Valami Amerika. A mosógépszerelő mondta ezt csavarhúzóval a kezében arra a kérdésre, ki lesz a magyar válogatott következő ellenfele. A bejelentés mindenkit meglepett, nemcsak a családban, hanem az országban is. Mert az rendben van – gondolták az emberek –, hogy telt ház előtt mutatták be a Csillagok háborúja című hőskölteményt a Corvin moziban a szerencsés jegytulajdonosok előtt. Az Egyesült Államok nemzeti csapata már kevésbé volt közönségvonzó, mindenki jobban örült volna, ha a tengerentúlról Michael Jackson érkezik Budapestre. Azt kevesen gondolhatták, hogy ezek az amerikai fiúk is dalra fakadnak a Népstadionban – és kiéneklik a sajtot a szánkból.
Lassan negyven éve ennek.
Lassan negyven éve ennek.
Azóta minden megváltozott körülöttünk, nem mellékesen épp most mutatják majd be a nyolcadik Star Wars-epizódot. Ami a futballt illeti: az Egyesült Államok válogatottja, amely 1979 októberében gyakorlatilag amatőrökből álló csapatával 2–0-ra győzött a Népstadion ötezer megdöbbent szurkolója előtt, már régen lekörözött bennünket. A világbajnoki selejtező legnagyobb vesztese és meglepetése nem Olaszország és Hollandia – hanem a jenkik csapata. Mi, magyarok már jó ideje kellő tisztelettel beszélünk az amerikai futballról – a soccerről –, és lelkesen lessük a híreket a tengerentúlról, miként teljesít Németh Krisztián, Sallói Dániel és különösen az immár sztárként kezelt Nikolics Nemanja. A Chicago Fire 29 esztendős csatára huszonnégy góllal lett az alapszakasz gólkirálya, és megannyi elismerésben részesült. Most például beválasztották az idény álomtizenegyébe, a kilencvennyolcszoros spanyol válogatott David Villa ékpárjaként. Büszkék lehetünk Nikolicsra, és ezt nem lehet elégszer leírni: Villa mellett ő a kés, aki átmegy, áthatol a vajon, az ellenfelek védősorán.
Azzal már felesleges foglalkoznunk, vajon Bernd Storck korábbi szövetségi kapitány miért nem számított a játékára. Ennél fontosabb, hogy Georges Leekens már látta munka közben: ha odaér a kapu elé, belövi. Jelenlegi helyzetünkben ennél többet, jobbat nem is kívánhatunk egy csatártól.
Egyébként azon a népstadionbeli meccsen is játszott Greg keresztnévvel egy Villa, miatta, no meg Louis Nanchoff vagy Angelo DiBernardo miatt már akkor is szégyenkezhettünk, hiszen egy amatőr csapat győzött ellenünk.
Valami Amerika.