Milánóból csemegézne a Bayer, BL-hőssé válna a ’Gladbach

Nincsenek már olyan klasszisai a BAYER 04 LEVERKUSENNEK, mint voltak a közelmúltban Ulf Kirsten, Carsten Ramelow, Bernd Schneider, Michael Ballack, Dimitar Berbatov, Paulo Sérgio, Oliver Neuville vagy Christian Wörns személyében, így aztán álom csupán a bajnoki címért folytatott harc vagy egy újabb Bajnokok Ligája-döntő.

Sőt, nincs már Gonzalo Castro sem, a gárda gerincét ugyanis elvitte a Borussia Dortmund, az elmúlt idényben hét, de előtte 20 kanadai pontot szerző csatárra, Josip Drmicre pedig lecsapott a Borussia Mönchengladbach. A válogatott védő, Philipp Wollscheid a Stoke City martaléka lett, a lengyel Arkadiusz Miliket egy zseniális, kölcsönadásba rejtett vételi opcióval tulajdonképpen elkótyavetyélték az Ajaxnak pár kabátgombért, az U20-as válogatott védelmi vonalának erőssége, Dominik Kohr az Augsburgban folytatja, a 4.5 millió eurót érő, felnőtt német válogatott szűrő, Stefan Reinartz pedig szerződése lejártával aláírt az Eintracht Frankfurthoz.

A helyi legenda, Simon Rolfes 33 éves korában visszavonult, ereje teljében, ahogyan azt még decemberben bejelentette a 26-szoros válogatott, 2008-as Európa-bajnoki ezüstérmes játékos, aki a 2010-es világbajnokságról és a legutóbbi kontinenstornáról is csak sérülései miatt maradt le.

Ha az elmúlt öt év bayeres átigazolási tevékenységeit átfutjuk, megállapíthatjuk, hogy a bevételek és a kiadások nagyjából egyensúlyban vannak, pármillió eurós kiadási pluszköltséggel, és erre számíthatunk idén is.

Érdekes, hogy a 2009 és 2013 közötti legdrágább érkezők (Eren Derdiyok, Domagoj Vida, Sidney Sam, Wollscheid, Daniel Carvajal, Júnior Fernándes, Milik, André Schürrle) közül senki sincs már a klubnál, hiszen ha befutott egy igazán jó ajánlat a „gyógyszergyáriak" csillagaiért, szinte azonnal eladták őket – ugyanakkor szinte fillérekért szereztek meg olyan futballistákat, mint Ömer Toprak, Bernd Leno, Kevin Kampl, Arturo Vidal, Sebastian Boenisch, Robbie Kruse vagy Emre Can.

Meglehet, hamarosan csatlakozik a távozókhoz az olasz jobbhátvéd, Giulio Donati, akit Paulo Sousa csábítgat a Fiorentinához, de kisebb olasz csapatok is szívesen felvennék fizetési listájukra; Lenót a Real Madrid és az Inter is vinné, ha más irányú terveik csődöt mondanának, Karim Bellarabi majdnem a Manchester Cityben kötött ki, de Raheem Sterling beelőzte végül, Bendert az Arsenal monitorozza, Kruséért ötmilliós, írásba foglalt ajánlatot tett a Hamburg.

Az érkezők között megtaláljuk Drmic utódját a svájci válogatott Admir Mehmedi személyében, akit nyolcmillióért engedett csak el a Freiburg, és az előző idényt 8 kanadai ponttal (7+1) zárta. A védelem új feje a görög Kirjakosz Papadopulosz lesz, akit nemrégiben még a leendő világklasszisok között tartottak számon, és az is lesz egyszer, ha végre nem a kórházakat és a rehabilitációs központokat járja majd sorra. Rolfest házon belül pótolták, lévén visszatért kölcsönből a világbajnok Christoph Kramer, neki a loboncos hajú brazil, André Ramalho segít be a védekezésbe a középpályán. Itt, és a teljes bal szélen bevethető a Fulhamet megjárt görög Konsztantinosz Sztafilidisz, a megbízható Bundesliga-profi lehet.

Castro méltó utóda pedig az Interből Mateo Kovacic, ám érte klubrekordot kellene dönteni, a másik kiszemelt, Charles Aránguiz Copa América-teljesítménye miatt Angliában is igen népszerű. Papadopulosz mellé az egyszerűség kedvéért kinézték Jonathan Tahot a Hamburgból, és megszerzése már biztos is, 7-10 millió eurós értékben. A jövő embere lehet az atléticós tini, a francia-spanyol középső védő, Lucas Hernández, aki egyelőre kölcsönbe érkezne Németországba.

Érdekes, hogy pár év alatt Samot, Szon Hung Mint, Hakan Calhanoglut és Levin Öztunalit is a kikötővárosból happolták el a leverkuseniek; míg korábban Sergej Barbarez, a válogatott bekk, Ingo Hertzsch, Hans Jörg Butt és az 1986-os vb-ezüstös Wolfgang Rolff költözött onnan a B04L-hez.

Nem egyszerű egyébként még pármilliós szinten sem igazolgatni, hiszen például a koppenhágai futómasina, Daniel Amartey iránt a Monaco, a Wolfsburg és a Galatasaray is érdeklődik, és ez igencsak felveri az árat.

Szerdán már beszámoltunk róla, hogy kinézték a leverkuseniek a milanos Alessio Cercit és a római Senad Lulicot is, és tettek egy bátortalan családegyesítési kísérletet, de nem valószínű, hogy elengedi a Dortmund Sven Bendert. Donati utóda a chilei Mauricio Isla (Juventus), az albán Elseid Hysaj (Empoli) vagy az olasz Lorenzo Dickmann (Novara) lehet.

Lesz még dolga tehát a hálóját a tervek szerint a Serie A-ban alaposan megmerítő trénernek, Roger Schmidtnek, aki tavasszal egészen 2019-ig hosszabbította meg szerződését, a sportigazgató Rudi Völler pedig a tőle megszokott nemes egyszerűséggel csak ennyi célt tűzött ki: ha ismét kijutnak a BL-be, az nekik olyan, mintha egy nagy címet elhódítottak volna.

Völler már csatárkorában is az egyszerű megoldások és a remek helyzetfelismerések nagymestere volt, és mielőtt továbbeveznénk a Mönchengladbachhoz, említsük meg a híres sztorit, amikor egy légiutas-kísérő megkérdezte Völlertől felszállás előtt: Are you ready?

Mire jött a tömör válasz: No, I'm Rudi.

Nem ilyen egyszerű a BORUSSIA MÖNCHENGLADBACH élete, ugyanis valljuk meg őszintén, a Bayern Münchent most sem igen tudja majd letaszítani a trónról, de még a dobogó alsó fokáért is igen keményen meg kell harcolnia (a jelek szerint a Leverkusen, Dortmund kettőssel) – és legjobbjait folyamatosan féltenie kell a gazdagabbaktól.

A nyáron eleddig csak a támadó Max Kruse távozott, éppen a rivális Wolfsburghoz, Kramer visszatért ugyebár a jogtulajdonoshoz, lásd fentebb, de rajtuk kívül nem távozott több alapember, főleg azért, mert Granit Xhakát semmiképpen nem engedik el a Bayern Münchenhez.

Az előző idényben a dobogó alsó fokán, éppen a Leverkusen előtt végző gárda a BL-re igyekezett kistafírozni a keretet: Drmicről már megemlékeztünk, nyolcmillióért végleg megszerezték a nem is kis, hanem középső, de szintén karmester Hazardot, Thorgant, a Chelsea-től, és szintén onnan jött, de csak kölcsönbe a dán bekk, Andreas Christensen – éppen a Hazard-testvérek tanácsára. Hazard-ügyben most nem hazardírozott a Chelsea, lévén kikötöttek egy visszavásárlási opciót.

Vetélytársa a német Lars Stindl lesz, őt igen jutányos áron szereztek meg a Hannovertől, és igen nagy fogás a hatmilliós hátvéd, a 18 esztendős svájci Nico Elvedi, akit meglehetősen túlárazva vettek meg (ikertestvére – a szintén 18 éves... – Jan a Winterthur profija). Hasonlóképpen az FC Zürichtől jött a velük egykorú középpályás, Djibril Sow, mégpedig 1.5 millió euróért, de egyelőre a tartalékok között erősödik.

Egy cserekapussal (a volt felnőtt válogatott kerettag Tobias Sippellel) is gazdagodtak, és a kölcsönben megtért német-libanoni szélső, Amin Younes nevét is említsük meg mindenképpen, hiszen akár már az idén befuthat. Amszterdamban...

Hogy kivel bővül még 'gladbahista lista? Isla és Lulic neve itt is felmerült, mellettük az Anderlecht kongói védőígérete, Chancel Mbemba, a Queens Park kanadai szélsője, Junior Hoilett vagy a bochumi Michael Gregoritsch érkezéséről lehetett olvasni a német lapokban.

Az itteni sportigazgató, Max Eberl is a BL-re koncentrált legutóbbi nyilatkozatában, mondván, a 'Gladbach nem azért megy a BL-be, hogy élvezze a játékot, hanem azért, hogy ott fontos szerepet játsszon.