Hertha: Rajtam nemigen találnak fogást, mert... – Dárdai

– Valóban csak három ponttal számolt az első három „tavaszi” fordulóra?
– Legrosszabb esetben – pontosított a Nemzeti Sportnak nyilatkozva Dárdai Pál, a 2017-es esztendőt két vereséggel indító Hertha BSC vezetőedzője csapata hétfő délelőtti edzése után a Hanns-Braun-Strassén található edzőközpontban. – Ha szombaton legyőzzük az Ingolstadtot, nincs baj, a minimális célkitűzést teljesítjük. Ha nem nyerünk, akkor felvetődhet, hogy valami nem úgy működik, ahogy szeretnénk. Mindamellett nem érzem, hogy válságban lennénk. Tudom, hogy ilyenkor némelyek előszeretettel beszélnek krízisről – én nem tartozom közéjük. Ha higgadtak maradunk, és tisztességgel tesszük a dolgunkat, ahogyan eddig, nem lesz baj a hétvégén.

– Valamiért mégis döcög a szekér.
– Sajnos hadilábon állunk a góllövéssel, akiknek feladatuk lenne, hogy pontokat érő gólokkal segítsék a csapatot, kisebb gödörben vannak. Meg kell várnunk, hogy kimásszanak belőle. Ehhez azonban türelem kell. A csatárok lelkivilága más, mint a védőké és a középpályásoké, ami pillanatnyilag nem megy náluk, nem szabad erőltetni. Elismerem, a helyzetünk nem egyszerű, Kalou és Ibisevic sincs jó passzban, Darida, aki szintén belökhetné azt a bizonyos szekeret, még nem nyerte vissza a csúcsformáját az őszi sérülése után. Ehhez jön még, hogy a szélsőjátékunk is gyengécske, Esswein és Haragucsi sem ontja a gólpasszokat, márpedig gólpasszok nélkül nehéz gólt lőni… Szóval nem nézünk ki túl jól, de legalább türelmesek vagyunk.

– Csakugyan nem bosszankodik amiatt, hogy még nem szereztek pontot ebben az évben?
– Elhiheti nekem, a hat pontnak jobban örülnék, mint a nullának, ám egy futballcsapat életében előfordul, hogy egymás után elveszít két meccset. Vessünk csak egy pillantást a tabellára! Harminc pont szerepel a Hertha neve mellett. Szerintem ez nem rossz, sőt! Viszont itt, Németországban imádnak a negatívumokon csámcsogni, ha egy csapat két vereséget szenved, már problémákról cikkeznek. Más kérdés, hogy rajtam nemigen találnak fogást, mert előre bemondom, mi történik. Napról napra látom a csapatomat, ennélfogva tisztában vagyok azzal, mit várhatok el tőle. Ezért is van az, hogy amíg lehet, tartom a hátam miatta.

– Önfeláldozó…
– Nem vagyok az. Realista annál inkább. Mindig igyekeztem két lábbal a földön járni, mostanság sincs ez másként. Ezért sem dőlök a kardomba a két vereség után. Szívesen megmutatom önnek azt a rangsort, amelyen a Hertha hátulról a negyedik helyen szerénykedik. Ezt a listát a Bundesliga-klubok költségvetése alapján állították össze… Ehhez képest az őszi szezont a harmadik helyen zártuk, és most is csupán kétpontnyira vagyunk a dobogótól. Nem gondolom, hogy lenne okunk szégyenkezni. Egyebek mellett azért sem, mert Leverkusenben téves játékvezetői ítéletek vezettek a vereségünkhöz, ami pedig a freiburgi mérkőzést illeti, az egy tipikus „ikszes” csata volt, csakhogy a semmiből kaptunk két gólt. Az ellenfél előrevágta a labdát, ide-oda pattogott, aztán egyszer csak a kapunkban volt… Az egyéni hibáink előzték meg a freiburgi gólokat. Tudomásul kell vennünk, hogy azok a futballistáink, akik a javunkra dönthetnék el ezeket a meccseket, egyelőre nincsenek topon.

– Tehet valamit az ügy érdekében?
– Sok mindent nem. Meghajtani ezen a héten sem tudom a fiúkat, mert szanaszéjjel vagyunk. Kalou épphogy beesett az Afrika-kupáról, a már a Freiburg ellen is betegen pályára lépő Ibisevic lázas, Darida kapott egy elefántpuszit, és ha ez nem lenne elég, többen is benyeltek egy vírust. Eljutottunk odáig, hogy az orvosunknak több dolga van, mint nekem…

– Egyiküket sem irigylem.
– Ó, nem kell berezelni! Amikor nekivágtunk a bajnokságnak, negyvenöt pontot terveztünk erre az idényre, a télen kicsit feljebb raktuk a lécet, a magam részéről továbbra is bízom abban, hogy nem verjük le. Kimondtuk, hogy a hatodik helyre pályázunk – nos, éppen ott állunk. Ha azt nézem, hogy sokan a kiesőjelöltek közé soroltak minket a rajt előtt, ez nem rossz, ugye?

– Ha egyet kívánhatna, mi lenne az?
– Hogy Mitch Weiser mihamarabb épüljön fel. Afelől sosem volt kétségem, hogy remek labdarúgó, de nem hittem volna, hogy ennyire megérezzük a hiányát. Mára kiderült, ő az egyetlen játékosunk, aki egy az egyben bárkit bármikor képes megverni. A sebessége megüti a nemzetközi szintet, megkapja a labdát, elmegy a szélen, bead – ráadásul jól ad be. Amit ő tud a futballból, kevesen tudják. Fájdalom, három-négy hetet még várnunk kell a visszatéréséig.

– Kedd éjfélig még nyitva van az átigazolási piac. Nem kellene körbenézniük?
– Egyfelől már azt is erősítésként fognám fel, ha a keret összes tagja egészséges lenne. Másfelől nyolc-tízmillió eurónál kezdődik egy minőségi játékos ára, nekünk viszont nincs annyink. Tudtuk előre, hogy mire van keret és mire nincs. Vásárolni speciel nincs.

– Az Ingolstadtot így is, úgy is meg kell verni, nemde?
– Muszáj. Szervezett brigád, nehéz feltörni a védelmét, ám amióta én vagyok a Hertha edzője, háromból háromszor sikerült. Most sem lesz könnyű, de meg kell oldanunk valahogy. A teljesítőképességünk határát súroljuk, az ősszel szépen felfújt lufi az elmúlt hetekben kicsit leeresztett, de a szombati mérkőzés előtt veszünk egy mély levegőt, és megint fújunk bele egy nagyot.