A Dortmund szexi kapust vett, majd „tengelyt akasztott”

Mintha már tíz éve lett volna annak, hogy egymás után két bajnoki címet is nyert a Borussia Dortmund, és a Bajnokok Ligája döntőjében is majdnem megfricskázta a nagy rivális Bayern Münchent – aztán a bajorokkal elleni ellenszenvből ellenségeskedés lett Mario Götze és Robert Lewandowski Münchenbe csábítása miatt, a Dortmund pedig egyre szürkült. Az elmúlt idényben a kiesés réme is megjelent a BVB stadionja fölött – noha a nézőszámon ez egyáltalán nem látszott meg, a legutóbbi idényben háromszor annyian tekintették meg a csapat hazai mérkőzéseit, mint a teljes NB I küzdelmeit, és ha már itt járunk, klubszimpátiák ide vagy oda, jegyezzük meg, hogy a Signal Iduna Park (lánykori nevén: Westfalenstadion) hangulata világszerte egyedülálló.

Mint ahogyan egyedülálló rajongással övezték a sikeredző Jürgen Kloppot is, akinek kapcsolata kissé megfáradt a csapattal, és érdemei elismerése mellett távozott: az új idényben Thomas Tuchelre vár az a feladat, hogy sikerekben is felidézze a nem is olyan régi szépet. Tuchel már a Mainz kispadján is Kloppot váltotta, és nem vallott szégyent, a szurkolói várakozásokról pedig sokat elmond, hogy az új trénert első felkészülési mérkőzésén potom 41 ezer néző köszöntötte, az első nap pedig 7500 darab húszeurós mezt vettek a fanok a klub hivatalos boltjában. Amely július elsején éjfélkor nyitott ki, az ajtó előtt pedig 300 lelkes vásárló sorakozott már vagy fél órája.

Ilyen háttérrel természetesen anyagilag is bátran lehet tervezni, ráadásul Zlatan Alomerovic, Mitchell Langerak és Milos Jojics eladásából beesett némi aláírási pénzre való is. Mellettük várható még a tavaly közel húszmillióért vett olasz erőcsatár, az elmúlt idényt három bajnoki góllal záró Ciro Immobile (legújabban és legaktívabban a Sevilla érdeklődik iránta, de a Tottenham, a Roma és a Napoli is szívesen látná soraiban) távozása, Roman Weidenfellerre is ráférne némi levegőváltoztatás, és erről az Eintracht Frankfurt, Fiorentina, VfB Stuttgart, Tottenham, Valencia, Fenerbahce vonulat is igyekszik meggyőzni. Mutatkozik még érdeklődés Pierre-Emerick Aubameyang (Arsenal, Real Madrid) és Sven Bender (fél Premier League) iránt, Szokratisz Papasztathopuloszt pedig az Arsenal után a Stuttgart és a Wolfsburg is hívogatta az elmúlt hetekben.

Legalábbis ezt olvasni a sajtóban.

Mats Hummelst és Ilkay Gündogant tulajdonképpen az összes topliga összes élcsapata hívta, ám a karmester végül némi meglepetésre 2017-ig meghosszabbította jövőre lejáró szerződését (évi 6.5 millió eurósra emelt bérrel), a klubhoz szintén eddig „kötődő" hátvéd körül pedig elült szépen a Manchester United érdeklődése. Hosszabbított tavasszal még Hummels védelmi társa, Neven Szubotics is, Marco Reus ügynökének sem csöng már éjjel-nappal a füle a tízmilliós ígéretektől, azaz kijelenthetjük, hogy egyetlen alapember sem távozott a klubtól, és nagy valószínűséggel ezen a nyáron már nem is fog.

Jövőre viszont hét lóval sem lehet majd a Hummels, Reus, Gündogan hármast Dortmundban tartani, ha nem a bajnoki címért harcolnak majd, erre fel kell készülnie a Borussia-drukkereknek. Gündogant egyébként hosszabbítása ellenére is hívja a Milan, az Arsenal és az MU, az olaszok a helyi sajtó szerint egy konkrét, 25 milliós ajánlattal már ki is rukkoltak.

Természetesen nem bírta ki a Bayern München, hogy ne csábítson el valakit a Dortmundtól: most a „fitneszdoktor", dr. Andreas Schlumberger volt soron, aki a bajoroknál lesz ezentúl felelős a rehabilitációért és a sérülések megelőzésért.

„Olyan légkört szeretnék, amelyet a kemény munka, a kitartás, az odaadás és a bátorság jellemez. Az itteni stílus leginkább a támadásokon és a dominancián alapul. A továbbiakban is ezt szeretném látni" – dörögte dortmundi bemutatkozásán Tuchel. Nézzük, új vételekkel óhajt-e rohamozni?

