Lewis: Gyűrűvel az ujjamon lovagolok el a naplementébe

Super Bowlhoz persze kell hollywoodi befejezés is, ez most Ray Lewisnek adatott meg – bár, mint a Ravens full backje, Vonta Leach elmondta, a baltimore-iak a többi rutinos rókáért (Ed Reed, Anquan Boldin, Matt Birk, Bryant McKinnie) is játszottak. Lewis maga emelkedett hangulatba került, és emelkedetten is nyilatkozott.

„Hosszú volt az út, és megpróbáltatásokkal teli, valódi hullámvasút, de végig együtt maradtunk. Így aztán a második gyűrűvel az ujjamon lovagolhatok el a naplementébe" – vette az új életet kezdőkre használt kifejezést előkapva költőire, majd később istenesre a figurát a bajnokként visszavonuló Ray Lewis. „Őszintén: mikor Isten veled, ki ellened? Nem fogott rajtunk fegyver. Nincs nagyobb érzés annál, amikor az utolsó menet után bajnokként vonulhatsz le a társaiddal. Baltimore! Baltimore! Megcsináltuk!!!"

Ha már bajnokság és örökkévalóság: Ray Rice az utóbbival foglalkozott.

„Örökké bajnokok leszünk a Super Bowl megnyerésével. Ekkor érezzük meg igazán, hogy érdemes volt mindent kiállni a bajnoki címért. A csapat már nem lesz ugyanaz, ez mindig így van. Vége a szezonnak, mindenki a saját ügyeivel foglalkozik, és a következő idényre már más képet mutat az öltöző. De a gyűrű összetart minket egy életre."

A nagydöntő legjobbjának megválasztott Joe Flacco (aki a jövőjét firtató kérdésre annyit mondott, hogy ő mindörökké Ravens-játékos) Baltimore városának hódolt:

„Azt hiszem, így kellett nyernünk. Kemény munkásváros vagyunk, és így nyerjük a meccseinket is – klappolt, hogy a nagydöntőnek is ennyire szoros legyen a vége. 28–6-ra vezettünk, és biztos vagyok benne, hogy sokan azt hitték, hogy könnyű lesz. De a Niners visszajött a meccsbe, és nagyszerűen játszott, így aztán a végén megint darálnunk kellett. A végén ott ültem, és azt gondoltam, ezeket nem állítjuk meg. De megállítottuk."

A kiemelkedő teljesítményt nyújtó Jacoby Jones New Orleans-iként duplán is ünnepelhetett: városában szerezte meg a lehető legnagyobb értékű trófeát.

„Mindenki arról álmodik, hogy touchdownt ér el a Super Bowlban, no de hogy kettőt?! Mindig is a Super Bowl megnyerése volt a célom, és hogy a saját városomban sikerüljön... nos, ez a hab a tortán.”

A 49ers irányítója, Colin Kaepernick nagyon gyorsan elintézte, a vesztesek (érthető) szűkszavúságával: „Egyszerűen túl sokat hibáztunk ahhoz, hogy nyerjünk" – mondta. Joe Staley az „oly közel, de oly távol" témáját vette elő.

„Öt yard kellett volna. Minden befektetett munka, az egész szezonunk öt yardon múlott. És nem tudtuk megcsinálni” – kesergett.

A Harbaugh testvérek egyaránt rendkívüli mentális próbatételről beszéltek – az egymás ellen meccselés még egy kis plusz terhet hozzáadott a hatalmas nyomáshoz.

„Tisztában voltam vele, hogy Jim Harbaugh-val a kispadon sosem fogják feladni, és a legvégéig nyílt marad a meccs. Mindig visszajöttek. Életem leggyötrelmesebb negyedik negyede volt. Mi nem tudunk szépen nyerni, sosem tökéletesek a mérkőzéseink – de ez a mi utunk. Irgalmatlanul nehéz volt Jim ellen meccselni, sokkal keményebb, mint ahogy gondoltam, nagyon megviselt" – vélekedett John Harbaugh, a Ravens szakvezetője.

A vesztes csapat vezetőedzője, Jim Harbaugh szerint döntően befolyásolta a találkozót a játékvezetők hibája.

„Számomra nem kérdés, hogy Michael Crabtree-vel szemben szabálytalankodtak, pass interference-t (védő szabálytalanságot – a szerk.) kellett volna ítélni"– mondta a 49ers szakvezetője, Jim Harbaugh. A szakember szerint ez a hiba meghatározta a meccs végkimenetelét.

A játékvezetők azonban nem láttak szabálytalanságot az elkapóval szemben, pedig ha a San Francisco javára ítélnek abban a szituációban, akkor az egyyardos vonalról jöhetett volna a 49ers, így azonban nem tudott TD-t elérni abból az akcióból.

„Hozzá kell tenni: megvoltak a lehetőségeink. Nem játszottunk a legjobban, és a Ravens jól értékesítette a lehetőségeit. Visszaküzdöttük magunkat a végére, a győzelemért harcoltunk – nem jött össze" – emelt végül kalapot Jim Harbaugh az ellenfél és saját csapata előtt is.