Dárdaiék új trenddel jöttek a Bundesligába: zárt edzőklikk helyett nyitott ajtó

Elsőre meghökkentő a szám. A világbajnoki címvédő Németország labdarúgó-bajnokságának élvonalában a tizennyolc jelenlegi szakvezető közül csak nyolcnak van élvonalbeli tapasztalata játékosként. Az idény egyik szenzációja a Hoffenheim 29 esztendős edzője, Julian Nagelsmann, aki kivívta a liga csodálatát teljesítményével, holott a kinevezését meglehetősen szkeptikusan fogadták még hazájában is.

A kétezres évek elején egy hasonló megbízás még szinte elképzelhetetlen volt. Ha ránézünk a 2001–2002-es Bundesliga edzői listájára, csak a megbízott trénerként minimális időtartamra kinevezett Christoph John (1. FC Köln) és Juri Schlünz (Hansa Rostock) nem szerzett a legmagasabb szinten tapasztalatot futballistaként.

Abban az időben csodabogárszámba ment a Bundesliga egyik legnagyobb „tűzoltója”, a kultfigurának számító Peter Neururer, aki kizárólag alacsonyabb osztályú csapatokban (Marl, DJK Gütersloh, Remscheid, STV Horst-Emscher, Schöppingen) futballozott, mielőtt edzősködni kezdett volna. Ha visszalapozunk a Bundesliga történelemkönyvében, a helyzet ugyanez: a kispadok óriási többségén hosszú élvonalbeli karriert befutó játékosok, mellettük egy-egy „különc”, míg nagyon fiatal szakembereket ritkán kértek fel első ligás edzősködésre.

Most ha nem is tíz Neururer van az élvonalban, de ennyi edzőnek nincs élvonalbeli karrier a háta mögött. És még egy szám, a kilences: ennyi 45 éves vagy fiatalabb tréner van a Bundesligában. Azt a Német Labdarúgó-szövetségnél (DFB) is meggyőződéssel állítják: új éra jött el, amelyben a folyamatos tanulási vágy, a magas szintű képzettség, a jó társasági, vezetői és pszichológiai kompetenciák legalább annyit nyomnak a latban, mint a remek játékosmúlt vagy a jelentős edzői rutin.

OBERLIGA-MOURINHÓK

Tegyük hozzá, a volt profi futballisták még Németországban is privilegizált helyzetben vannak, ha az edzői pályára akarnak lépni – ezt a Zeit állapította meg 2013-as, „Az Oberliga-Mourinhók elpazarolt potenciálja” című riportjában. Aki legalább hét évig profi, szerződtetett futballista volt, automatikusan megkapta a belépő szintű edzői licencet, és a tanfolyamok kompetenciamérésein is számít a futballtudás.

„Amatőrből profivá válni edzőként még nehezebb, mint játékosként” – panaszkodott a lapnak a 17 éves kora óta trénerként dolgozó Dennis Mitteregger.

Az alacsonyabb osztályokban edzősködő szakemberek még mindig nehezen tudják áttörni a profi futball üvegplafonját, viszont a rendszer egyre nyitottabb, és egyre több klub nyúl saját utánpótlásához ahelyett, hogy már elismert Bundesliga-edzőket szerződtetne. Ha egy szakember kiemelkedően tehetséges az utánpótlásképzésben, akkor akár van rutinja a profik között, akár nincs, a vezetőség felfigyelhet rá, és bedobhatja a legmagasabb szinten is a mély vízbe.

„SOSEM VOLT EKKORA KERESLET TEHETSÉGES EDZŐKRE”

A nagyszerű Bundesliga-karriert befutó Dárdai Pál vagy a profi futballba játékosként bele sem kóstoló Julian Nagelsmann példája is mutatja, nem alapkövetelmény a rutin ahhoz, hogy a német élvonalban sikeresen dolgozzon egy tréner. A tudás, a nyitottság, az innováció és a folyamatos tanulási vágy annál inkább. Ezek a fiatal edzők hátterüktől függetlenül szorosan kötődnek a klubhoz, ismerik annak filozófiáját és működési modelljét, s olyan szintű képzést kaptak, amellyel a legmagasabb szinten is meg tudják állni a helyüket.