Nem kevesebb mint 11 millióért érkezett a Bundesliga eseményeit figyelemmel követőknek egyáltalán nem ismeretlen Gonzalo Castro: a 28 éves német középső középpályás a visszavonult Sebastian Kehl örökébe léphet, és védekezésben, támadásban egyaránt jártas, ráadásul mindkét oldalon bevethető akár védőként vagy védekező középpályásként is. A német-spanyol játékos még 1999-ben került a Leverkusenhez, azaz nagy lépésre szánta el magát, hiszen azóta nem váltott klubot.

Inkább a szűréshez ért a Münchenből, az 1860-tól hárommillióért vett (a Bundesliga 2-ben remek statisztikai mutatókat összeszorgoskodó) Julian Weigl, de ő inkább a jövő embere – a nála valamivel többért klubot váltó kapus, a svájci Roman Bürki viszont egyértelműen azért költözött Dortmundba, hogy rendszeresen pályára lépjen a következő idényben. Kölcsönjátékosként erősödött picit a középpályás Moritz Leitner, a középcsatár-balszélső Marvin Ducksch és a Mainzban három kanadai pontot termelő támadó, Jonas Hofmann, ők értelemszerűen perememberek lesznek, ha maradnak egyáltalán.

Bürkiről jegyezzük meg, hogy az elmúlt idényben kilencszer sem kapott gólt a ligában, és 152 védésével az első lett a Bundesliga-kapusok között ebben a kategóriában – miközben csapata folyton a kiesés ellen harcolt. A Bayern elleni bajnokin 11 bravúrt mutatott be, az idény során nyolcszor lett a mérkőzés embere, ez idénycsúcs. Mint minden jó kapus, egy kicsit neki is elmennek otthonról olykor, pontosabban maga Bürki nem hajlandó kilépni reggelenként az ajtón, amíg frizurája, nem kevés anyagfelhasználás és munka után tökéletesen nem áll.

„Kicsit hiú vagyok" – ismerte el a „Szexi"-ként is becézgetett kapus.

Érdekes, hogy a futóember, Johannes Geis, a Mainz védekező középpályása már májusban, Tuchel kinevezése után megállapodott a Dortmunddal – a német U-válogatott játékos öt gólt szerzett és öt gólpasszt adott a kis csapatban a szezonban, és erre már a Schalke is vevő volt, egyszerűen túllicitálva a fekete-sárgákat.

Akárhogyan is, a csapat tengelye máris készen áll az új idényre – noha még előre egy vérbeli gólvágó elkelne.

A mester egyébként erősítené a szerb vonalat Dortmundban, a német médiajelentések szerint kiszemeltje Immobile helyére Alekszandar Mitrovics (Anderlecht, ő minden tekintetben nagy fogás lenne), Geis helyett beéri Szergej Milinkovics-Szaviccsal (a genki középpályás édesapja az egykori Almería-profi, Nikola Milinkovics, testvére, Vanja Milinkovics-Szavics meg a Manchester United kapusa), a jobb szélt a partizános Andrija Zsivkoviccsal (az előző két szerb húszéves, ő még náluk is fiatalabb), a balt pedig a római Adem Ljajiccsal combosítaná.

Mint láthattuk, igazolt már olyan játékost a Dortmund, aki megfordult a nyári U20-as világbajnokságon (lásd Weigl), és több, a tornát megjáró fiatalért is érdeklődik.

Egyébként most is új utakon jár a BVB, igaz, kényszerből is, hiszen nem fog tudni 30 milliókat kidobálni a transzfermarketen, így igyekszik mélyre merülni igazgyöngyökért – tegye fel az egerét az az olvasó, aki hallott már korábban Agoney Gonzálezről (Real Madrid C), Pione Sistóról (Midtjylland), Grégoire Defrelről (Cesena) vagy Obbi Oularéről (FC Bruges)!

Hozzájuk képest valódi világsztár a nápolyi Camilo Zúniga és a wolfsburgi Bas Dost, bár utóbbira csak Immobile eladása után lesz pénz és szükség. Az olasz olyan kétségbeesetten szeretne távozni, és ebből sem ő, sem a vezetők nem csinálnak titkot, hogy a sajtóban már az is felvetődött, hogy elcserélik a Fiorentinával Mario Gomezre. Immobile dortmundi teljesítményéről sokat elmond, hogy a Carlos Bacca utódját kereső Sevilla sokadik, erősen feljavított ajánlata is csak 12 millió euróról szól.

Hiába no, néha még a nagy Jürgen Klopp, Hans-Joachim Watzke, Michael Zorc hármas is mellé tudott nyúlni a bevásárlásokkal.