gyűjteményében.

„Óriási hangorkánnal fogadták döntésemet, majd – kifejezést adva nemtetszésüknek – tucatszámra kezdték bedobálni az üres koka-kólás üvegeket. Tucatszámra? Százszámra!... Szerencsém volt, hogy egyik sem talált el. Némán állva vártam, amíg befejeződik az üvegzápor, majd füttyjellel félbeszakítottam a játékot. Aztán kezdtem összeszedni az üvegeket, amelyeket halomba raktam a partvonalon kívül. Találtam köztük egy felbontatlan, teli üveget, és mivel nagyon szomjas voltam, levettem a kupakját és jót húztam belőle" – emlékezett vissza az ijedősnek nem nevezhető játékvezető.

A LEGBIZARRABB TÁRGYAK

Elég az ennivalóból, jöjjenek további bizarr bedobott tárgyak. Amikor a Boothferry Park tulajdonosa, David Lloyd 2000-ben azzal fenyegetőzött, hogy megszünteti a Hull Cityt, a „tigrisek" morcos drukkerei Lloyd teniszmúltjára célozva teniszlabdák ezreinek bedobálásával tiltakoztak.

A 2002-es Chile–Új-Zéland felkészülési válogatott mérkőzésen egy (nyilvánvalóan teljesen normális) szurkoló egy gépkocsi ajtaját juttatta el a pályára, míg az América–Sao Caetano Libertadores-kupa-meccsen 2004-ben hatalmas balhé tört ki, váratlan következményekkel.

A két csapat latinos tömegbunyóval vezette le a feszültséget, a már kiállított Cuauhtémoc Blanco is visszajött fokozni a hangulatot, majd a drukkerek is bedobták az első kezük ügyébe eső tárgyat. Az már kicsit meglepő volt, hogy egy fanatikus egy talicskát (!) hajított át a kerítésen a pályára...

Gary McAllistert Birminghamben snookergolyóval célozták meg (szerencsére nem találtak, mert a golyó nagyon súlyos sérülést okozhatott volna), az 1982 januári Charlton–Luton összecsapást pedig egy kimúlt macska felének bedobása miatt kellett félbeszakítani. A macska másik feléről nem tudni semmit, lehet, hogy jobb is...

A hetvenes években Székesfehérvárott egy Vidi-szurkoló kék csokornyakkendős libát dobott be a pályára, ebből a magyar lelátói kultúrában jártasak rájöhetnek: az MTK volt az ellenfél. A stadionban közderültséget okozott a jelenet, amit a vendégek alighanem kevéssé értékeltek. (Ehhez kapcsolódó békebeli, már-már legendás sztori: a Népsport akkori tudósítója megkérdezte, hogy mennyit írjon erről az esetről, amely meglehetősen kényes téma volt akkoriban. A szerkesztő visszakérdezett: „Hányan voltak a meccsen?″ „Ötezren″ – jött a válasz. „Na, ha nem írod meg, akkor csak ötezren tudnak róla, ha megírod, akkor megtudja az egész ország…″ Végül a Népsport tudósításában nem jelent meg erről semmi, a Népszabadságban viszont igen, így mégis megtudta az egész ország)

Egy mérges Cardiff City-szurkoló mobiltelefont hajított be a pályára, Romáriót pedig egy, a Fluminense borzalmas szereplése miatt magából teljesen kikelt drukker hat tyúkkal sorozta meg a riói együttes edzőpályáján. Emlékezzünk itt meg arról a Manchester City-drukkerről, aki a „kékek" góljait egy (már nem élő) csirke feje fölött pörgetésével ünnepelte meg, amíg meg nem kérték arra, hogy ezt talán ne tegye.

Hasonlóan bizarr, hogy a Boca Juniors pályáján fanatikusok sora dobta már be (szintén Boca-rajongó) elhunyt hozzátartozójuk hamvait műanyag zacskóban. Az évek során bedobált hamu már károsította a gyepet, így a Buenos Aires-i klub inkább megnyitotta saját, 27 ezres szurkolói temetőjét. Az már más kérdés, hogy a morbid szokás a mai napig él.

