Dárdai: A Dortmund elveheti a bajnoki címet a Bayerntől

Vágólapra másolva!
2019.08.16. 08:30
null
Dárdai Pál úgy érzi magát, mintha kivasalták volna (Fotó: Szabó Miklós)
Dárdai Pál a Bundesliga péntek esti rajtja előtt a balatoni nyárról, a még hiányzó bizsergésről, a német élvonalban játszó magyarokról és persze a Hertháról is beszélt a Nemzeti Sportnak.


– Jól telt a nyár?

Amilyen jól, olyan gyorsan – felelte a Nemzeti Sport érdeklődésére a Bundesliga rajtját immár Berlinben váró Dárdai Pál. – Csodás heteket töltöttünk a Balatonon, régen volt ilyen sokat együtt a család. Igaz, a vége felé már szanaszét voltunk, a gyerekeknek elkezdődött az edzés, sőt augusztus ötödikével Bencének az iskola is. Én mindenesetre remekül elvoltam.

Tényleg?
Tényleg. Mondogatták néhányan, mi több, én is azt hittem, hogy idővel hiányzik majd a foci, de még nem tört rám ez az érzés. A kapcsolatom a futballal egyelőre kimerül a játékban. Egy ideje hívnak a Hertha öregfiúkcsapatába, előbb-utóbb be is adom a derekam, csak előtte kicsit formába hozom magam. Legalább a keringésem is rendben lesz.

Az elmúlt időszakban egyszer sem jutott eszébe, hogy de jó lenne a Bayern München elleni nyitányra készülni?
De nem ám! Bevallanám, ha másképp lenne, ám mint említettem, még nem érzem azt, hogy milyen jó lenne visszatérni. A Hertha vezetőivel kötött megállapodás értelmében a fizetésemet tisztességesen utalják, én meg úgy vagyok vele, hogy a megérdemelt pihenőt ki kell használnom. Nem évek, hanem évtizedek óta ment a hajtás ezerrel – amíg futballoztam, folyton elöl futottam, hogy bizonyítsam, lehet rám számítani, edzőként pedig csak fokozódott az őrület. Úgy érzem, a válogatottnál és a klubomnál is megálltam a helyem, de amit akkor mondtam, amikor kiderült, hogy a nyártól nem én leszek a Hertha edzője, tartom: belefáradtam. Most csak rám kell nézni, mintha kivasaltak volna. Ennyi tesz, hogy reggel fél nyolctól este fél tízig nem azon pörgök, mi legyen a hétvégi meccsen.

A Hertha az előző idényben – még Dárdai irányításával – egyszer legyőzte a Bayernt (Fotó: AFP)
A Hertha az előző idényben – még Dárdai irányításával – egyszer legyőzte a Bayernt (Fotó: AFP)


Azért nyugtasson meg, arra szakít időt, hogy a Bayern–Hertha meccset megnézze.
Nézem, persze. Egész Németország nézi. Tiszta szívből szurkolok a Herthának. Az utódom, Ante Covic egy összerakott brigádot vett át. Abban a négy és fél évben, amíg én voltam az edző, ki lett cserélve a csapat, a lassú játékosokat felváltották a gyorsak. Igaz, nem dúskáltunk az anyagiakban, abból főztünk, amink volt, de amit letettünk az asztalra, maga volt a csoda. Szerencsére most van pénz, lehet igazolni, jellemző, hogy Dodi Lukebakióért húszmillió eurót fizettek. Az én irányításom alatt összesen negyvenmilliót költöttünk el a piacon – úgy, hogy közben negyvennégymillióért adtunk el játékosokat. Félreértés ne essék, örülök, hogy pénz állt a házhoz, akár még a Bajnokok Ligája-indulás is összejöhet.

Feltételezem, képben van a Herthát illetően.
Ebben téved. Nem akarok zavarni, ennélfogva jóformán nem beszélek senkivel a klubból. Nem megyek ki a pályára sem, nem mutogatom magam, hogy milyen barna vagyok. Ante Covicnak hívják a Hertha BSC vezetőedzőjét, és ezt mindenkinek respektálnia kell. Én ezekben a hónapokban nem vagyok más, mint egy a sok berlini drukker közül. Ha beindul az idény, elmegyek ide-oda hospitálni, ha majd nézem az edzéseket, meglehet, elkap az a bizonyos bizsergés, hogy milyen jó lenne újra leülni a kispadra. Az biztos, hogy azért nem fogadok el egy ajánlatot sem, mert a papíron tetemes összeg virít. A szakmában jó nevem van, kivívtam magamnak a tiszteletet – nem félek attól, hogy életem végéig munka nélkül maradok. Már csak azért sem, mert a lehetőség megvan arra, hogy ha jövő nyárig nem történik velem valami, visszatérjek a Hertha utánpótlásába. Abban sem lenne szégyellnivaló, sőt.

