Michael Oenning: Kellett némi idő, hogy feldolgozzam a Vasasnál történteket

– Melyik magyar labdarúgót szemelte ki a Magdeburgnak?
– Egyiket sem, a hétvégén nem játékosmegfigyelőként, hanem érdeklődőként mentem ki a magyar meccsekre – felelte la Nemzeti Sportnak Michael Oenning, a Vasas korábbi, a német másodosztályban szereplő Magdeburg jelenlegi vezetőedzője, aki az előző hétvégén a Mol Vidi–Debrecen (2–1), az NB II-es Vasas–Vác (7–4), valamint az NB III-as III. Kerület–Mol Vidi II (4–3) bajnokit nézte végig a helyszínen. – Érdekelt, hogy mennyit változott a magyar futball tavaly nyár óta, és kíváncsi voltam néhány korábbi játékosomra. Murka Benedek és Király Botond nálam is játszott, olykor Kovács Milán is a felnőttcsapattal edzett. Szerencsére azt láttam, hogy jó formában vannak. Sajnos ezúttal csak három meccs fért bele a programba, de legalább jól választottam. A fehérváriak izgalmas meccsen győzték le a Debrecent, a másik két találkozó meg ritkán látható gólpárbajt hozott.

– A Vasassal bronzérmet és Magyar Kupa-ezüstöt nyert, majd a legutóbbi idényben kiesett az élvonalból. Hogyan fogadták a szurkolók?
– Mint a régen látott családtagot. Néhány drukkerrel beszélgettem, és egyetlen negatív megjegyzést sem kaptam. Úgy látom, mindenki próbál a szépre emlékezni. Ezért is szeretek Magyarországra jönni, Budapest szinte a második otthonommá vált.

– A hétvégét megelőzően mikor járt legutóbb a magyar fővárosban?
– Januárban, azóta a mostani volt az első szabad hétvégém.

– Sokáig emésztette magát, miután kiesett a Vasassal?
– Kellett némi idő, hogy feldolgozzam a történteket. Mindent megtettem, hogy az élvonalban tartsam a csapatot, de annyi nehézséggel kellett szembenéznünk, hogy az idény végére nem maradt esélyünk. Mostanra túlléptem a történteken, a Magdeburg szakvezetőjeként egyébként sem rágódhatom a múlton. De egy percre sem bántam meg, hogy annak idején belevágtam a magyarországi kalandba. Más futballkultúrában, idegen környezetben próbáltam eredményt elérni, ennek köszönhetően sokat tanultam. A távolabbi jövőben, ha úgy hozza az élet, szívesen dolgoznék ismét Magyarországon.

– Nehezebb eredményt elérni a német másodosztályban, mint a magyar élvonalban?
– A német másodosztályban talán gyakoribbak a nagy különbségű győzelmek, az NB I-ben az azonos szintű csapatok között többnyire egy gól döntött. A Bundesliga 2.-ben talán kicsit gyorsabb a játék, a magyar élvonalban viszont több a párharc, úgyhogy maradjunk annyiban, mindkettőben nehéz bizonyítani.

– A Vasasnál töltött idény után felüdülést jelenthet, hogy minőségi edzőpályán készülhetnek, megfelelő orvosi stábbal és szakmai háttérrel.
– A Magdeburgnál nem panaszkodhatom a körülményekre, nagy stábbal dolgozunk, az akadémiára is bátran támaszkodhatok. Emellett hazai meccseinket csaknem harmincezer néző előtt játsszuk, de nem szeretném kritizálni az angyalföldi viszonyokat. Korábban a Nürnberg és a Hamburg vezetőedzőjeként a Bundesligában dolgoztam, az ottani állapotokat nem szabad a magdeburgihoz hasonlítani, a német futballt meg nem érdemes a magyarhoz.

– Mostani klubjával a tizenhatodik, osztályozót jelentő helyen állnak, két ponttal megelőzve a kieső helyen lévő Duisburgot. Sikerülhet kivívniuk a bennmaradást?
– Reménykedem benne. A télen négy minőségi erősítést jelentő labdarúgót szerződtettünk, az új esztendő első négy meccséből hármat megnyertünk, és bár az utóbbi időben megtorpantunk, a játékunk fejlődik, ezért bízom a csapatban. Novemberi kinevezésem után a bentmaradást céloztuk meg, és hét fordulóval a bajnokság vége előtt minden esélyünk megvan arra, hogy elérjük.

– Melyik a nehezebb? Éremért és kupagyőzelemért küzdeni, vagy a kiesés elkerüléséért?
– Talán az utóbbit választanám, mert ez esetben egy árnyalatnyival nagyobb a nyomás, amely esetleg görcsössé teheti a játékosokat. Úgy fogalmaznék, hogy a kiesés ellen küzdő csapattal éppen olyan érzés benn maradni, mint az erősebb együttessel bajnoki címet nyerni.