Nyilván mindeki emlékszik a Sunderland–Liverpool angol bajnokin a Liverpool táborból bedobott, vereséget eredményező óriási strandlabdára, vagy arra, mikor a Manchester City szurkolói szívatták meg magukat és csapatukat lufik pályára eresztésével – ha esetleg egyik eset sem rémlene, nézzék meg mindkettőt videón.

Jöjjön Chic Brodie sztorija. Ha a kapus neve ismerős, nem véletlen, Brodie ugyanis úgy vonzotta pályafutása során a bajt, mint vasorrú bába a mágnesport. A kapuvédőre egyszer ráesett a léc, pályafutását akkor kellett befejeznie, mikor egy pályára rohant kutya nekiugrott és széttörte a térdkalácsát, egy ízben pedig kézigránáttal szembesült a pályán.

Az 1965. november 6-án lejátszott Millwall–Brentford meccsen egy szurkoló szép ívben behajított valamit, amely – az azt először könnyedén a kapu mellé dobó Brodie döbbenetére – kézigránátnak bizonyult. A kapus jelzett a partjelzőnek, aki megerősítette a tárgy valódiságát. Kirkpatrick játékvezető sípjába fújt és leparancsolta a csapatokat a játéktérről. Ebben az időszakban a Millwall szurkolóinak kedvenc hétvégi időtöltései közé tartozott a toalettpapír-tekercsek bedobálása is. Ők nem olvashatták Nagy Bandó András egy megjegyzését, amely szerint ha wc-papírba csomagolt tárgyat dobnak a pályára, le kell fújni a meccset, mert az...khm...gyenge.

Hírhedt eset a labdarúgó NB I történetéből az Üllői úti metrófogantyú rejtélye: az 1983 őszén lejátszott FTC–Haladás bajnokin a második félidő elején – a hivatalos leírás szerint – egy metrófogantyúval fejbe dobták a ferencvárosi B-közép előtt védő Hegedűs Pétert.

„Az ellenfél kapusát, különösen a vidékieket, Szervusz paraszt rigmussal üdvözölték, és potenciális célpontnak tekintették. Én sem úsztam meg, dobáltak mindennel, nem győztem a hagymákat, diókat, a nyolchetes, kőkemény zsömléket takarítani" – emlékezett vissza a Vas Népének Hegedűs. A kapuvédő földön maradt, szólt a játékvezetőnek, hogy eltalálták. Bár Büki Lászlónak nem smakkolt minden, lefújta a meccset – mint hosszú évekkel később kiderült, a fogantyú nem találta el Hegedűst, de a gyúró Tebeli György segítségével kreáltak egy „piros duzzanatot". A „Condor" Rojaséhoz mérhető trükk (részben) bejött, az MLSZ 2–2-vel jóváhagyta a pályán kialakult eredményt. Más esetben ilyenkor a vétlen csapaté a három (régen kettő) pont, a Fradival viszont akkoriban még nem meretek „packázni″.

ÉS VÉGÜL: A BEDOBOTT TÁRGYAK BAJNOKA

Ez egyszerűen verhetetlen: az Internazionale ultrái 2001 májusában a San Siróban elvettek egy robogót egy Atalanta-drukkertől, majd a (nyilván éberen őrködő) biztonságiak orra előtt be is csempészték a lelátóra. A némileg bizarr humorú fanatikusok felgyújtották a Vespát, majd ledobták a lelátó második emeletéről. A robogó végül nem a pályán, hanem az alattuk levő területen landolt... Az eset félúton van a nagyon vicces és a közveszélyesen idióta között – mindenesetre aki ennél is bizarrabb bedobott tárgyról tud, kérjük, ossza meg velünk impresszumunkban található e-mail-címünkön!