Ha kérhetem, egy-két kérdés erejéig váljon a Nemzeti Sport szakértőjévé. Letaszítható a Bayern a Bundesliga trónjáról?
Ha van olyan klub, amelyik bizakodhat ebben, az a Dortmund. Az előző idényben sem sokon múlt, hogy a Borussia végezzen az élen, ráadásul azóta csak erősödött. Jó futballistákat szerződtettek a vezetők, a csapat még gyorsabb lett, a Szuperkupa-meccsen bizonyította, hogy verhetők a bajorok. Amit játszik a Dortmund, nagyon jól játssza, lám, a Bayern úgy sem tudta megfogni, hogy a labdabirtoklásban magasan fölé nőtt. Szóval, előfordulhat, hogy a mérleg nyelve a másik irányba billen. Habár ez attól is függ, hogy a müncheniek kit igazolnak még. Leroy Sané nagy húzás lett volna, ám a sérülését követően a Bayernnél alighanem újraterveztek. Annyira viszont nem látok bele a dolgokba, az ellenfél elemzése jelenleg nem tartozik a mindennapi feladataim közé. Bár a meccseket elnézve nyilvánvaló, egyre nehezebb valami újat kitalálni. Nem csoda, hogy sokszor az egyéni kvalitások döntenek. Mielőtt visszajöttem volna Berlinbe, kedden a helyszínen néztem meg a Ferencváros Bajnokok Ligája-selejtezőjét – ott ugyanez volt a benyomásom. A Dinamo Zagreb felvonultatott két-három olyan labdarúgót, akit egyszerűen jó volt nézni.

A Szuperkupát behúzta a Dortmund a Bayernnel szemben (Fotó: AFP)
A Szuperkupát behúzta a Dortmund a Bayernnel szemben (Fotó: AFP)

A többit hagyjuk…
Hagyhatjuk, bár annyit megjegyeznék, hogy a körítés fantasztikus volt. Nem gondolom, hogy a vereség ellenére bárkinek is a kardjába kellene dőlnie. A Zágrábban elért döntetlen után mindenki többet várt, ám az világosan kiderült, hogy a Dinamo jobb csapat. Ugyanakkor az is látszik, hogy a Fradinál van koncepció, amelynek köszönhetően az Európa-liga csoportköre igenis elérhető. Szerintem ott még szépen is szerepelne a csapat.

Nagy ünneplésben volt része az Üllői úton?
Ó, nem. Csendben jöttem, csendben mentem. Néhányan megállították egy-két szóra vagy fényképre, ennyi történt, nem több. Nem is hiányzik a felhajtás. Mostanság elsősorban férj és apa vagyok, nem edző.

Térjünk vissza a szakértői szerepre. Mit vár a Bundesligában játszó magyaroktól?
Sallai Roland esetében az a legfontosabb, hogy egészséges legyen, ha az lesz, kitűnhet a Freiburgból. Noha hallani arról, hogy Szalai Ádám Törökországba igazol, szerintem nem hagyja el a Hoffenheimet, és jó szokása szerint pötyögteti majd a gólokat. Megbízható, használható, fegyelmezett csapatember, lehet rá építeni. Mivel nem beszéltem vele, nem tudom, mennyi valóságalapjuk volt a Gulácsi Péter távozásáról szóló híreknek, s azt sem tudom, ő mennyire szeretett volna váltani. Ha a lelkének nem fáj, hogy marad, akkor vele sem lesz gond, ebben az idényben is a liga topkapusai között lesz. Willi Orbánról mindent elmond, hogy ő a lipcseiek csapatkapitánya, továbbra is meghatározó játékos lesz – remélhetőleg a válogatottban is.

Dárdai Palkó jövője még kérdéses (Fotó: AFP)
Dárdai Palkó jövője még kérdéses (Fotó: AFP)

S mi a helyzet Dárdai Palkóval?
A Hertha U23-as együttesével készül. Volt egy-két ajánlata, de nem akart elmenni. Ő döntött, én nem szólok bele a karrierjébe. Húszéves, nincs lemaradva semmiről, egyébként is későn érő típus. Kétéves szerződés köti még a Herthához, meglátjuk, mi lesz. Fontos, hogy élvezze a focit, és úgy látom, élvezi is.

Mint ahogy ön a szabadságot?
Pontosan.

Mi lesz, ha urambocsá', Michael Preetz klubmenedzser februárban azzal kopogtat be az ajtón, hogy Pál, bajban van a Hertha, segítened kellene?
Kizárt dolog! A csapat még véletlenül sem kerülhet a kiesés közelébe. Amit az előző négy és fél évben összeraktunk, arra lehet építeni. A fiatalok mára tapasztalatot szereztek, a középpálya kulcsfigurája, Ondrej Duda megszokta és megszerette Berlint, a rutinos húzóemberek pedig kipréselnek magukból még egy évet. Úgyhogy nincs miért aggódni. Különben sem lenne jó senkinek, ha nekem kellene visszatérnem. Főleg most, hogy ennyire kisimultam.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik