Vége a Neymar-transzfereknek, jöhet a játékoscserék korszaka?

Korábban már a Nemzeti Sport Online-on is írtunk róla, hogy a legtöbb futballban dolgozó szakember, így Michael Rummenigge, a Bayern-vezér Karl-Heinz Rummenigge testvére is arra számít, a koronavírus-járványt követő gazdasági visszaesés a futballpiacot is jelentősen átalakítja majd.

Ugyanezt a nyilatkozatot vette összeállítása alapjául az Origo szerzője, Hegedűs Gábor is, mikor az olasz Tuttosport alapján megnézte, hogy jutott el a világ a 100 fontos átigazolási díjaktól Neymar 222 millió eurós transzferéig. Az első hivatalosan feljegyzett rekord 1893-ból való, Willie Grovesért 100 fontot fizetett az Aston Villa a városi rivális West Bromwich Albionnak.

Groves szerződtetése után 12 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valakiért 1000 fontot fizessenek (Alf Common). Ez 1928-ban már 10 890 font volt, amikor David Jack a Bolton Wandererstől az Arsenalhoz ment. 1961-ben már 100 000 – az aranylabdás Luis Suárez Miramontes igazolt át a Barcelonától az Internazionáléhoz –, míg 1975-ben ennek az összegnek több mint a tízszerese (Giuseppe Savoldi lett az első játékos, akiért több mint 1 000 000 fontot fizettek, amikor a Bolognától a Napolihoz szerződött) jelentette a legnagyobb, játékosért kiadott összeget. Az igazán komolynak nevezhető árrobbanás a 2000-es években kezdődött, amikor a Real Madrid évről évre fizetett ki egyre nagyobb tételeket egy-egy labdarúgóért, de fontos mérföldkövet jelentett a 2010-es évek közepén a dúsgazdag kínai klubcsapatok megjelenése is.

Hogy a 2000-es évek előtt mennyire más volt az átigazolási piac, jól mutatja, hogy olyan nevek, mint az argentin Diego Maradona, a brazil Ronaldo, a francia Jean-Pierre Papin, az olasz Gianluca Vialli, vagy éppen az angol Alan Shearer is olyan összegért – 3 és 20 millió font között – váltott klubot, amelyet a járvány kitörése előtt mindenképpen megmosolyogtunk volna.

A Barcelona például 1982-ben 3 millió fontért szerezte meg Maradonát a Boca Juniorstól, majd a katalán sztárcsapat 1984-ben ötmillió fontért adta tovább a Napolinak. Ronaldóért ugyancsak a Barcelona 1996-ban 13.2 millió fontot fizetett a holland PSV Eindhovennek, aztán egy évvel később az Internazionale 19.5 fontért vette meg a későbbi aranylabdás csatárt. Érdekesség, hogy nem sokkal 2000 előtt, egészen pontosan 1999-ben indult meg az a folyamat, amikor már a BBC feltette a kérdést; „Megőrült a világ"? Az Inter ugyanis 32 milliót fizetett Christian Vieriért a Laziónak, majd egy évvel utána a római együttes perkált le az AC Parma csapatának 35.5 millió fontot Hernán Crespóért. Innen pedig már nem volt megállás, az összegek megállíthatatlanul törtek felfelé.

A folyamat fő mozgatórugója pedig a Real Madrid volt, amely csak úgy szórta a pénzt a 21. század elején. A madridiak 2001-ben Zinédine Zidane-t már 53 millió fontnak megfelelő összegért szerződtették, aztán 2009 nyarán egészen döbbenetes módon 56 milliót fizettek Kakáért az AC Milannak és 80-at Cristiano Ronaldóért a Manchester Unitednek. A portugál világklasszis egyébként egészen 2013-ig tartotta az átigazolási csúcsot, akkor azonban Gareth Bale-ért 85 millió fontot (100 millió eurót) fizetett a Real Madrid a Tottenham Hotspurnek, így a walesi lett az első, aki átlépte a százmilliós határt a világon euróban.

2016-ban egy újabb érdekes átigazolással sikerült ezt a csúcsot is felülmúlni. 2016-ban a Manchester United a francia Paul Pogbát 89 millió fontért (105 millió euróért) igazolta le a Juventustól, méghozzá négy évvel azután, hogy ingyen engedte el középpályását a torinóiakhoz. Erre mondták, hogy a Juve az évezred üzletét kötötte. Közben Kínában is kinyílt a pénzcsap, a Sanghaj SIPG például 52 millió fontot fizetett a Chelsea-nek Oscarért –csak összehasonlításképpen, Zidane került nagyjából ennyibe 2001-ben.

2016 és 2020 között pedig már tényleg elszabadult a pokol, ami az átigazolási díjakat illeti. Ebben a szűk időszakban hat játékosért is több pénzt fizettek ki, mint amennyi Pogba csúcsa volt. A francia Ousmane Dembéléért 97 millió fontot, a brazil Philippe Coutinhóért 105 milliót, majd az ugyancsak francia Antoine Griezmannért 107 millió fontot adott a Barcelona. Az egyik, ha nem a legnagyobb meglepetés az Atlético Madrid nevéhez fűződik, amely az 1999-es születésű Joao Félixért 114 millió fontot, azaz közel 130 millió eurót fizetett ki a Benficának. Erre az átigazolásra már azok is felkapták a fejüket, akik szerint nincs abban semmi rossz, hogy ilyen, már irreálisnak mondható összegek röpködnek egy-egy focistáért.

A dobogó legfelső két fokát a Paris Saint-Germain bérelte ki magának, várhatóan jó pár évre. 2018-ban 116 millió fontot (135 millió euró) utalt a párizsi klub a Monacónak Kylian Mbappéért (miután egy évvel korábban 35 milliót fizetett csak a kölcsönvételéért – a szerk.), egy évvel korábban pedig 198 millió fontot (222 millió euró) a Barcelonának Neymarért, így az aktuális rekordot a brazil támadó tartja.

Nem Neymar az egyetlen labdarúgó, aki csúcstartónak mondhatja magát, érdemes megvizsgálni a jelenlegi rekordokat több szemszögből is. A legdrágább védő az angol Harry Maguire – ami ugyancsak nagy felháborodást keltett a futball világában –, aki 80 millió fontért került 2019-ben a Manchester Unitedhez a Leicester Citytől. (Az addigi csúcsot Virgil van Dijk, a Liverpool játékosa tartotta.)

A brazil Oscart már korábban említettünk, akiért a kínai Sanghaj SIPG például 52 millió fontot fizetett a Chelsea-nek, ezzel pedig a legdrágább, nem európai klubcsapat által megvásárolt játékos lett. A legdrágább afrikai az elefántcsontparti Nicolas Pépé, akiért 2019-ben 72 millió fontot adott az Arsenal a Lille-nek. Philippe Coutinho a legdrágább középpályás (105 millió font), míg a legdrágább utánpótláskorú futballista Kylian Mbappé (116 millió font).

A magyarországi piac fejlődéséről, átalakulásáról ide kattintva olvashat!