„Egyre több Bundesliga-klub nyúl edzőkeresésnél a saját utánpótlásához. Sosem volt még ekkora kereslet tehetséges edzőkre. A trend nem új, ám egyre több klub áll rá erre a vonalra – 2015 eleje óta a Werder Bremen (Alexander Nouri), a Hoffenheim (Julian Nagelsmann), a Mönchengladbach (André Schubert), a Hertha (Dárdai Pál), a Mainz (Martin Schmidt), valamint a végül kieső Hannover (Daniel Stendel) és a Stuttgart (Jürgen Kramny) is ehhez az eszközhöz nyúlt” – állapítja meg a dpa német hírügynökség.

„Az utánpótlás-edzőség olyan, mint egy kis Bundesliga. A fiatal szakember teljes állásban dolgozik, és munkája nem sokban különbözik egy profi edzőétől, bár egy kicsivel egyszerűbb a szint. Egy fiatal tréner már ekkor nagyon magas színvonalú munkát végezhet. Ugyanakkor fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy egy dolog a kiemelkedő szakmai tudás, de az edzőnek megfelelő szociális, nyelvi és vezetői kompetenciákkal is rendelkeznie kell. Ha elkerül egy Bundesliga-csapathoz, és úgy bánik a játékosokkal, mintha ifik lennének, nagy problémái lesznek, és akkor mindegy, mennyire jó képességű” – mondta a német edzőképzés vezetője, Frank Wormuth.

JÁTÉKOSMÚLT NÉLKÜL, AZ EDZŐSKÖDÉSRE KONCENTRÁLVA

Wormuth is amondó, egyre jobban nyílik a Bundesliga ajtaja azok előtt, akik nagy játékosmúlt nélkül kerültek az edzői szakmába, vagy rutintalannak számítanak abban – és egyre könnyebben kitűnhet egy jó munkát végző, tehetséges fiatal tréner.

„Egyre jobban fókuszba kerül az utánpótlásfutballban végzett munka. Egy fiatal edző jobban kitűnhet, mint korábban, és egyre lejjebb megy a trénerek életkora. Elkezdett kilengeni az inga. A múltban a volt profik kerültek általában a kispadokra. Most egyre több ismeretlen edző bukkan fel, számottevő játékosmúlt nélkül – olyan emberek, akik tudatosan az edzői karrierre koncentráltak. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Egyfelől mélyebb, nagyobb edzői tudással rendelkezhetnek, másfelől vannak olyan gyakorlati tapasztalatok, amelyeket nem tudnak átadni, hiszen nem élték át ezeket játékosként.”

A Hennes Weisweiler Akadémián – ez biztosítja a legmagasabb szintű németországi edzőképzést, márpedig az UEFA pro licenc megléte feltétele a felső három ligában az edzősködésnek – általában huszonnégy fős évfolyamok tanulnak. A háromlépcsős felvételi mellett pszichológiai vizsgálatok is vannak – ráadásul szándékosan eltérő hátterű edzőjelöltekből „mixelik össze” a csoportokat.

A pro licenc megszerzéséhez szükséges háttérnél mélyebb tudásanyagot átadó, 815 órás (plusz „inaskodás” egy Bundesliga-csapatnál és szakmai tanulmányutak) tanfolyamon képzik a leendő edzőket. Természetesen nem kötelező itt tanulni a pro licenc megszerzéséhez: Dárdai Pál Magyarországon végzett, és az RB Leipzignél dolgozó Lőw Zsolt is hazai tanfolyamra készül a legmagasabb szinten.

Ha megnézzük a német akadémián a jelenlegi és a legutóbbi három végzett tanfolyamot, feltűnhet, hogy jócskán kisebbségben vannak a volt Bundesliga-profik, arányuk az egy évtizeddel korábbihoz hasonlítva is csökkent – pedig már akkor is nagyon „kevert” csoportok voltak. Edzőjelöltek sora kerül az akadémiára úgy, hogy játékosként amatőrnél magasabb szinten sosem futballozott. Tele van minden évfolyam olyanokkal, akiknek egy Regionalliga- vagy akár Bezirksliga-mérkőzés a legmagasabb szintű tapasztalatuk futballistaként. A mostani és legutóbbi három évfolyamot megvizsgálva a legmagasabb szintű tanfolyamra (Fussball-Lehrer) felvett edzőjelöltek kétharmadának nincs élvonalbeli tapasztalata!

„A csoportjaink szándékosan heterogén összetételűek, mert így a résztvevők egymástól is sokat tudnak tanulni. Mondok egy példát: korábbi Bundesliga-játékosok, akik pedig számtalanszor nyilatkoztak már, sokszor képtelenek megfelelően előadni és prezentációt készíteni. Egy amatőr közegből érkező edzőjelölt lehet, hogy ehhez tökéletesen ért. Vagy gyakran megtörténik, hogy a profi tapasztalattal rendelkezők azt mondják az amatőr hátterű kollégának, hogy remek elképzeléseik vannak, ám ezt felejtsék el profi közegben. És megfordítva: azt mondja az amatőr közegből érkező a profinak, hogy szép, ahogy elképzeli a dolgokat, de ez az amatőr futballban megvalósíthatatlan” – így Wormuth.

Mint azt a dpa hírügynökség megállapítja, kibontakozóban van egy új trend is: a klubok most már fiatal edzőket is megfigyelnek, ugyanúgy, mint ahogy azt az ifjú játékosokkal teszik. Keresik az újabb és újabb trénertalentumokat.

„Eléggé amatőrök lennénk, ha nem tennénk így” – közölte Hans-Joachim Watzke, a Borussia Dortmund igazgatója a Kickerrel.

A TUCHEL-TREND

„Ha megpróbáljuk visszafejteni a történteket, valószínűleg Thomas Tuchel indította el a trendet. Az, hogy egy edzőnek van játékosként szerzett tapasztalata, szép és jó, de már nem elegendő. Egy sikeres futballistából most már nem lesz automatikusan sikeres edző. A fiatal trénerek pontosan ismerik a szakma és az iparág működését. Nem más világba lépnek, amikor felkerülnek az első csapathoz – csak egy olyanba, amelyben több a reflektorfény, a közérdeklődés és a nyomás. Az egész német futballélet megfiatalodott, és ez elégedettséggel tölt el” – vélekedett a német labdarúgás megújulási folyamatáról Max Eberl, a Borussia Mönchengladbach sportigazgatója. Mellesleg ő is csak 43 éves.

A fiatalság természetesen önmagában még nem egy univerzális megoldás a problémákra. Még a fiatalság-képzettség kombináció sem. Számos edző van, aki ugyanezen az úton került a Bundesligába, ám rossz helyen volt rossz időben, vagy egyszerűen megbukott az élvonalban. Csak egy példa: a Ralf Rangnick után a Hoffenheimhez kinevezett Marco Pezzaiuoli gyorsan az ajtón kívül találta magát, aztán ugyanígy járt Japánban, és most Kínában, az Evergrande utánpótlás-koordinátoraként dolgozik. Az út továbbra is rögös.

Azzal viszont, hogy a német edzőképzésből kinyílt az út a különböző hátterű trénereknek a Bundesliga felé, csak jobban jár a helyi futball. Eltérő megközelítéseket, új módszereket, innovációt hozhatnak be a háttérből kiemelt fiatal – de magasan képzett – szakemberek. Egyben növelik is a versenyt a kispadokért, mert most már természetes lesz, hogy a bejáratott nevek mellett egy klub edzőkérdés esetén megnézi a saját „választékot” is. Nem egy viszonylag zárt körforgás van a kispadokon: rutinos edzők – mint például Mirko Slomka, Armin Veh vagy Thomas Schaaf – várnak újabb lehetőségre, és nem biztos, hogy mindannyian megkapják, mert szélesebb a merítés, és nagyobb a versengés.

Ebből pedig a futball egésze profitálhat.