Dárdai: Megkértem a játékosokat, a következő tíz napban ne is gondoljanak a focira

– Jöhet a megérdemelt pihenő?
– Bizony ám! – vágta rá Dárdai Pál, a Bundesliga őszi szezonját harmadik helyen záró Hertha BSC vezetőedzője. – A fiúk csütörtökön még iskolában voltak, a sportsuliba járó Palkó a bizonyítványát is megkapta, péntek délután pedig már Pécsen leszünk.

– Hogyan zárta ifjabb Dárdai Pál az első félévet?
– Jól. Legalábbis az édesanyja nem kiabált vele a bizonyítványosztás után…

– Ön hányas érdemjegyet adna csapatának az őszre?
– Csillagos ötöst! Harminc pontot gyűjtöttünk, a maximumon pörögtünk. Olyan klubokkal álltuk a versenyt, amelyeknek jobbak a feltételeik, mint nekünk, akad csapat, amely – tudomásom szerint – két év alatt csaknem százmillió eurót költött. Büszke vagyok a srácokra, mert remek munkát végeztek. A végére ugyan kissé elfáradtunk mentálisan, de a Darmstadt ellen összekaptuk magunkat. Fontos volt, hogy győzelemmel zárjuk az évet. A sikernek azért is örültem, mert az első félidőben döcögött a játék: noha rendületlenül mentünk előre, érezhető volt, hogy nem úgy működik a gépezet, ahogy szokott. Nagy szükségünk volt rá, hogy a második félidő elején Marvin Plattenhardt bevágja a szabadrúgást. Megjegyzem, a bajnokság egyik legszebb gólját szerezte, kevesen tudják messziről így beragasztani a labdát a pipába. Szerintem még ő is meglepődött, hogy bement, mire felocsúdott, a csapat már a nyakában lógott… Onnantól fogva sima volt a meccs, a végére három-négy is lehetett volna közte. Nem mintha elégedetlen lennék a kettő–nullával.

– Tragikus előzmények vezették fel a mérkőzést. A hétfői terrortámadás milyen hatással volt a csapatra?
– Berlin nyüzsgő város, ám a napokban síri csend honol az utcákon. Máskor mindenki dudál és morog a bajsza alatt, ha a dugóban araszol, most mindenki némán ül a kocsiban, csak bámul maga elé. A Breitscheidplatz úgy néz ki, mint egy temető… Onnan ötven méterre található az a szálloda, ahová minden hazai meccs előtt bevonulunk. Mivel a Darmstadt ellen este nyolckor kezdtünk, nem töltöttük bent az éjszakát, csak a szerda reggeli átmozgató edzés után mentünk be a hotelbe. Előtte elhelyeztünk egy koszorút a merénylet helyszínén. A szállodai személyzet néhány tagja is velünk volt; utóbb elmondták, mint a karácsonyi időszakban minden este, hétfőn is úgy készültek, ha végeznek, betérnek a vásárba, hogy egyenek valamit. Nekik szerencséjük volt: még tartott a munkaidejük, amikor a kamion belehajtott a tömegbe…

– Az öltözőben mennyire volt téma a tizenkét emberéletet követelő merénylet?
– Beszéltünk róla természetesen, mert mindannyiunkat megviselt. Viszont a futball-labdának van egy óriási előnye: amikor pattogni kezd, mindenki elfelejti a bánatát. A pályán csak arra koncentráltak a játékosok, hogy megnyerjék a meccset – Berlinnek. A melegítés alatt az amúgy fantasztikus B-közepünk néma volt, ám amint a játékvezető jelt adott a kezdésre, rázendített. Ezt a minden szempontból fontos győzelmet együtt vívtuk ki.

– A lefújást követően olyat tett, amit ritkán szokott, összehívta csapatát a kezdőkörben. Miután összekapaszkodtak, mit mondott a játékosoknak?
– Egyfelől megköszöntem nekik ezt az évet, másfelől kértem őket, hogy a következő tíz napban még csak ne is gondoljanak a focira, mert én sem fogok.

– Biztos?
– Hát… A fiúknak nem említettem, hogy az angol meccsek folyamatosan mennek majd a tévében, ha netán lesz egy Bundesliga-összefoglaló, lehet, hogy belenézek, mi több, a két ünnep között még pályára is lépek a hagyományos véméndi tornán. Kedden disznót vágunk, szerdán futballozunk – finom lesz…

– Ha vetünk egy pillantást a tabellára, kijelenthetjük, hogy a Hertha a nevető harmadik?
– Persze. A lehető legtöbbet kipréseltük magunkból, csupán a másfél héttel ezelőtti, Brementől elszenvedett hazai vereségünk tekinthető váratlannak. Az akkumulátorunk addigra merült le, jóllehet még így is szerezhettünk volna egy pontot, ha a kapott gól előtt nem hibázunk. A Werder ugyanakkor szerdán visszaadott valamit abból, amit akkor elvett tőlünk, mert a hajrában egyenlített a dobogóról emígyen leszoruló Hoffenheim ellen. A negyedik hely miatt sem lettem volna szomorú, de így még vidámabban koccinthattam édesapámmal. Hozzáteszem, szépen viselkedtünk, csak alapoztunk a karácsonyi időszakra…

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, DÁRDAI HÁNY PONTOT VÁR A TAVASSZAL CSAPATÁTÓL, KERESSE A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁT!