Super Bowl előtti felvezetőnket ide kattintva érheti el!

MVP: Cam Newton (Carolina Panthers)

Túl sok kérdés nem maradt. Bár a szezont nem kezdte túl fényesen, az első hét meccsen túlzottan veretes mutatókat sem tudott felmutatni, de a szezon második felére alaposan belelendült, 35 TD-passzánál csak Tom Brady adott többet, emellett még tíz futott hatpontos is fel tudott mutatni. Ja, és van az a nem mellékes adat még, hogy a gárda az első 14 meccsét megnyerte és végül 15–1-es mérleggel zárt az élen. Miután még az első meccs előtt kiesett a legjobb (és talán az egyetlen) igazán veszélyes elkapója. Más kérdés, hogy az alapszakasz MVP-cím az elmúlt években nem jó előjel a Super Bowl-gyűrűt illetően, legutóbb Kurt Warner lett bajnok, miután a legértékesebb játékosnak választották meg – még az 1999-es idényben...

Képzeletbeli dobogósok még: Tom Brady (New England Patriots), Carson Palmer (Arizona Cardinals)

Az Év támadója: Julio Jones (Atlanta Falcons)

Alapesetben megkerülhetetlen, hogy Newton kapja ezt a díjat is, de a szokásokhoz híven ezúttal is megemlítünk olyanokat, akik megérdemelnék. A futók közül nem volt igazán eget rengető teljesítmény (persze, Adrian Peterson nagyszerűen tért vissza a pályára), de az egyre inkább passzorientált ligában ez már kevésbé meglepő. Viszont voltak ennek köszönhetően fantasztikus elkapó teljesítmények, ezek közül pedig Julio Jonesét emeljük ki. Az Atlanta Falcons meccsein gyakorlatilag mindenki tudta, hogy felé megy majd a labda, hiába voltak azonban még sérülései is, így is eljutott 1871 yardig, amivel első helyen zárt. Antonio Brown szintén félelmetes idényt futott, ráadásul Big Ben kiesése nélkül jó eséllyel meglehetett volna neki az első 2000 elkapott yardos szezon a liga történetében, de a Steelersnél jóval több emberre kellett figyelni azért, plusz amikor volt Roethlisberger, akkor azért az irányítója is jobb volt. Még egy gondolattal meg kell emlékezni Rob Gronkowskiról is, aki már most elkezdheti foglalni helyét a Hírességek Csarnokába.

Képzeletbeli dobogósok: Antonio Brown (Pittsburgh Steelers), Rob Gronkowski (New England Patriots)

Az Év védője: Aaron Donald (St. Louis Rams)

A támadókhoz hasonlóan itt is óriási csata volt az első helyért, és csak nüánszok döntöttek. Donald tavaly az Év védőújonca címet söpörte be, és már akkor kitűnt kisebb méretéhez képest külön kiemelendő félelmetes futás elleni munkájával, ebben az idényben pedig az irányítók zargatásában is tudott még egy kicsit javítani. 11 sackje mellett 68 irányítózargatást is fel tudott mutatni, és 51 alkalommal állította meg az ellenfél futását. J. J. Watt szintén készítheti az öltönyét a majdani beavatására, de a Houston Texans kétszeres Év védője és kétszeres sackmestere ezúttal kicsivel alulmarad.

A képzeletbeli dobogósok: J. J. Watt (Houston Texans), Khalil Mack (Oakland Raiders)

Az Év újonc támadója: Jameis Winston (Tampa Bay Buccaneers)

A szezon végére kicsit összeesett a Tampa Bay Buccaneers, amely a liga egyik legkeményebb csoportjában 6–6-os mérleggel várta a hajrát. Miközben egy éve a legrosszabb mérleg miatt 1/1-esként várta a draftot. Messze még az út, de Jameis Winston már az első évében bizonyította, hogy fényes jövője lehet a profik között, több mint 4000 yardot passzolt, 22 TD-átadása mellett pedig hatot maga futott meg. Todd Gurley már első évében bizonyította, megérte magas picket áldozni egy súlyos sérülésből visszatérő futóra, úgy is eljutott 1106 yardig, hogy gyakorlatilag négy meccset is kihagyott. Thomas Rawls és David Johnson is meggyőzően debütált, de náluk azért kisebb a minta, ahogyan az elkapóknál Stefon Diggsnél is. Nem úgy Amari Coopernél, aki első szezonjában megszakította a Raiders pocsék szériáját, hosszú idő után ismét lett egy 1000 yard feletti elkapója a gárdánál.

A képzeletbeli dobogósok: Todd Gurley (St. Louis Rams), Amari Cooper (Oakland Raiders)

Az Év újonc védője: Leonard Williams (New York Jets)

A draft előtt sokan a legjobb játékosnak tartották, és rá is szolgált a hírnevére. A liga legjobb háromtagú védőfalába vitték el, de nem csak hogy beverekedte magát a csapatba, kirobbanthatatlannak bizonyult. Egyelőre a futás elleni teljesítménye a látványosabb, de azért passzsiettetésben is megvillantotta tehetségét. A védőfalemberek közül Malcolm Brown is ígéretesen kezdett, valamint Mario Edwards Jr. is hamar megfelelt a várakozásoknak, a szélső hátvédek közül pedig Ronald Darby és Marcus Peters is kimagaslóan nyitott, utóbbi népszerű lehet 8 interceptionje miatt, de azért a rengeteg labdaszerzés a hatalmas mennyiségű felé irányuló passzkísérletből is adódik, és elég sokszor megégették őt.

A képzeletbeli dobogósok: Marcus Peters (Kansas City Chiefs), Ronald Darby (Buffalo Bills)

Az Év visszatérője: Eric Berry (Kansas City Chiefs)

Adrian Peterson eltiltásából visszatérve ismét futókirály lett, Carson Palmer elülső keresztszalag-szakadása után kb MVP-szezont tolt, de Eric Berry a rákot legyőzve tért vissza a pályára, nem is akárhogyan. Ezzel nehéz versenyezni.

A képzeletbeli dobogósok: Carson Palmer (Arizona Cardinals), Adrian Peterson (Minnesota Vikings)

Az Év edzője: Ron Rivera (Carolina Panthers)

Bill Belichick gárdájának a fele kiesett a szezon során, a támadósorban konkrétan egyedül Tom Brady volt az állandó pont, az együttes azonban így is 12–4-gyel végzett. Az Arizona Cardinals tavaly éppen hogy lemarad az NFC West első helyéről, miután a szezon végén már a harmadik számú irányítónak kellett pályára lépnie, ezúttal viszont magabiztosan menetelt. A verseny ugyanakkor itt sem volt szoros, tekintve, hogy a Panthers lehengerlően teljesített és magabiztosan végzett az alapszakasz első helyén.

A képzeletbeli dobogósok: Bill Belichick (New England Patriots), Bruce Arians (Arizona Cardinals)